„Az elnevezés a latin Martius hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars (isten) hava. Rómában az ősidőkben az év kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi – napéjegyenlőségi — évkezdési szokásnak. Az ősi Róma a tavasz-újévet március Idusán, holdtöltekor ünnepelte. Március 14-én kergették ki a városból az elmúlt évet jelképező, agg Mamurius Veturiust (vö. »télkiverés«, »télkihordás«), és másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Perenna »anyát«. Anna Perenna ünnepe később amolyan »marciális« jellegű tavaszköszöntő népünnepéllyé vált.
Róma többi márciusi ünnepe a hadi évadra való felkészülés jegyében zajlott, Mars isten harcias természete ezzel magyarázható.
[…]
Március régi magyar neve Böjtmás hava. Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. Hónapunkat nevezték Kos havának is a március 21-ével kezdődő új csillagászati év első hónapjáról.”
Jankovics Marcell: Marcius. In. Uő.: Jelkép-kalendárium (részlet). In. Uő.: Jelkép-kalendárium, [Debrecen], Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár
„Kalendarium, es az ielen valo…”, 1583 (RMNY 503). Digitális Könyvtár
Ezt az egyetlen példányban fennmaradt magyar nyelvű kalendáriumot Piotr Słowacki (1588†) krakkói matematikus és csillagász állította össze, kinek kalendáriumai népszerűek voltak idehaza, míg a fordító Pál Sebestyénről mindössze annyit tudunk, hogy a nyomtatvány megjelenésekor a bécsi egyetemen tanult. – Farkas Gábor Farkas írása a kalendáriumról
–––
„Kos havában a’ meg-ellő
Nyáj Juh gond nélkül nem hágy.
Ekkor a’ Juh fris füvellő,
Rértre újóllag ki-vágy.
Által-ültess fát, virágot,
Oltsad a’ sok óltó ágot,
Szántogass, ’s azokba vess,
Veteményezz, szőllőt mess.”
Földi János Martius, az Égi jegy szerént Kos hava című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Téltemető méhecskével – Digitális Képarchívum
„Idő, idő, tavaszidő,
Kibe nyílik mindön mező;
A virágok illatoznak,
A madarak fára tojnak.
Mindön madárnak van párja,
Csak neköm nincs, igaz árva.”
[Idő, idő, tavaszidő…]. Törökbecse (Torontál). In. Magyar népdalok. Szerk.: Ortutay Gyula, Budapest, Szépirodalmi, 1976. – Magyar Elektronikus Könyvtár
–––
„Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.
Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.
Hallod, hogy kántál a rigó!
A hegyekben most bújnak ki a medvék,
s a park Flórája – válla, mint a hó –
nyírfák között épp emelinti leplét.”
Jékely Zoltán: Tavasz-hívó (részlet). In. Jékely Zoltán összegyűjtött versei. S. a. r.: Győri János, Budapest, Magvető, 1988. – Törzsgyűjtemény
Répáshuta – Már nem tél, még nem tavasz – Digitális Képarchívum
„Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.
Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.
Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.”
Kányádi Sándor: Márciusi versike. In. Valaki jár a fák hegyén. Kányádi Sándor egyberostált versei, Budapest, Magyar Könyvklub, 1997. – Törzsgyűjtemény. Szabadpolc
–––
„A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.”
Radnóti Miklós: Naptár. Március című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban
Háromnapos kiscsibék – Digitális Képarchívum
„A ritkás ágak zöldjén átveti
A messzi nap a sűrű sugarat,
Mint végtelen aranysodronyt, egy égi
Vezeték dús hálózatát, s a fák
Zsonganak, mint sínmenti nyurga póznák,
Ha rajtuk szárnyas, forró hír repül:
A földnek a Tavasz telefonál...”
Tóth Árpád Március című versének részlete a Magyar Elektronikus Könyvtárban
MJ
