„Sanyika” – 101. születésnap

2014. június 22. 08:37 - nemzetikonyvtar

 Tavaly, születésének 100. évében, s különösen a 100. születésnapon Weöres Sándor életművét – Kálnoky László versét idézve – „ünnepi csöngedelem” köszöntötte szerte az országban. Az idei évben – amely egyben Weöres halálának negyedszázados évfordulója is – 101. születésnapján, néhány pályatársát idézzük vele kapcsolatban.

„Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember, úgy hívták, hogy Sanyika. Hát ennek az embernek az volt az érdekessége, hogy Sanyikának hívták egész életében. Nem változott neki a neve, hogy tízévesen ezt mondták volna, hogy Sanyi, tizennyolc évesen meg, hogy Sándor, harmincévesen pedig azt, hogy Sándor úr. Ez az ember mindig csak Sanyika volt. Tulajdonképpen nem is volt más kora neki, úgy értem, hogy egész élete során ugyanolyan idős volt. Ahogyan az angyalok is. Csak azért öregedett meg, hogy ne tűnjön föl, hogy ő mindig egykorú. Mert nagyon irigyek az emberek, és nagyon haragudtak volna rá. Csak a neve meg a hangja, mert olyan sanyikás maradt a hangja is, szóval csak az jelezte, hogy valójában ki is ő.”

Háy János: Sanyika, részlet – In: Uő.: Egymáshoz tartozók, Budapest, Palatinus, 2009 – Törzsgyűjtemény 

Weöres Sándor diákkori fényképe, Kézirattár

„állandóan fügét mutat az olvasónak, játszik vele, mint macska az egérrel; tékozló római polgár, keleti kényúr, fölényes arisztokrata, pap és bohóc egyszemélyben, áhítatosan imádkozik s rád hunyorít, mikor az ámenig érne; cserepekre ír hieroglifeket, izzadhatsz, míg a tábla összeáll s megfejted értelmüket; kéregre, levélre, alálibegő madártollakra írja, rajzolja jeleit, gyűjtsd össze, ha kíváncsi vagy, ha érdekel, s az a csodálatos, hogy addig bűvöl-bájol, míg kíváncsivá tesz, és szinte a kuncogását is hallhatod, amikor a varázslatból, egy közmondás vagy egy tréfa csattanójától józanodva, csak egy közönséges cserepet, levelet, tollat tartasz tenyereden: nincsenek haszontalan dolgok, emeli föl ujját, de azt is úgy, mintha egy játékos egér farkincája volna, azé az egéré, amelyik elrágja a meséket; […]”

Kányádi Sándor: Weöres Sándor – In: Uő.: Valaki jár a fák hegyén, Kányádi Sándor egyberostált versei, Budapest, Magyar Könyvklub, 1997 – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Én se ülle-fülle verset fújok Rólad,
nemcsak árendása vagy a magyar szónak,
állítom, keményen megnyomva a krétát:
Arany János óta alig íly poétánk,
kinek ha könyvébe belelapozának,
elegendő lészen népe e Hazának!”

Csukás István: Weöres Sándor köszöntése, részlet – In: Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1996 – Törzsgyűjtemény

Weöres Sándor: A vers születése (Meditáció és vallomás); címoldal a Török Sophie-nak szóló autográf ajánlással; Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, 1939 – Kézirattár

„Weöres Sándor egymaga élő bizonyítéka, élő bizonyítéka most is, az ember fönségének. Egy közülünk, kondás és éji fejedelem, elment, és mi imádkozva eltemetjük. Nem történt most semmi. »Kuli neeem tud meghal.« Úgy van, ahogy Károlyi Amy mondja: Weöres Sándor hazatért. Engedjük el Isten nevében.”

Esterházy Péter: Más így, [részlet a Weöres Sándor temetésén elhangzott beszédből, 1989] – In: Uő.: A halacska csodálatos élete, Budapest, Pannon Könyvkiadó, 1991 – Törzsgyűjtemény 

Illés Árpád és Weöres Sándor; egy csoportkép részletének reprodukciója. Az eredeti magántulajdonban – A teremtés dicsérete című, Illés Árpád festőművész és Weöres Sándor alkotói barátságát bemutató szolgáltatásunkban

[…] „annyira híres lett ez a Sanyika, hogy senki nem vette észre, hogy már nem él közöttünk, mert mindenki azt hitte, még itt van. Pedig egy napon azt mondta a Sanyika, kilépek a mesékből. És ki is lépett. Arról keveset tudni, hogy mit csinál azóta. Annyit hallottam egy embertől, aki mindenfelé járt a világban, még Hejőpapira is eljutott, hogy a Sanyikát az új helyen is Sanyikának hívják, meg hogy átlátszó, mint a levegő, és hogy sokszor jön meglesni, mi van velünk, és akinek jó a szeme, az látja is. De a legtöbben nem. Csak lélegeznek, mint mindig, és nem veszik észre, hogy bemegy a tüdejükbe egy darabka ebből a Sanyikából.”

Háy János: Sanyika, részlet – In: Uő.: Egymáshoz tartozók, Budapest, Palatinus, 2009 – Törzsgyűjtemény 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr326384361

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.