A Föld napja: amiért felelősséggel tartozunk, mert hatalmunk van fölötte

2015. április 22. 07:07 - nemzetikonyvtar

Az ökológiai felvilágosodás a filozófia és az etika területén is izgalmas kérdéseket eredményezett. A német származású filozófus, Hans Jonas az összes korábbi etikát antropocentrikusnak minősítette, és egy új etika megalapozását kezdte meg:

„[…] hatalmunk növekedése következtében az emberi cselekvés jellege megváltozott, és mivel az etikának a cselekvéssel van dolga, a fentiekből annak az állításnak kell következnie, hogy az emberi cselekvés megváltozott természete változásokat követel meg az etika terén is. (…) Vegyük például, mint a ránk hagyományozott kép első nagyobb változását, a természet kritikus sebezhetőségét, amelyet az ember technikai beavatkozása idézett elő – ezt a sebezhetőséget sejteni sem lehetett addig, amíg meg nem mutatkozott a már okozott károkban. Ez a felfedezés, amelynek sokkja a környezetkutatás (ökológia) fogalmához és születő tudományához vezetett, megváltoztatja egész felfogásunkat önmagunkról mint a dolgok tágabb rendszeréhez tartozó kauzális tényezőről. A hatások révén ahhoz a felismeréshez vezet, hogy az emberi cselekvés természete de facto megváltozott, és hogy egészen új rendű és rangú tárggyal, nem kevesebbel, mint a bolygó egész bioszférájával egészült ki az, amiért felelősséggel tartozunk, mert hatalmunk van fölötte.”

Hans Jonas: Az emberi cselekvés megváltozott természete – In: Természet és szabadság: humánökológiai olvasókönyv, szerk. Lányi András Budapest: ELTE Szociológiai és Szociálpol. Int., Osiris, 2000 – Törzsgyűjtemény 

vorosiszap.jpg Kolontári vörösiszap katasztrófa – A Torna-patak teljes élővilágát kipusztította az erős lúgos szennyeződés, valamint erre a sorsra jutott a Marcal Torna torkolata alatt fekvő része is. – Digitális Képarchívum

A technikai fejlődés egy bódító ígéretet erősít meg nap mint nap. Azt sugallja, hogy az emberi lelemény oly határtalan, hogy az egyre kifinomultabb gépeink, eszközeink, egyre kevesebb energiával fognak egyre hatékonyabban működni, tehát az ígéret szerint a természetet egyre kevesebb szennyezés éri majd, mi egyre függetlenebb individuumokként létezhetünk, a gazdaság határtalan növekedése folytán ez a jólét előbb-utóbb mindenkit felemel, és lassan készülhetünk más bolygókra is. Ez a szabadság azonban csak az emberiség egy kis részének valóság, miközben milliók nyomorognak, és ennek az anyagi szabadságnak nagy ökológiai ára is van a természetből kivont anyagok, majd oda hulladékként visszajuttatott, és egyre több helyet, több életet kiszorító, károsító tárgyak tömege miatt.

Jacques Ellul rámutat, hogy a technika miként változtatja meg gondolkodásunkat:

„Teljesen hiábavaló azt állítani, hogy a technika nem igazi környezet. Ez a környezet észrevétlenül kialakítja a neki megfelelő viselkedési módokat és ideológiai irányulásokat. Magától értetődik, hogy használjuk a gyors tömegközlekedést és élünk a gyógyszerekkel. Az ember nagyon gyorsan e környezetnek megfelelően kezd el gondolkodni. (…) A humán tudományok visszaszorultak a természettudományos és a műszaki képzés javára, mivel az a környezet, amelybe a diák belecsöppen, nem humán, hanem technikai jellegű.”

Majd összekapcsolja a (manipulációkkal gerjesztett) fogyasztást a technikai kapacitással:

„A technikai fejlődés az ember a priori hozzájárulásán nyugszik, aki minden technikai adományt szükségleteire adott válaszként fog fel, amely szükséglet valójában csak a technológiai kapacitás kihasználásáért létezik. (…) A felkínált választás mindig hamis, mivel a technikai rend szokásos érvelése pontosan annak megerősítéséből áll, hogy nem szükséges választani, hanem lehetséges minden felhalmozása, hogy ezáltal gazdagabbak, hatalmasabbak, szolidárisabbak legyünk, és szélesebb szellemiséggel rendelkezzünk stb”

Jacques Ellul: Az ember a technika rendszerében – In: A későújkor józansága: olvasókönyv a tudományos-technikai világfelszámolás tudatosítása köréből, vál. és szerk. Tillmann J. A., Budapest, Göncöl, 1994 – Törzsgyűjtemény 

Meszlényi Attila az élet sok területére vonatkozóan normatív üzeneteket megfogalmazó átfogó ökológiai illemkönyve szintén foglalkozik a technika és az ember kapcsolatával:

illemtan.jpgMeszlényi Attila: A világvége illemtana. Túlélőkönyv, Budapest, Ad Librum, 2008. Címlap – Törzsgyűjtemény

„Ne légy csak szakember! A szakemberi lét zsoldos-mentalitással jár. A szakember a hogyannal törődik, a miérttel nem. Készen kapja a feladatot, s csak arra ügyel, hogy a lehető legjobban végezze el. Mivel feladatát más szakemberektől kapja, akik ismét másoktól, a termelés, a munka rendszerében szinte senki nem akad, aki elgondolkodna az egész tevékenység értelmén. Könnyen előállhat a helyzet, amint elő is áll gyakran, hogy kiváló szakemberek tömege dolgozik irtóztató tökéllyel egy alapvetően kártékony feladaton.
A szakemberi lét ezért veszélyes és némiképp szégyenletes. Ha csak teheted, s ha csak időlegesen is, igyekezz szakemberből emberré válni!”

Meszlényi Attila: A világvége illemtana, túlélőkönyv, Budapest, Ad Librum, 2008 – Törzsgyűjtemény 

Ausztrál természetvédők egy csoportja egy erdő kitermelését megakadályozandó beásta magát a munkagépek elé, egyikük szónoklatot intézett a markolót vezető szakemberhez:

„Uram! Ön megfosztja köpenyétől a földet, és pusztulását okozza. El fog pusztulni, és ez olyan biztos, mint hogy a meztelen csecsemő is meghal, ha a tengerparton hagyják a tűző, déli napon. Lassú halál, de bizonyosan a mezítelenség okozza. Ha megfosztjuk köpenyétől a földet, és kitesszük a tűző nap szüretlen sugarainak, szép lassan kimerül, és a természet ereje és teljessége többé nem képes a teremtés csodájára. (…) Uram! Kérem, ne vigye véghez ezt az őrültséget, ne vegyen részt ebben az embertelenségben. Kérem, menjen el! Menjen haza becsületben! Mint egy hős, akinek bátorságáról szól majd mindenki. Ilyen döntést hozni nem szégyen, senki nem fogja megbélyegezni miatta. Tudom, hogy a szíve mélyén ezt ön is tudja. Cselekedjen most és távozzon hősként. Hallgasson a szívére! Látom, hogy tétovázik. Nincs helye tétovázásnak, amikor a szíve súgja, hogy mit kell tennie.(…) Ne engedje, hogy a szavak cserben hagyják az emberiséget, hogy elégtelennek bizonyuljanak egy ilyen órában, amikor a föld leggyengédebb érzéseit fejezhetnék ki...”

Graham Innes tanúságtétele. In: Természet és szabadság. Humánökológiai olvasókönyv. Szerk.: Lányi András, Budapest, ELTE Szociológiai és Szociálpol. Int., Osiris, 2000. – Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány 

termeszet-szabadsag-borito.jpgTermészet és szabadság. Humánökológiai olvasókönyv. Szerk.: Lányi András, Budapest, ELTE Szociológiai és Szociálpol. Int., Osiris, 2000. Címlap – Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány 

A rendszerelmélet tanulságait fenntarthatósági kutatásaiban felhasználó Gyulai Iván megközelítése szerint a köröttünk érzékelhető szociális és környezeti problémák egy rendszerben léteznek, tehát az egyre nagyobb társadalmi különbségeknek, a harmadik világ nyomorának és a természetpusztításának azonos oka van és a rendszer egészének a megváltoztatásával lehetne ezeken javítani.

Gyulai Iván Kérdések és válaszok a fenntartható fejlődésről című kötete elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban is.

Kurt Vonnegut a Bajnokok reggelijében jól érzékelteti az embert a munka nyűge alól felszabadító technikai fejlődés és a társadalmi berendezkedés egyik ellentmondását:

„Ezek vidéki lányok voltak. A nemzet déli agrárvidékén nőttek föl, ahol a szüleiket mezőgazdasági gépekként használták. Most már azonban az ottani fehér farmerok nem használtak húsból készült gépeket, mert a fémből készült gépek olcsóbbak és megbízhatóbbak voltak, és egyszerűbb volt a tárolásuk. Így hát a fekete gépeknek el kellett menniük onnét. Ha nem akartak éhen halni. A városokba jöttek, mert mindenütt másutt ilyen táblák voltak a kerítéseken és a fákon: Tilos az átjárás. Még neked is!”

Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije Budapest, 2005 – Törzsgyűjtemény 

vonnegut.pngKurt Vonnegut: Bajnokok reggelije, 4. kiadás, Budapest, Helikon, 2014. Címlap – Törzsgyűjtemény 

Amennyire tőlünk többnyire távol történik a természet termékké alakítása, ugyanúgy csak az utóbbi időkben kezdett néhány újságíró utánajárni, hogy a divat sugallatára sűrűn cserélt trendi ruhadarabok és technikai eszközök milyen körülmények között készülnek? Távol-keleti, közép-amerikai országokban rabszolgaságszintű kiszolgáltatottságot és nyomort találtak:

„Függetlenül attól, hogy hol helyezkednek el az exportzónák, a munkakörülmények mindenütt hasonlóak: hosszúak a munkanapok: – Sri Lankán 14 óra, Indonéziában 12 óra, Dél-Kínában 16 óra, a Fülöp szigeteken 12 óra. A dolgozók nagy része fiatal nő, és mindig koreai, tajvani vagy hongkongi vállalkozóknak dolgoznak. Ezek pedig egyesült államokbeli, brit, japán, német vagy kanadai székhelyű cégek megrendeléseit teljesítik. A vezetési stílus katonai jellegű, a felügyelők sokszor erőszakosak, a fizetések a létminimum alattiak (…) a lelakatolt mosdókat csak tizenöt perces szünetek idejére nyitják ki, és még ilyenkor is be kell és ki kell léptetniük magukat a munkásoknak, hogy a vezetés nyomon követhesse mennyi a nem produktív munkaidő. A Gap, a Guess, az Old Navy számára termelő varrodában dolgozó nők mesélték, hogy néha kénytelenek a varrógépek alatt, nejlonzacskóba vizelni. Egyes helyeken a szabályok tiltják a beszélgetést, a Ju Jung elektronikus termékeket gyártó gyárban már mosolyogni sem szabad.”

Klein, Naomi: No logo: márkák, multik, monstrumok / AMF, Tudatos Vásárlók Egyesülete, Budapest, 2004 – Törzsgyűjtemény 

Azt látjuk, hogy míg az egyik ember a technika (és persze a gazdasági berendezkedés) révén egyfajta, a divat által diktált szabadságban él, addig pl. az elektronikai eszközökhöz is nélkülözhetetlen konfliktusfém, a tantál bányászata miatt, sok más lény mellett a gorillák egyes élőhelyeit is felszámolják, vagy épp távol élő embertársaiknak kell embertelen körülmények között robotolniuk. S a fogyasztás végén termelődő szemét szintén a természetet és/vagy távol (?) élő embertársainkat sújtja. Szerencsére – nagyrészt a média (cenzúrát is feleslegessé tévő) elárasztó hatása miatt – annyi minden mással el tudjuk terelni a figyelmünket, hogy ezekről a problémákról nem kell tudomást vennünk, hihetjük azt, hogy ránk nem hatnak vissza. Hihetjük azt, hogy túl kicsik vagyunk, hogy kijavítsuk azokat a hibákat, amelyek elkövetéséhez valahogy mégis elég nagyok vagyunk. Felnövünk ehhez valaha?

Gondos Gábor

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr217385636

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.