Régi könyvek, új tolvajok. 1. rész

2014. szeptember 25. 08:16 - nemzetikonyvtar

Mit tehetünk, ha látunk egy nyilvánvaló lopást? Nevezhetjük kulturális bűncselekménynek, ha egy aukción lopott könyvet árulnak? Ki ismeri egy régi nyomtatvány történetét? Az autóknál bevált eredetvizsgálat könyves verziója világosabbá tenné a magyarországi régi könyves üzletet? 

  • Három régi nyomtatvány került elő aukciókon
  • Megvizsgáltuk a köteteket
  • Erős a gyanú, hogy a könyveket ellopták
  • Feljelentést tettek az őrző intézmények
  • Reméljük, hogy hamarosan visszakerülnek az eredeti őrző helyükre
  • Bárki számára elérhetők lesznek a kötetek

Farkas Gábor Farkas megírta a három könyv történetét és ráadásként bemutatja kutatómunkánk egyik nagyszerű eredményét, melyet a kulturális javak szolgáltatásában végzünk nap mint nap.

„Pro captu lectoris, habent sua fata libelli”, vagyis az olvasó felfogóképességétől, voltaképpen az ízlésétől függ a könyv sorsa, vallotta Terentius Maurus, késő római grammatikus a Krisztus utáni 2. évszázad végén. A sokszor csak csonkán idézett szentenciát saját korunkra igazítva azt is mondhatnánk, hogy a könyvek sorsa a tolvaj ízlésétől, de még inkább a kezétől is függ. A régi könyvek szerelmesei óhatatlanul találkoztak azzal az ellenőrizetlen hírrel az utóbbi években, hogy ismeretlen tettesek megdézsmálták Erdély és a Felvidék muzeális nyomtatványokat őrző könyvtárait. 2014 májusában egy hét alatt három igen értékes könyv bukkant fel a magyar antikváriusi piacon, s mindegyik esetében felmerült az alapos gyanú, hogy bűncselekmény során kerülhettek ki eredeti őrzőhelyükről. Az eperjesi, a székelykeresztúri és a marosvásárhelyi régi könyvek történetei önmagukban is elég érdekesek ahhoz, hogy megemlékezzünk róluk, ám nem haszontalan a könyvgyűjtő, az antikvárius és a könyvtáros különböző nézőpontjának a felvázolása és a párbeszéd elindítása sem a történet szereplői között.

Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársainak kiemelt feladatai közé tartozik, hogy a Magyarországon (és alkalmanként külföldön) megrendezett könyvaukciókat figyelje, s ha a nemzeti könyvtár szűkre szabott lehetőségei engedik, a hiányzó magyar könyveket, legyen az nyelvi, területi, személyi vagy (ritkább esetben) tárgyi hungarikum, pótolja. Amennyiben a Széchényi Könyvtár az aukcióra bocsátott példányt anyagi források híján nem tudja megvásárolni, amely azonban igen ritka, vagy becses irodalmi, nyelvi vagy nyomdászati emlékünk, illetve egyedi tulajdonságai (bejegyzések, kötés, tulajdonosok) miatt kiemelten értékes, akkor védési eljárást kezdeményezhet a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ felé, s alaposan megindokolt szakmai véleményt terjeszthet elő a levéltárosokból, muzeológusokból, könyvtárosokból és művészettörténészekből álló, rendszeresen ülésező Kulturális Javak Bizottsága elé.

I. Egy 16. századi református vitairat története

Gyarmathi Miklós: Keresztyeni felelet (Debrecen, 1598)

A budai Krisztina Antikvárium 33. aukciós katalógusának 272. tétele Gyarmathi Miklós, a wittenbergi egyetemet megjárt királyhelmeci prédikátor református vitairata volt, amely Debrecenben került ki Rheda Pál sajtója alól 1598-ban. Gyarmathi művére nem kisebb ember, mint maga Pázmány Péter írt választ 1607-ben. Az OSZK két példánnyal rendelkezik ebből a kiadásból, de a könyv egy-egy kötete megtalálható az MTA és az ELTE könyvtárában, Debrecenben, Sárospatakon, illetve az OSZK XVI–XVIII. századi Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztálya nyilvántartása szerint a határon túl, Kolozsvár, Marosvásárhely és Eperjes muzeális gyűjteményeiben is. Ennek később még jelentősége lesz a történetünk szempontjából. A teljes példányról készült digitális másolat hamarosan hozzáférhető lesz mindenki számára honlapunkon.

Jól látható tehát, hogy az igen magas kikiáltási árról (950 000 forint) induló nyomtatvány első körben nem került fel a mindenképpen megvásárolandó könyvek listájára – s ebben szerepet játszott az OSZK nehéz anyagi helyzete is –, ám a szakmai kíváncsiság és a szokásos rutineljárás minden esetben „előírja”, hogy az aukció előtt kiállított kötetet kézbe véve, autopszia útján is megbizonyosodjunk a régi könyv egyedi jellegzetességeiről. Tesszük ezt azért is, mert az axioart színvonalas portálja sok esetben csak a címlapról, esetleg a kötésről közöl képet, s fontos egyedi jelek (ex libris, pecsétek, régi raktári jelzetek, tulajdonosi bejegyzések, margináliák) csak a könyv átlapozása során bukkannak elő. Gondoljunk csak arra, hogy sok régi gyűjtemény a címlap verzójára nyomta az állománybélyegzőjét, vagy arra, hogy a könyv egykori tulajdonosai közül néhányan a címlapot megelőző szennylapra vagy a belső kötéstáblára írták a nevüket, esetleg azt, hogy hol, mikor, kitől és mennyiért vásárolták a nyomtatványt. És akkor még nem említettük a lehetséges magyar irodalom-, nyelv-, egyház-, kor-, tudomány- és művelődéstörténet szempontjából értékes bejegyzéseket, illetve néha a kötet végén található rendtörténeti vagy életrajzi feljegyzéseket.

A Régi Nyomtatványok Tára vezetője irigylésre méltó helyzetben végezheti nap mint nap a munkáját, hiszen egy-egy régi könyv sokszor bonyolult történetének megfejtéséhez azonnal segítségére sietnek a nyomdászat-, a művészet-, művelődéstörténet és a kodikológia jeles hazai szakértői. Nem ritka, hogy egy régi könyv lapján található bejegyzés elolvasására néha négy-öt ember összecsiszolt munkája szükséges. Az MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport munkatársa, Lauf Judit figyelmét felkeltette a most aukcióra kínált, 15. századi kódextöredékbe kötött 16. századi nyomtatvány. Lauf szerint a pergamenre írt liturgikus, kottás töredék bizonyosan egy magyarországi használatú ferences kódexből származik, ami még értékesebbé teszi a fragmentumba kötött nyomtatványt.

272.jpg15. századi liturgikus (ferences) kódextöredék  Axioart

A könyv címlapján olvasható tulajdoni bejegyzés, mely jól kivehető az axioart honlapján is, pedig Heltai János, a már említett Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztálya (vagyis az RMNY-csoport) kutatója számára volt érdekes. Heltai maga is a hitvita-irodalom elismert szakértője, a kor kutató-oktató professzora a Miskolci Egyetemen, így nem meglepő, hogy a kutatócsoport jóleső izgalommal azonnal előkereste Gyarmathi Miklós nyomtatványáról készült egyedi nyilvántartólapját. A magyar régi könyves szakma doyenje, Borsa Gedeon – kinek 90. születésnapját tavaly ünnepeltük Hess Andrásról szóló monográfiája kiadásával – vezetésével ugyanis az 1960-as évek óta folyik a Magyarországon 1473–1700 között nyomtatott összes könyv valamennyi elérhető példányának a feltárása és leírása. Nemrégen jelent meg a negyedik kötet, mely 1656-tól 1670-ig mutatja be részletesen a magyarországi könyvtermést.

272_1.jpgGyarmathi Miklós dedikációja – Axioart

Ez a gigantikus munka – a Régi Magyarországi Nyomtatványok című kiadványhoz készült hatalmas háttéranyag, amelyet a Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztályán őriznek – lehetővé teszi számunkra, hogy egy-egy régi magyar nyomtatvány bármelyik példányáról szinte azonnal a lehető legtöbbet megtudhassunk. Így szembesültünk azzal a ténnyel, hogy Borsa Gedeon az eperjesi tudományos könyvtárban (Prešov, Státná vedecká knižnica) kézbe vette és részletesen leírta ezt a példányt 1968-ban. Ebben a leírásban olvasható részletek (például a tulajdonosi bejegyzések, a régi raktári jelzetek és a kötése) egyértelművé tették, hogy az eperjesi kötet a Krisztina Antikvárium katalógusában szereplő tétellel azonos. A könyv első tulajdonosa Szikszai András, később Mezőtárkány (Heves megye) lelkésze volt. A bejegyzés tanúsága szerint a szerző, Gyarmathi Miklós dedikálta könyvét a fiatalembernek 1599 júliusában, aki félévre rá, 1600 februárjában iratkozott be a heidelbergi egyetemre (teológiai traktátusai itt is jelentek meg 1620-ban). Majd valamilyen úton-módon a felvidéki Szirmay családhoz került ez a példány, s talán a család egyik tagja, Szirmay Tamás (1688–1743) ezredes jegyezte be a nevét a címlapra. Ezután az 1667-ben alapított eperjesi evangélikus líceum könyvtárában őrizhették a kötetet. A modern korban a példány a tudományos könyvtár részeként, de az evangélikus egyház tulajdonaként foglalt helyet a polcon. A címlapon ma is látható Szirmay bejegyzése: „Ex Libris Thomae Szirmay” formában.

Szirmay Tamás (1688–1743) ezredes Nemzeti Portrétár

De mi történhetett a könyvvel 1968 (Borsa eperjesi leírása) és 2014 (a kötet budapesti felbukkanása) között? Az elmúlt két évtizedben örömteli lendületet kapott a szlovákiai régi könyves kutatás, sorra jelennek meg a magyar művelődéstörténet szempontjából is rendkívül fontos könyvtári katalógusok. Így került sor a fent említett eperjesi tudományos könyvtár régi gyűjteményét, az egykori eperjesi evangélikus líceum 16. századi nyomtatványait bemutató katalógus megjelenésére is 2003-ban. E katalógusban szintén megtalálhatjuk Gyarmathi Miklós művének e példányát, s az ott közölt adatok pontról pontra megegyeznek a Borsa által leírtakkal, s az antikváriumban kézbe vett kötetben olvashatókkal. Vagyis a könyvet 2003 után lophatták el Eperjesről. Idézve Heltai szakértői véleményéből:

„kétséget kizáróan megállapítható, hogy Gyarmathi Miklós Keresztyéni felelet… Debrecen 1598 című művének a Krisztina Antikvárium 2014. május 17-i árverésén eladásra felkínált példánya azonos az említett nyomtatvány azon példányával, amelyet Borsa Gedeon 1968-ban és Kamil Lacko 2003-ban az eperjesi Tudományos Könyvtár, Prešov, Státná vedecká knižnica példányaként írt le.”

Holnap egy 17. századi unitárius énekeskönyv történetével folytatjuk a nyomozást.

Farkas Gábor Farkas

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr276724351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.