„Egy magyar tudós élete és halála” – 2. rész

2015. január 08. 08:08 - nemzetikonyvtar

Biró József (Nagyvárad, 1907. július 8. – Budapest, 1945. január 7.) művészettörténész, könyvtáros halálának 70. évfordulóján Elbe István emlékezik. Az első rész itt olvasható.

Biró József tehetséges festőpalántaként került a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, majd a művészettörténet mellett köteleződött el. Még egyetemista korában kis kitérőt tett a kézírás tanulmányozásának területén. Első önálló kötete is ebben a témában jelent meg 1930-ban „A modern grafológia” címmel. A könyv egyértelmű sikerét mutatja, hogy gyors egymásutánban négy kiadást ért meg.

0894_0005.jpgBiró József: A modern grafológia, [Budapest], Pantheon, [1930]. – Törzsgyűjtemény 

Az egyetem elvégzése után minden biztosítéka meg lett volna arra, hogy Budapesten is karriert fusson be, mentorai Gerevich Tibor és Lyka Károly mindenben támogatták, a legjobb fővárosi körökben mozgott (erről unokatestvére, Hegedüs Géza irodalomtörténész vallott visszaemlékezésében), de ő inkább a hazatérést, a kisebbségi sorsot választotta. Amikor néhány évre rá a magyar határ a kincses város déli magaslataira érkezett, így üdvözölte: „A magyar nap újra rásütött a magyar Kolozsvárra.”

kep6_kolozsvari_kepeskonyv_0894_0002.jpgBiró József: Kolozsvári képeskönyv, Budapest, Officina, [1940]. – Törzsgyűjtemény 

A háború utáni zűrzavart követően a magyar közélet Lyka Károlynak az Új Idők hasábjain megjelent nekrológjából értesülhetett arról, hogy az erdélyi barokk művészeti emlékek feltárásának nagymestere nincs többé.

„Csak másfél évtizeden át élhetett tudományának Biró József, de e viszonylag rövid idő alatt mégis egy sor olyan munkával gazdagította a mi művészetünk kincstárát, amelyeket nem fog nélkülözhetni senki, aki Erdély régi művészete iránt érdeklődik. Ezekben a könyveiben az új adatok, ismeretlen tények, elfelejtett mesterek egész seregét ösmertette, de egyben művész-szemmel értékelte a ránk maradt építészeti, festett és faragott emlékeket, főképp azokból az érdekes időkből, amidőn a 18-ik században a különleges erdélyi barokk-stílus lassú változatokban átsimul a szintén erdélyies zamatú klasszicizmusba, s a parókás, hajporos divat átalakul a táblabíró-világ divatjává. […]

A kutatás fáradságos munkájára, az értékelés művészi készségére tehetségén kívül kettős nevelkedése készítette föl: Biró festő volt és művészettörténész egy személyben. Az előbbi pályára már öt-hatéves korában mutatkozott hajlandósága. Atyja – gimnáziumi igazgató – egy vakációban el is vitte Nagybányára, ott Thorma Jánosnál tanult. Az érettségi után pedig egy másik nagybányai mester, Réti István keze alá került, ezúttal a Képzőművészeti Főiskolán. Amit ott tanult, arról néhány arckép, tájkép, csendélet ad bizonyságot. De már a Főiskolán nagy kedvet kapott a műtörténeti munkához.”

Lyka Károly: Egy magyar tudós élete és halála (részlet). In. Új Idők, 1947. augusztus 16. , 149. o. – Törzsgyűjtemény

kep7_europa_festeszete.jpgBiró József: Európa festészete, Budapest, Officina, [1941]. – Törzsgyűjtemény 

„Ilyen tanulmányokat később az Egyetemen végzett, ahol megszerezte a doktori oklevelet is. Ez a kettős nevelkedés nagy előnyére vált későbbi munkálkodásának, kivált a régi művészeti alkotások megítélése dolgában. Bőséges tárgyismeret, biztos ítélet s nem utolsó sorban írói készség eredménye egy sor könyv, amelyeket a kolozsvári Szent Mihály templomról, a gernyeszegi és zsibói kastélyokról, Erdély művészetéről írt.”

Lyka Károly: Egy magyar tudós élete és halála (részlet). In. Új Idők, 1947. augusztus 16., 149. o. – Törzsgyűjtemény

Válogatás Biró József műveiből

„Utolsó munkája egy szélesen megalapozott mű, Az erdélyi gubernium története. Ez volt hivatva betetőzni erdélyi kutatómunkáját. A kézirat már elkészült, de a nyilasok elrabolták tőle és máig sem került elő.
S ezzel elérkeztünk a fiatal tudós tragikus végéhez. Biró Józsefnek két évvel ezelőtt nyoma veszett. Mi, akik kiváló és önzetlen munkálkodását ismertük és nagyra tartottuk, egyre reménykedtünk, hogy talán egy napon mégis csak előkerül. Most azonban vége lett reményünknek. Hiteles helyről kaptunk erről hírt, amelyet itt idézünk:
»1945. január 6-ikán délelőtt az Oktogonon édesapjával együtt elfogták, az Andrássy út 47. sz. alatti nyilas házba vitték… másnap éjszaka a Duna-partra az Akadémia elé, hol sortűz vetett véget életüknek. Megmenekült szemtanúk elmesélték haláluk hősi és megrázó történetét: apa és fiú egymást igyekeztek védeni és mindegyik csak a másik életéért könyörgött.«”

Lyka Károly: Egy magyar tudós élete és halála (részlet). In. Új Idők, 1947. augusztus 16., 149. o. – Törzsgyűjtemény

Elhagyatott parti sáv a Lánchíd tövében, ropog a kavics a láb alatt. Parkoló turistabuszok mögött az Akadémia épülete, átellenben Ybl palotája, feljebb Pecz Samu református temploma. Csupa neoreneszánsz és neogót, sehol egy kapcsolódási pont. Távolabb a Szent Anna templom tornyai, végre valami barokk! Közbül a széles folyó. Ez a kis liget itt a Duna-parton, talán ez őrizhetné Biró József nevét és emlékét Budapesten.

Elbe István

Felhasznált irodalom:
Biró József: Erdély beszélő kövei. Vál., sajtó alá rend. és szerk. Sas Péter. Kolozsvár, Kriterion, 2008.
Sas Péter: Egy erdélyi művészettörténész munkássága leveleinek tükrében (Biró József levelei Lyka Károlyhoz). In: Ars Hungarica, 1995/1. 95–105.
Löwy Dániel: Az erdélyi kastélyok szerelmese.

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr237049675

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.