„Sziveri János voltam, ez volt az én büntetésem.”

2015. február 01. 08:32 - nemzetikonyvtar

25 éve, 1990. február 1-jén hunyt el Budapesten Sziveri János vajdasági születésű költő, dramaturg, szerkesztő.

sziveri_portre.pngPenovác Károly: Sziveri János. Fotó. In. Sziveri János: Mi szél hozott?, Bp., Szépirodalmi, 1989. – Törzsgyűjtemény 

„Bánáti/bánsági gyerek vagyok, akárcsak Bartók, vagy mondjuk Herczeg Ferenc – vall magáról Sziveri A rövid élet titka életregényem szinopszisa c. írásában, majd így folytatja:

Nagybecskerek, ma Zrenjanin, mellett születtem, Muzslán, 1954-ben. A századelőn Nagybecskerek komoly magyar kultúrával rendelkezett. Itt közölte első írásait Fülep Lajos! Nekem persze ebből már semmi sem jutott. S bár szüleim ma is Muzslán élnek, én viszonylag korán elszármaztam onnan. Az általános iskola elvégzése után a Csontváry képeiről ismert Neretva menti Mosztárba mentem pilótaképző katonai gimnáziumba. A katonai szigor elől menekülni kellett, és a becskereki polgári gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Ott sem fogott sokáig a hely, s elmentem villanyszerelő inasnak. Ezt már befejeztem, bár igen nehezen, hiszen nem érdekelt engemet a villanyszerelés. Ekkor már közölte verseimet az Új Symposion, a Híd... Egy-két évet az újvidéki bölcsészkaron is lehallgattam, ahonnan Bori Imre riasztott el, aki 1978-ban vissza akarta vetetni tőlem a Sinkó-díjat, a Magyar Szó című napilapnak adott alkalmi kijelentésem miatt. Majd Pancsovára kerültem újságírónak, később pedig Újvidékre főszerkesztőnek, az Új Symposionhoz. Politikai okokból menesztettek. Ezután egzisztenciális mélypont következett. Temerinbe költöztem, majd - Csantavéren át! - Szabadkára, a színházhoz dramaturgnak. Bekalandoztam a Délvidéket, ám nemcsak tájait, hanem a szellem - szellemtelenség? - vidékeit is. Az ottani kultúra kellős közepéből zuhantam a margóra. Irodalmat szerveztem, éltem a bohémek életét, nyomorogtam, majd jött a súlyos betegség, a mérhetetlen testi szenvedés... Tájélményem kizárólag a Bánság: szikes, agyagos sík, a Bega folyó, és gyermekkorom gyöngyszeme - Lukácsfalva, Vajdaság legnagyobb halastavával s nagyapám gyönyörű gyümölcsösével. Ha időnként visszamegyek oda, alig is találok már valamit az egykori szépből, nem maradt egyéb, csak a szikes, agyagos sík, és néhány emléktöredék a fejemben.

EX Symposion,1999. 28–29. Sziveri tematikus szám. 

Már két legkorábbi kötete is, a Szabadgyakorlatok (1977), valamint a Hidegpróba (1981) egy érett, karakteres, adekvát költőt mutat be.

sziveri_hidegproba.png Sziveri János: Hidegpróba. Versek, Újvidék, Forum, 1981. (Symposion könyvek 58.) A borítót és a fedőlapot Kapitány László tervezte. – Törzsgyűjtemény 

A jugoszláviai politikai hatalom és a vajdasági kulturális élet akkori meghunyászkodó csinovnyikai eltávolították őt az Új Symposion főszerkesztői székéből.

Heinermann Péter cikkében a következőket írja:

„Sziveri János, a vajdasági magyar irodalom enfant terrible-je, majd élete során »lézengő árva apostola« (Bábel), március 25-én lenne 50 éves. Költőként azt vallotta, hogy »senki sem szabhatja meg hogyan és mit írjon«. Oly mértékben hiányzott belőle a kompromisszumkészség, hogy kényszerhelyzetben inkább az önrombolást választotta. Losoncz Alpár Időszerűtlen hittel c. cikkében megállapítja: »Nem ismerek senkit közülünk, aki olyannyira szemben állt volna a vajdasági magyar kultúra intézményes rendszerével, mint Sziveri János.«"

Forrás: SIKOLY irodalmi és művészeti folyóirat I. évfolyam, 1. szám - 2004. TÉL

A Dia-dalok 1987-ben jelenik meg, majd 1988-ban lát napvilágot a Szájbarágás című verseskötete. Rövid ideig dramaturgként is dolgozik Szabadkán, s ekkor írja meg nagyszerű színpadi művét, a Szelídítéseket.

Miklós Melánia színikritikájában írja:

 „Tolnainál olvasom, hogy a halála közeledtével fizikailag is egyre inkább asztráltestűvé lényegülő költő – aki utolsó köteteiben a másvilággal feleselve egyre közelebb került a hit és metafizika titkaihoz, ezért is választotta Dürer angyalfreskójának egy részletét (amelyiken Mihály legyőzi a sárkányt) kötetborítónak – utolsó szabadkai Népszínházbeli felolvasásán angyalszárnyakat viselt. „A látvány megdöbbentett, meg, mert semmi megdöbbentő nem volt benne: kis szürke szárnyai voltak. Kis szürke szárnyak pléhből vagy fóliával vont papundekliből. (…) Privát kis szürke szárnyak voltak, tán valamelyik szilveszterre készíthette, és a vállán fejlődtek. (..) Noha szavalás közben nem gesztikulált, a kis pléhszürke, szenvedésben elkopott szárnyak nem csapkodtak, mozdulatlan vitorláztak inkább, egyértelmű volt számomra, ő már egy másik szférában mozog…”

Forrás: Revizor a kritikai portál Online 2014.01.19

Sziveri művészbarátai segítségével Magyarországra települ, de ekkor már betegségével harcol. 36 éves korában, hosszú szenvedés után hunyt el Budapesten.

Művészi szarkazmussal, villoni éleslátással, Hieronymus Bosch-i attitűddel „festi” meg korának szellemi állapotát és abban az egyén tragikus sorsát. Nem ismerek még egy hozzá hasonló, döbbenetes erejű, cizelláltan pontos költői életművet a magyar költészet 1985 és 1992 közötti korszakából.

sziveri_mi_szel_hozott.pngSziveri János: Mi szél hozott?, Bp., Szépirodalmi, 1989. A kötésterv Sziveri János munkája A. Dürer Apokalipszis c. metszetének felhasználásával. – Törzsgyűjtemény 

Korunk azon kevés szókimondó alkotóművészei közé tartozott, akinek tanúságtétele, lényeglátása, kompromisszum nélküli élete és költészete elemi erővel képes hatni olvasójára. Sőt, valahol arra biztat, miként Rainer Maria Rilke: „Változtasd meg élted!”.

Rövid életpálya az övé, de profetikus, szenvedélyes költészetében mégis megadatott neki a kiteljesedés, mindez a magyar költészet kivételes alakjává avatja őt.

Sziveri János mindenkori „válasza” a vers maradt, a lélek vegytiszta lázadása, miként Radnótié vagy József Attiláé. Nem sokkal korai halála után „halhatatlanná” lett. Drámai erejű, látnoki költészete lenyomata mindannak, ami megesett vele efemer élete alatt. A képzelet morálját és annak törvényeit vallotta magáénak legeslegutolsó pillanatáig, akkor is, amikor már a szörnyű halál betegség képében eljött érte.

sziveri_01.pngSziveri János: Bábel, Bp., Szépirodalmi., 1990. A borító és kötésterv Bene József metszetének felhasználásával Sziveri János munkája. – Törzsgyűjtemény 

Bábel
(részlet)

lengő lófejek a csillagok
csörögnek de én csak hallgatok
mint az üvegcse melyhez kavics ha koccan
széttörik bár meg se moccan

édeskés illatok enyvesednek
könnye hullik téli fenyveseknek
piheg a szelíd karácsony
nőm haja akár a bársony

az éjben eső felesel rólam locsog
járdára zuhog csattog a mocsok
ravasz hó helyett a tűk a vatták
életem az ördögöknek adták

...

Sziveri János: Bábel, Bp., Szépirodalmi., 1990. A borító és kötésterv Bene József metszetének felhasználásával Sziveri János munkája. – Törzsgyűjtemény 

sziveri_vavilon.pngA Bábel c. kötet szerb nyelvű kiadása. Janoš Siveri: Vavilon, vál., ford.: Judita Šalgo, Novi Sad [Újvidék], Matica srpska, 1990. – Törzsgyűjtemény 

A Bábel című költemény a költő előadásában:

Néhány éve Sziveri János szellemiségét őrző kutatóintézet alakult Veszprémben.

A Sziveri János Intézet – Közép- és Kelet-európai Irodalmi és Társadalomtudományi Kutatóközpont, a Sziveri Baráti Társaság és a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara kezdeményezésére, valamint Veszprém város és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma támogatásával jött létre 2012-ben. Az intézet Veszprém városa és a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának közös kutatóintézeteként, egyben archívumként és könyvtáraként működik. Az intézet alapfenntartását a város (infrastruktúra részleges működtetése, koordinátor foglalkoztatása) és a Pannon Egyetem (elhelyezés, az infrastruktúra részleges működtetése) vállalja. A város, a kutatóközpont és az egyetem az egyéb feltételeket pályázatok útján valósítja meg. Az intézet külön figyelmet fordít a névadó, Sziveri János életművének és utóéletének dokumentálására és kutatására. 

Forrás: Sziveri János Intézet honlapja 

Ajánlom továbbá a Sikoly vajdasági irodalmi folyóirat 2014. tavaszi-nyári tematikus Sziveri-számát, amelyben többek között Pintér Viktória és Ladányi István Határon kívül? Sziveri Vajdaságon kívüli recepciója című tanulmányában próbálja újragondolni a Sziveri-képet, továbbá Sándor Zoltán „Bennünk erénnyé magasztosul a gyalázat” írását, amely a költő politikai költészetének társadalmi hátterét boncolgatja.

Sziveri János művei

Szegedi-Szabó Béla

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr367121061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.