„Más csak levelenként kapja a borostyánt…” – Arany János születésnapja

2014. március 02. 08:43 - nemzetikonyvtar

 „Azt hiszem, négyszer olvastam végig líráját, prózáját, eposzait.[…] Döbbenetes élményem, hogy ez egy óriás volt. A magyar irodalomban Arany annyira centrális jelenség szerintem, mint mondjuk Bach a világzenében.” – Pilinszky János idézett soraihoz hasonló elragadtatott vélekedést, értékelést sokat olvashatunk Arany János életművével, egy-egy művével kapcsolatban kortársai és az őt követő nemzedékek tollából – Petőfi Sándortól, Gyulai Páltól kezdve, a nyugatosokon át a közelmúlt művészeiig és kortársainkig. Születésének 197. évfordulóján életművének egyik legismertebb részét, a Toldi-trilógiát idézzük fel.

„Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.
Rémlik, mintha látnám termetes növését,
Pusztító csatában szálfa-öklelését,
Hallanám dübörgő hangjait szavának,
Kit ma képzelnétek Isten haragjának.”

Arany János: Toldi, Előhang, részlet – Arany János összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

[Petőfi Sándor rajza Arany Jánosról] – In: „Olvastam költőtárs”. Arany és Petőfi levelezése prózában, versben. Összeállította és az előszót írta Alföldy Jenő, [Budapest], Mágus, [1995] – Magyar Elektronikus Könyvtár

A két költő utóbb legendássá lett barátsága Petőfi Aranynak írt levelével kezdődik, melyet a Toldi elolvasása után 1847 februárjában írt: „Üdvezlem Önt! Ma olvastam Toldi-t, ma írtam e verset, s még ma el is küldöm.”

„TOLDI írójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.

Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:
Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?

Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
Más csak levelenként kapja a borostyánt,
S neked rögtön egész koszorút kell adni.”

Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz, részlet – Petőfi Sándor összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Üdvözlet Nagyszalontáról, Toldi Miklós tér, képes levelezőlap, 1909 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

„Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom;
Örűl a szívem és mégis sajog belé,
Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?
Petőfit barátul mégsem érdemelé.

Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve...
Szerencse, isteni jó szerencse nékem!
Máskép szerény művem vetém vala tűzbe,
Mert hogyan lett volna nyerni reménységem?”

Arany János: Válasz Petőfinek, részlet – Arany János összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Arany és Petőfi levelezésében többször is olvashatunk utalást a Toldi estéje készülésére, majd elkészültére. – Arany harmincévesen írta meg az időből és a térből kihulló ember csendjét és magányát, az elnehezedő öregség könyörtelen változásait a Toldi estéje „eposz formájú elégiájában” (Németh G. Béla).

„Mi a mennydörgő mennykő jutott eszedbe, azt mondanod, hogy »Toldi estéje« utolsó munkád? Öcsém, a te fejedben még igen sok van, és ha magad szépszerével mindazt ki nem bocsátod, majd kiverem én, ne félj, akár bunkósbottal, akár kalapáccsal, amit választasz. Nekem pedig affélét többé ne írj, mert mindazon leveleidet, melyekben ilyesmik lesznek, fölbontatlanul küldöm vissza. Legelőször is kapj bele ismét »Toldi«-ba; ha már a fejét és a lábát megcsináltad, kötelességed a derekát is megcsinálni, különben vétkezel isten és ember ellen. Annak meg kell lennie, ha háromszor halsz is bele. Olvaszd egy nagyszerű egésszé.”

Petőfi levele Aranyhoz, Pest, április 18. 1848. részlet, – In: „Olvastam költőtárs”. Arany és Petőfi levelezése prózában, versben. Összeállította és az előszót írta Alföldy Jenő, [Budapest], Mágus, [1995] – Magyar Elektronikus Könyvtár

screen-capture-212.pngVasárnapi Újság, I. évfolyam, 14. szám, 1854 június 4. – Elektronikus Periodika Archívum

Az 1879-ben készült el a Toldi szerelme, a trilógia középső része, amelyben Toldi Miklós és Rozgonyi Piroska szövevényes, s végső soron beteljesületlen szerelme áll a történések középpontjában. Arany évtizedekig dolgozott a trilógia középső részén, noha azt már 1848-ban elkezdte. (A mű eredeti címe Daliás idők. Ez a változat befejezetlen maradt, s az elkészült részekből Arany csak az elsőt használta fel.). Piroska és Toldi Miklós szereleme az epikai hitel megtartása, a Toldi egyik sora miatt – amely szerint Toldi életéből kimaradt a szerelem – nem teljesedhetett be.

„Toldi jut eszembe, kiről, még ifjonta,
Játszi elmém könnyű énekét elmondta;
Egyszerű az ének, rajta semmi dísz tán,
De a szívből fakad melegen és tisztán.
Oh! ha – nem a hírért, nem a dicsőségért,
Nem, hogy a világnak üssek vele cégért,
De, hogy a dallásban lelkem átifjodnék –
Oh, ha még egy olyat énekelni tudnék!”

Arany János: Toldi szereleme, I. ének, részlet  – Arany János összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

„[…] mikor író-olvasó találkozókon megkérdeztek, hogy melyik költőt szeretem a legjobban, Arany Jánost szinte soha nem említettem. De ha én verset akarok olvasni, mindig Arany Jánost szedem elő. Az ágyam fejénél láthatsz egy sor verseskötetet, és Arany János kötete fordul szinte önkéntelenül is a kezembe. Ő az én vastartalékom. Ha már minden elveszett, Arany János még mindig velem van.”

Csorba Győző: Egyetemi éveim, részlet – In: Uő.: A város oldalában. Beszélgetések, részlet Pécs, Jelenkor Kiadó, 1991 – Törzsgyűjtemény 

s

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr315836765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása