Félmillióról indult volna a licit. Régi könyvek, új tolvajok. 2. rész

2014. szeptember 26. 08:05 - nemzetikonyvtar

Mit tehetünk, ha látunk egy nyilvánvaló lopást? Nevezhetjük kulturális bűncselekménynek, ha egy aukción lopott könyvet árulnak? Ki ismeri egy régi nyomtatvány történetét? Az autóknál bevált eredetvizsgálat könyves verziója világosabbá tenné a magyarországi régi könyves üzletet? 

  • Három régi nyomtatvány került elő aukciókon
  • Megvizsgáltuk a köteteket
  • Erős a gyanú, hogy a könyveket ellopták
  • Feljelentést tettek az őrző intézmények
  • Reméljük, hogy hamarosan visszakerülnek az eredeti őrző helyükre
  • Bárki számára elérhetők lesznek a kötetek

Farkas Gábor Farkas megírta a három könyv történetét és ráadásként bemutatja kutatómunkánk egyik nagyszerű eredményét, melyet a kulturális javak szolgáltatásában végzünk nap mint nap.

Tegnap a Debrecenben nyomtatott 16. századi református vitairatot mutattuk be, ma egy 17. századi különlegesség következik:

II. Egy unitárius énekeskönyv története

Halott temetéskorra való énekek. (Kolozsvár 1660)

A Gyarmathi Miklós-könyv előkerülése után a Studio Antikvárium jubileumi, 30. árverésén bukkant fel egy másik gyanús eredetű könyv. A katalógus 27. tétele az unitáriusok számára kiadott temetési énekeskönyv első, példányból ismert kiadása. A 19. századi pergamen kötésben lévő könyv 1660-ban jelent meg Kolozsvárott a nagymúltú Heltai-nyomda egyik utolsó termékeként. Az egyébként unitárius származású Jakab Elek (1820–1897) erdélyi történész vitatott megjegyzésére – miszerint I. Rákóczi György erdélyi fejedelem kisajátította volna a kolozsvári műhelyt, s a református egyház szolgálatába állította volna 1635-től – éppen ez az unitárius kiadvány az ékes ellenpélda. Herepei János (1891–1970) művelődéstörténész bebizonyította, hogy a nyomda vezetője továbbra is az unitárius vallást követő Abrugi György volt, így a sajtója alól természetszerűleg került ki ez az unitárius énekeskönyv.

27.jpgAz énekeskönyv címlapja a székelykeresztúri pecséttel  Axioart

A nyomtatvány igen ritka, mindössze két regisztrált példánya ismert a világon, az egyik a kolozsvári Akadémia könyvtárában (Biblioteca Filialei Cluj-Napoca Academiei Române), a másik pedig a most aukcióra szánt kötet. Nem véletlenül hirdették meg a nyomtatványt 500 000 forint kikiáltási áron. Hogyan bukkanhatott fel egy ilyen különleges könyv az antikváriumi piacon? A már említett régi magyarországi nyomtatványokat bemutató IV. RMNY-kötet megemlítette mind a két példányt, a második esetében utalt az egykori (olim) őrzőhelyére: Székelykeresztúr, unitárius gimnázium. S valóban, a példány címlapján jól olvasható a régi tulajdonbélyegző felirata: „Unitárius Gymnazium Könyvtára Székely-Keresztúr”. A példány eredetileg a már szintén említett Jakab Elek könyvtárából került Székelykeresztúrra, a gimnázium könyvtárába még 1877-ben. Ezt a tényt megtaláljuk Szabó Károly RMK I. kötetének megfelelő leírásánál (Sz.-kereszturi unitár. gymn. Jakab Elektől formában) is. A példányt már leírta Simén Domokos (1836–1878) unitárius teológiai tanár könyvjegyzékében is, a 17. tétel alatt. A székelykeresztúri unitárius kollégium könyvtárát 1948. július 27-én államosították. Majd – feltételezhetően – ismeretlen tettes eltulajdoníthatta a kötetet 1951–1952 előtt, mert az ekkor keletkezett átadási jegyzéken (a marosvásárhelyi Teleki Tékához került a könyvtár értékes állománya) már nem szerepelt.

Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársainak kiemelt feladatai közé tartozik, hogy a Magyarországon (és alkalmanként külföldön) megrendezett könyvaukciókat figyelje, s ha a nemzeti könyvtár szűkre szabott lehetőségei engedik, a hiányzó magyar könyveket, legyen az nyelvi, területi, személyi vagy (ritkább esetben) tárgyi hungarikum, pótolja. Amennyiben a Széchényi Könyvtár az aukcióra bocsátott példányt anyagi források híján nem tudja  megvásárolni, amely azonban igen ritka, vagy becses irodalmi, nyelvi vagy nyomdászati emlékünk, illetve egyedi tulajdonságai (bejegyzések, kötés, tulajdonosok) miatt kiemelten értékes, akkor védési eljárást kezdeményezhet a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ felé, s alaposan megindokolt szakmai véleményt terjeszthet elő a levéltárosokból, muzeológusokból, könyvtárosokból és művészettörténészekből álló, rendszeresen ülésező Kulturális Javak Bizottsága elé.

Holnap bemutatjuk a harmadik gyanús könyvet, Sigmund von Birken (1626–1681) német barokk költő útleírásának olasz nyelvű fordítását. 

Farkas Gábor Farkas

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr856724387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.