„Kitárul arcod utcahossza /a népes elmén átvezet”

2015. március 11. 10:58 - nemzetikonyvtar

Negyven éve, 1975. március 11-én hunyt el Pécsett Várkonyi Nándor (szül.: 1896) író, szerkesztő, kultúrtörténész.

Pályája műfordításokkal indult, többek között Balzac, Huysmans,  E. T. A. Hoffmann, Poe műveit magyarította. Ezek révén, valamint világirodalmi tárgyú írásainak köszönhetően került a Nyugat vonzáskörébe, de később szinte valamennyi korabeli folyóiratban jelentek meg írásai. A hallását huszonévesen elvesztő könyvtáros, kutató a Pécsi Egyetemi Könyvtárban lelte meg szellemi otthonát, ott dolgozott 1956 nyarán történt nyugdíjazásáig. Ebben az emberöltőnyi időszakban születtek monográfiai (A modern magyar irodalom 1880–1920, Az újabb magyar irodalom 1880–1940), végezte irodalomszervezői tevékenységét a Janus Pannonius Irodalmi Társaság (1931–1945), majd annak utódja, a Batsányi János Irodalmi Társaság keretében (1945–1948), és szerkesztette a Sorsunk című folyóiratot (1941–1948). Politikai irányultsága a népi írókkal rokonította. Ott volt 1943-ban a szárszói találkozón, és a háborút követően tevékenyen részt vállalt a Nemzeti Parasztpárt munkájában.

varkonyi02.pngVárkonyi Nándor: A modern magyar irodalom, [Pécs], Danubia, [1929]. Az első kiadás címlapja – Törzsgyűjtemény 

A harmincas években fordult érdeklődése a mítoszok felé. Weöres Sándort Várkonyi Nándor buzdította a Gilgames-eposz lefordítására, és Kodolányi János első regényeinek világát is alapvetően ő inspirálta. Ekkor kezdett el dolgozni az archaikus ember tudásának rekonstrukcióján. Sziriát oszlopai című monumentális munkájának csupán az első része jelenhetett meg, a teljes mű – az Elsüllyedt kultúrák, Elveszett paradicsom, Varázstudomány, valamint Az ötödik ember több ezer oldala – csak a kilencvenes évektől vált hozzáférhetővé. Ő maga így vallott törekvéséről: „az én kultúrbölcseletemről azt mondhatni: én divinizálni akarom az embert. A kozmosz hominizálása, az ember, mint a kozmosz középpontja filozófiailag végrehajtható-, értelmezhető-e? Ez az elmélet megvalósítható-e filozófiailag? Ezt nem tudom. De hogy az embert, az emberben lévő istenit, mint a világnak, a kozmosznak egy részét meg lehet ragadni, azt bátorkodom kijelenteni, és mint fő mondanivalómat hangsúlyozni.”

varkonyi01.pngVárkonyi Nándor: Sziriat oszlopai. Elsüllyedt kultúrák, Budapest, Egyetemi Ny., [1942]. Az első kiadás címoldala – Törzsgyűjtemény 

Várkonyi Nándor életműve egyike a 20. század nagy szellemi teljesítményeinek. Saját becslése alapján közel háromszázezer kötetet vett kézbe élete során, ezek tudásanyaga hasznosul írásaiban. Weöres Sándor A benső végtelen sorait ajánlotta barátja emlékének:

„Égen madárhiány eped,
a nincs-világot sokszorozza.
Kitárul arcod utcahossza
a népes elmén átvezet

átszel minden játszóteret
végül jelekből kibogozva
röpíti láb alatt a puszta
s a végtelenség rámered

vagy ő nyilall határtalanba
mi kéz nélkül zsong mint a lant
s a kéznek elveszett a lantja –

nincs puszta itt, nincs fönt s alant,
hajlék se zár védett világot
de az sincs többé aki fázott.

V. F.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr917257521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.