„Vajha kicsin legyek a nagy haza hősei közt.”

2013. október 17. 10:04 - nemzetikonyvtar

Deák Ferenc születésnapja – 1803

210 éve született Deák Ferenc liberális politikus, jogtudós, közíró, országgyűlési követ, az első felelős magyar kormány igazságügy-minisztere. „A haza bölcse”. A Zala megyei Söjtörön született középnemesi családban, szüleit még kamaszkorában elveszítette. Iskoláit Keszthelyen, Pápán és Nagykanizsán végezte, majd a Győri Királyi Tudományakadémián bölcseleti és jogi tanulmányokat folytatott. Zala megye jogszolgáltatásában végzett munkája során jártasságot szerzett a megyei jogi életben. 1833 és 1836 között – majd 1839–40-ben – a megye országgyűlési követe volt a pozsonyi diétán. A magyar alkotmány- és jogtörténet kiváló ismerőjeként szerzett hatalmas jogi tudása, taktikai érzéke és liberális elkötelezettsége révén hamarosan a reformellenzék egyik vezére lett; a jobbágyság helyzetének javításátért és a szólás, valamint a sajtó szabadságáért küzdött. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben választotta tagjai közé. 1845-ben a Védegylet tagja lett. Politikai nézeteit tekintve Kossuth és Széchenyi eszméi között állt. Nevéhez fűződik az Ellenzéki nyilatkozat (1847. június 5.) megszövegezése, mely a Bajza József szerkesztésében és a cenzúra beavatkozását megkerülendő Lipcsében kinyomtatott Ellenőr című politikai zsebkönyvben jelent meg.

Than Mór: Széchenyi és Deák kora, 1875. Szekkó mészfestékkel festve. A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőháza – A Száz Szép Kép című összeállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

„Csordultig áll a telt pohár
Somlyó arany nedvével,
Csordultig telve szívem is
Kedvemnek érzetével;
Kelyhem – s szivemnek fenekét
Ma még mindenki lássa –
Az áldomás, mit ma iszom,
Deáknak áldomása!”

Garay János Áldomás Deák Ferencre (Ápril 20-án 1845.) című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Részlet 

Erkel Ferenc Deák Ferencnek ajánlotta Kölcsey Hymnusának megzenésítését. 1844. szeptember 10. körül jelent meg nyomtatásban a Himnusz kottája Wagner József zeneműkiadónál Pesten, mely lehetővé tette a mű országos terjedését. 1845. május 16-án Kolozsvárott Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály erdélyi útján az ünneplő közönség a Himnuszt énekelte. A Pesti Hírlap 1845. május 27-i tudósítása szerint „Több mint száz fáklya’ világánál a’ helybeli hangászkar” felvonulását követte „megdicsőült Kölcseynk hymnuszának a’ tisztelgő fiatalság általi eldallása”. Deák Ferenc „beszéde’ alapjául az eldalolt hymnusz’ azon szavait: megbűnhődte már e’ nép a’ multat ’s jövendőt” választja.

Deák az ajánlásért levélben fejezte ki köszönetét Erkelnek, melyben a zeneszerzőt „karnagy” megszólítással tüntette ki. Ettől az időtől ismeretes a magyar zenei szókincsben a „karnagy” szó.

Erkel Ferenc: A Himnusz kottájának címlapja, Deák Ferencnek szóló ajánlással. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.) 2000 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

1847/48-ban Deákot ismét országgyűlési követnek választották. Az 1848-as áprilisi törvények elfogadása után a Batthyány Lajos vezette első felelős magyar kormány igazságügyi minisztere, a miniszterelnök jobbkeze lett. Batthyányval együtt mondott le szeptemberben, de továbbra is részt vett a képviselőház munkájában. Ő is tagja volt annak a békeküldöttségnek, amelyet a magyar országgyűlés az év végén Windischgraetz osztrák fővezérhez küldött, és nem is engedték visszatérni a Debrecenbe menekült országgyűléshez, így kiszorult a politikai életből.

Deák Ferenc névaláírása. In. A magyar irodalomtörténet képekben. Összeáll. és magyarázó szöveggel ellátta: Vende Ernő, Budapest, Athenaeum, 1905. – Digitális Képarchívum 

A szabadságharc leverése után kehidai birtokára vonult vissza. 1851-ben Schmerling osztrák igazságügy-miniszter meghívta egy az igazságügyi reformok tárgyalása során megrendezett magánjogi kérdésekkel foglalkozó értekezletre, ami elől udvarias, de határozott hangú levélben kitért. Ezzel Deák lett a megszemélyesítője a passzív ellenállás politikájának. 1854-ben birtokát eladva Pestre költözött, és az „Angol királyné” szállóban bérelt lakást, amely rövidesen politikai és szellemi körének főhadiszállása lett. Nézetei szerint az együtt nem működés politikájának alkalmazásával ragaszkodni kell a ’48-as elvekhez, az ország alkotmányos önállóságához, így magát az alkotmányt kedvező pillanatban egy tollvonással helyre lehet állítani.

Rudolf Alt: Az Angol Királyné Pesten, Deák Ferenc lakóhelye. Az Angol Királyné vendéglő és vendégfogadó a pesti Duna-parton, az egykori Nagyhíd utca (ma: Deák Ferenc utca) torkolatában állt. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.) 2000 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az irodalom kérdései iránt is érdeklődött. Vörösmartyhoz ifjúkorától fogva szoros barátság fűzte, a költő halálos ágyán őt kérte fel gyermekeinek gyámjául. Arany Jánossal, Kemény Zsigmonddal, Gyulai Pállal stb. is baráti viszonyba került, részben így alakult ki az ún. irodalmi Deák-párt.

„Alkudtál s mondtad: »nem kell, amit ti szerettek,
Vagy nem kell úgy, mint élni, szeretni szokás;
Munkabiró lelket kívánok, félni tudatlant,
S félni merőt: amint a haza jobb ügye hí.
És emberszerető szívet, ha vad indulatokkal
És áleszmékkel küzdeni síkra kelek.
Tűrni viszályt és pártharagot, s ha kerűlni lehetlen,
Régi baráttól is tűrni a néma döfést.
S amint kezdettem fiatalkori lelkesedéssel
Arról hálaimát mondani vég napomon.
Mindezekért a díj, amelyet elérni reményem:
Vajha kicsin legyek a nagy haza hősei közt.«”

Vörösmarty Mihály Deák Ferenc (1845) című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

1855-ben az Deákot a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választották. 1860. december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadatás előtt álló februári pátenst, mellyel azonban Deák nem értett egyet. Az Októberi Diploma (1860) kiadását követően az 1861-es országgyűlés előtt részt vett az országbírói értekezleten, Pest belvárosi képviselője és egyben a mérsékelt, ún. felirati párt vezére lett. Május 13-án megtartotta felirati beszédét és javaslatát: szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as alkotmány visszaállítása érdekében. A felirati javaslat visszautasítása után, augusztus 8-án újat szerkesztett. 1865-ben, amikor az udvarban is megérlelődött a kiegyezés készsége, a Pesti Naplóban, a korszak legtekintélyesebb és legrégebbi folyamatosan megjelenő sajtóorgánumában (az április 16-i számban) megjelent ún. húsvéti cikke, amelyben a Habsburg-házzal való jövőbeni kiegyezés gondolatát körvonalazta közvetlenül készítve elő a kiegyezési tárgyalásokat. A birodalom fenntartásának szempontját az ország függetlenségének megóvása elé helyezte, elfogadta a kül- és hadügy, valamint a pénzügyek közösségét.

Deák Ferenc húsvéti cikke a Pesti Naplóban. In. A magyar nemzet története. Szerkesztő: Szilágyi Sándor, 1898 és 1908, Budapest, Athenaeum, 1895. – Digitális Képarchívum 

1867-ben Kossuth Lajos Deáknak címezte a kiegyezést ellenző ún. Kassandra-levelet. Kossuth nem értett egyet a ’48-as eszmék, az állami függetlenség lényeges csorbulását jelentő had-, kül- és pénzügyek közösségével, annak ellenére sem, hogy a korlátlan abszolutizmus megszüntetése, a politikai viszonyok rendeződésének lehetősége a korábbinál biztosabb alapokat teremtett a kapitalista gazdaság további kibontakozása számára.

„Lassan-lassan fellebben a fátyol a béccseli alkudozások titkairól. Úgy látszik, mindez már kicsinált dolog, s az országgyűlés csak arra van hivatva, hogy a bevégzett tényt regisztrálja. De én e tényben a nemzet halálát látom; s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat; nem avégett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a Haza s az utókor nevében esdekelve felszólítsalak: nézz körül magasb államférfiúi tekintettel, s fontold meg a maradandó következéseket, melyek felé vezeted a hazát, melynek élni kellene, midőn a mi csontjaink már rég elporlottak; a Hazát, melyben nemcsak a jelen röppenő percét, de a változhatlan múltat s a közelgő jövőt is szeretnünk kell. – Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!”

Kossuth Lajos: Deák Ferencnek. (Párizs. 1867. május 22.). Részlet. In. Deák Ferenc, Kossuth Lajos: Párbeszéd a kiegyezésről. Az előszót és a jegyzeteket írta Szigethy Gábor, Budapest, Magvető, (Gondolkodó magyarok), 1981. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Deák az 1867. febr. 17-én felállt új magyar kormányban nem vállalt szerepet, de gróf Andrássy Gyulát ő ajánlotta miniszterelnöknek.
A kiegyezést képviselőként védelmezte, annak pártja őt tekintette vezérének, tekintélye, befolyása is jelentős maradt, de nemsokára már kritikusan kellett szemlélnie a kétes pénzügyekkel összebonyolódó politikai életet. Mindinkább egyedül maradt őszintén liberális elveivel. Puritán egyénisége, ifjúkori liberális nézeteihez való ragaszkodása, logikus előadásmódja tiszteletet ébresztettek iránta. Kitüntetést, rangot nem fogadott el. Jelentős szerepe volt az első évek liberális polgári törvényeinek létrehozásában. Az állam és az egyház szétválasztásának, a kötelező polgári házasság bevezetésének szükségességéről tartott 1873. jún. 23-i képviselőházi felszólalását követő tapsvihar utolsó nyilvános szereplését jutalmazta.

Porcelántál Deák Ferenc és az Andrássy-kormány tagjainak fotóival, 19. század második fele. Magyar Nemzeti Múzeum. In. Haza és haladás. A reformkortól a kiegyezésig (1790–1867), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 7.) 2000 – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Ezelőtt harmincöt esztendővel őfelsége, a király legmagasabb trónbeszédében felszólítá az egybehívott magyar országgyűlést, hogy formulázza a nemzet kívánalmait, amelyek szerint Magyarország és Ausztria között az alkotmányos kiegyezés létrehozattassék.
Mindkét országban csak ideiglenes kormány volt, mely az adminisztrációt vezette olyan közegekkel, amilyeneket éppen elöl-utol talált. A magyar országgyűlésre volt bízva a kezdeményezés.
Az országgyűlés egy hatvanhét tagból álló bizottságot választott meg, melynek feladata volt az alkotmány alapszervezése.
Engemet is beválasztottak e bizottságba.
A bizottság üléséből ki volt zárva a nyilvánosság. A tagokon kívül senkinek sem volt szabad megjelenni a tanácskozóteremben, s azok becsületszóval köteleztettek a titoktartásra.
Mikor a helyeinket elfoglaltuk, én magam elé tettem egy nagy csomó papirost meg egy szál plajbászt. Deák Ferenc odaszólt hozzám:
– Mit akarsz azzal a sok papirossal?
– Jegyzeteket csinálni a mai tanácskozásról.
– Tudod jól, hogy az itt elmondandókról nem szabad semmit nyilvánosságra hozni. Felfogadtuk.
Én erre az egész gyülekezethez fordulva azt kérdezém, hogy meddig tart a felfogadás záró ideje? (Azt hittem, legfeljebb egy esztendő lesz.)
Deák azt mondta, hogy harminc esztendeig.
Nyáry könnyíteni akart, az mondta: legyen huszonöt esztendő. Apponyi György harmincöt esztendőt javasolt. Az ő javaslatát fogadta el a bizottság. Erre én azt mondtam:
Jól van, hát majd közölni fogom ezeket a lapomban – harmincöt esztendő múlva.”

Jókai Mór: A felszabadult felfogadás (1901) In. Uő.: A históriai tarokkparti (Más hátrahagyott írásokkal). Az utószót írta és sajtó alá rend.: Gángó Gábor, Budapest, Unikornis, (Jókai Mór munkái 78.), 1996. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Deák később betegsége miatt és a vezető réteg közömbösségét, haszonhajhászását, megalkuvását látva elkedvetlenedett, és visszavonult a politikától, de haláláig neve tartotta össze különböző platformokból álló pártját. 1876. január 29-én hunyt el. Deák Ferencet a nemzet halottjának tekintették, a végtiszteletadást az országgyűlés rendezte.

A „haza bölcse” a Fiumei úti sírkert (Kerepesi temető) mauzóleumában nyugszik.

„Nem vonult félre: osztozott velünk mindenben, ami közös volt; óvott, tanácsolt, biztatott, megmutatta a középutat az elkeseredés és elernyedés között; világítótornyunk volt a sötétségben. – Annyira ragaszkodott hazájához, hogy időn élte alkonyán kórszenvedéseinek enyhítése, élte napjainak szaporítása végett a gyógyászat bölcsei enyhébb éghajlat alá tanácsolák átköltözni, nem hajlott rá; itt akart meghalni a haza ege alatt, mely szenvedéseit megnehezíté, éltét rövidebbre szabta.
Pedig nem kötötte e hazához sem vagyon, sem hivatal, sem család; egyedül a hon tiszta szerelme.”

Jókai Mór: Deák Ferenc temetése előtt. In. Életemből. (Igaz történetek, örök emlékek, humor, útleírás). Az utószót írta és sajtó alá rend.: Gángó Gábor, Budapest, Unikornis, (Jókai Mór munkái, 95., 96.), 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Deák Ferenc művei és Deák Ferencre vonatkozó szakirodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Hernádi László Mihály: Deák Ferenc bibliográfia, 1817–1990   
Deák Ferencz beszédei. Összegyűjtötte: Kónyi Manó, Budapest, Franklin-Társulat, 1886.  
Deák Ferenc munkáiból. Sajtó alá rendezte és bev. ellátta: Wlassics Gyula, Budapest, Franklin, (Magyar Remekírók), 1906.  
Deák Ferenc, Kossuth Lajos: Párbeszéd a kiegyezésről. Az előszót és a jegyzeteket írta Szigethy Gábor, Budapest, Magvető, (Gondolkodó magyarok), 1981. 

M. J.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr175580362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.