Július – Szent Jakab hava – Nyárhó – Áldás hava

2013. július 01. 08:11 - nemzetikonyvtar

„A július régi római neve „Quintilis” volt, miután náluk az esztendő márciussal kezdődött, s így a július az „ötödik” (quintus) hónap volt. Amikor azonban Julius Caesar Krisztus előtt 45-ben végrehajtotta a naptárreformot, akkor az ő tiszteletére, miután ő ebben a hónapban született, róla nevezték el ezt a hónapot.”

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek (részlet) Caesar hónapja. In. Uő.: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek, [Budapest], Helikon, 1989. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Július[Július]. Falinaptár egy lapja. Az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtára falinaptár-gyűjteményének legkorábbi, 1897-ben kiadott, díszes darabja.

„Esik a nap!
Szakad a súlyos, sűrü zápor
zuhogva istenigazából.
Állok, s nyakamba hull a lángderűs ég!
Óh gyönyörűség!

Részeg darázs
ráng körülöttem tág körökben,
ide röppen és oda röppen:
visszatérő csapongás, lenge hűség…
Óh gyönyörűség!”

Babits Mihály Nyár című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

„Júliust […] régen Oroszlán havának is nevezték. 23/24-én lép a Nap az Oroszlán jegyébe (a valóságban a Rák csillagképben jár ekkor). Közhasználatú magyar neve az Oroszlán hónap első dekádjának apostolszentje után Szent Jakab hava volt. A hónapot félmeztelen, nagy kalapú paraszt testesítette meg, amint épp sarlóját köszörüli, arat vele vagy kévét hord, netán a csűrben búzáját csépeli. Elvontabb allegóriája sárga ruhás, repülő ifjú, fején kalászkoszorúval. Jobbjában az Oroszlán jele, baljában kosár fügével, dinnyével és más gyümölcsökkel. Az oroszlánbőrös, buzogányos napisten, Héraklész/Hercules szintén a július megtestesítője volt.”

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet). Július, [Debrecen], Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár

julius flamandJúlius hónap. Flamand Kalendárium, 1470-es évek Fotó: Hapák József – Kézirattár

„Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.
A Tisza szinte forr, mint néma katlan,
Mit izzó part ölelget lankadatlan.
Selyem felhői sápadt türkisz égnek,
Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.”

Juhász Gyula Magyar nyár 1918 című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban

„Mondd, láttad-e a pusztát nyári délben,
mikor kövéren sárgállik nyugalma
és sárga minden, mily hideg-fehéren
villan ezüst-szikrát a sárga szalma?”

Kosztolányi Dezső: Nyár. Részlet a Negyven pillanatkép című versciklusból – Magyar Elektronikus Könyvtár

Búzavirág. Fotó a Digitális Képarchívumban

„Nőnemű hónap, megérett csípőd kibuggyan
cérnarajzú levelek közül, hal-rajzó bódulatban
iramlik feléd a magánnyal ölelkező férfi-hit,
lángoló lepke-glória, mámoros méh-lasszó kering
szemérmed fölött, súlyos combodat forró ujjakkal kibontják
ruhádból, te, égi szajha, hószemű Krisztusok, bolondját
járatod velük, hogy termékenyülhess –”

Csukás István: Júliusi elégia (részlet). In. Uő.: Összegyűjtött versek Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1996. 58–59. o. – Törzsgyűjtemény

„Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sürü raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.

Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.”

Weöres Sándor: Nyári este (részlet). In. Uő.: Egybegyűjtött írások. II. kötet, Budapest, Magvető, 1981. 86. o. – Törzsgyűjtemény

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr335380676

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.