2013. október 31-én lesz 20 éve, hogy a Szabad Európa Rádió utoljára közvetített magyar nyelven. Ezen a napon a Történeti Interjúk Tára felidézi a Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának történetét – a kezdeteket, az ötvenes évek hidegháborús időszakát és a magyar forradalmat, illetve a 80-as éveket, a rendszerváltozást és az 1993. október 31-i búcsút.

Megnyitó: 15 órakor.
Beszédet mond Szemerei Péter, könyvtárunk megbízott főigazgatója, Balogh László, a Közszolgálati Alapítvány kuratóriumi elnöke és Hanák Gábor történész, filmrendező. 

Elekes István 1984-től, majd 10 éven keresztül, a rádió megszűnéséig volt a Szabad Európa Rádió munkatársa. Az Autórádiót szerkesztette, vezette hetente nagy sikerrel, és ezzel el is nyerte a Rádió legjobb radiofonikus műsora címet. A népszerű Forgószínpadban való közreműködés pedig napi feladata volt.

Elekes István, a mikrofonnál Bálint Mihály

„Kicsit Ekecs Gézától „loptam” az álnév ötletet, aki az Ekecs-et megfordítva, az éterben Cseke lett. Az esetemben a „Sekele” nagyon sután hangzott volna, viszont teljes nevem: Elekes István Mihály Bálint, így az utolsó két keresztnevem „visszafelé” már elfogadható volt.

Szinte percre pontosan, kétszáz évvel a francia forradalom után Kelet-Európában kitört a szabadság, mely meghozta a sajtószabadságot is. Az igazi szenzáció a sokat szidott és lenézett „bulvár” megjelenése volt. Ezt a „jelenséget” azóta sem tudja hova tenni sem a magyar újságíró szakma, sem a hazai olvasótábor. Pedig a „bulvár” létezett az „átkosban” is.
Szinte minden magyarhoz eljutott, csak épp nem tudta, hogy azt kapja. Történt ugyanis valamikor a hatvanas évek elején, hogy Borbély László (Kőbányai Péter) azzal állt elő a Szabad Európa Rádió magyar adásának szerkesztőségében, hogy pótolni kellene egy nagy hiányt: Magyarországon nem létezik bulvársajtó. A röviden, egyszerű nyelven megfogalmazott „színes” hírekre biztos lenne hallgatói igény. Ez a háború előtti Magyarországon létezett, és a háború utáni Európában, (Nyugat-)Németországban is igen népszerű volt. Ma is az. Bármennyire is szidják és lenézik – épp a nyelvi egyszerűsége miatt –, a Bild-Zeitung a legnagyobb példányszámban megjelenő és legolvasottabb német napilap.
Ebből a „bulvár”-ötletből született meg a Szabad Európa Rádió egyik legnépszerűbb, leghallgatottabb magazinműsora 1963-ban: a Forgószínpad. Ennek a műsornak lettem – Borbély László felkérésére – Ekecs Géza mellett a szerkesztője. Sokat köszönhetek mind az ötletgazda, műsoralapító, vérbeli újságíró „Áci”-nak (Borbély beceneve), mind pedig Gézának, aki az idén töltötte be 86. életévét. E két kiválóság mellett tanultam meg, hogy jelzők és politikai állásfoglalás nélkül is lehet bulvárt csinálni úgy,hogy közben Mari néni is megértse, hogy pl. mi a „hamburger” vagy a „walkman”, amikor ezek még ismeretlen fogalmak voltak otthon, Magyarországon. Pletyka (ki, kivel hál, kitől terhes, kit csal(t) meg stb.) szóba sem jöhetett! Ez nemcsak a műsort, de a Rádió hitelességét is rontotta volna. Küldetésünk nem „népnevelés” volt, nem politikai agymosás, hanem tájékoztatás, röviden, könnyedén, (köz)érthetően. Ebben járt élen a Forgószínpad.

Meghallgathatják a Forgószínpad utolsó adását.

Részletes program:

Egész nap folyamatos vetítés a Történeti Interjúk Tára Szabad Európa gyűjteményében található mozgóképes dokumentumokból. 

Esőjegy – Halász Péter-portré

Egykori rádiósok a képernyőn:

László László – interjúrészlet
András Károly – interjúrészlet
Ekecs Géza – interjúrészlet
Borbándi Gyula – interjúrészlet
Thassy Jenő – interjúrészlet
Deák István – interjúrészlet
Molnár József – interjúrészlet

Demonstrációs monitorokon fénykép-, mozgókép- és hanginstallációkat láthatnak, hallhatnak. 

A Rádió műsorából:

1993. október 31. – Búcsúműsor
1956. október 31. – 57 évvel ezelőtt: a forradalom kilencedik napja percről percre
Tinédzserparti – összeállítás Cseke László műsorából 
Üznetek – 1956
Műsorszignálok

Valamint az ötvenes és hatvanas években a Rádióról készült mozgóképes dokumentumok, filmrészletek vetítése. 

A vetítésekkel párhuzamosan munkatársaink a Szabad Európa Rádió 1956-os gyűjteményét és a több mint 4 évtizedes működés fennmaradt hangdokumentumaiból készített válogatást mutatják be. 

Dedikál: Skultéty Csaba és Büky Barna, a Szabad Európa Rádió munkatársai