A Pesti Hírlapban 1928. július 1-én jelent meg Baktay első cikke, ekkor még a Keleti levelek sorozatcím nélkül, A halhatatlanság tava címmel, amelyhez egy fényképet is küldött, ezen C. F. Andrews társaságában látható.

Baktay Ervin és C. F. Andrews. In. Pesti Hírlap, 1928. július 1. 37. o. – Törzsgyűjtemény

Később a Keleti Leveleken belül külön sorozatot írt Kőrösi Csoma Sándor nyomában címmel. Csoma útvonalát a maláriás láztól súlyos betegen járta végig, de az út különösen mély benyomást tett rá, hazatérve Csomáról könyveket és hangjátékot írt, előadásokat tartott.

Nyugat-Tibeti utam Kőrösi Csoma Sándor nyomdokában. Baktay Ervin előadása január 6-án. In. Rádióélet. 1931. jan. 2. (1. sz.) p. 14-15.

Baktay tehát valószínűleg anyagi okokból adta át a Pesti Hírlapnak a további levelek közlésének jogát, de lehet, hogy az is közrejátszott döntésében, hogy Németh Antal is otthagyta a lapot. Németh Antal jó barátja volt Baktaynak, a symposionok egyik résztvevője, akkoriban szintén a Magyarságnál dolgozott és közben szerkesztette a Színészeti Lexikont is, amibe az Ind színjátszás szócikket Baktay írta, és Indiából küldte el neki. (Baktay 1930: 347–350.) A szócikket Bharata Nátjasásztrája alapján írta, de hozzátette a jelenkori indus színjátszásra vonatkozó tapasztalatait is, ahogy ezt a Kézirattárunkban őrzött Németh Antal-hagyatékban lévő egyik levelében (Baktay 1926.) említette Baktay. A szócikkhez fényképeket is akart küldeni további honorárium fejében. Levele végén ugyanakkor sajnálkozott, hogy az indus drámairodalomról nem ő írhatja a szócikket, mert az itthoni szakemberek szerinte professzori módon foglalkoznak a témával, „szív és lényegbehatoló átélés nélkül”. Németh Antal később, mint a Napkelet szerkesztője, is elhelyezte Baktay cikkét, igaz, a levelek tanúsága szerint nem a szerző teljes megelégedésére. Baktay a Hunor és Magor regéje – ősi napmítosz című cikkéhez Jaschik Álmos által készített illusztráció szakszerűtlenségét tette szóvá. Jaschik egyébként Németh Antal tanára volt a Mintarajziskolában, és ő készítette többek között a Baktay által feldolgozott Mahábhárata kötéstábláját is.
Indiából hazatérve, 1935-ben Baktay többször is együtt dolgozott Németh Antallal. Májusban Németh a Magyar Rádió Irodalmi Osztályán a drámai osztályt vezette, ekkor Baktay egy Bain-darab, A hibák bányáját dolgozta át a rádióra. Júniusban mutatták be a Belvárosi Színházban a Sakuntalát Németh rendezésében. Baktay Németh horoszkópját is rendszeresen elemezte, 1935 augusztusában kitűnő konstellációt állapított meg, ami minden bizonnyal a Nemzeti Színház igazgatói posztjának elnyerésére és a sikeres működésre vonatkozhatott.

Baktay Németh Antal számára készült meghívója az egyik jelmezes sympozionra – Kézirattár. Jelzet: 63/665/112

Ugyanakkor Baktay gratuláló levelében sajnálattal vette tudomásul, hogy az új garnitúrában semmilyen szerepet nem szánt neki, „pedig láthattad – írja -, hogy tudok színpadművészetet produkálni a legmostohább körülmények és a legprimitívebb lehetőségek mellett is.” (Baktay 1935a) És nem juttatott lehetőséget Básthy Istvánnak sem, a forgószínpad legkiválóbb magyar ismerőjének (aki nem utolsósorban a Wild West Zree Meetingek oszlopos tagja is volt). Ezek után Baktay a Nemzeti Színház első bemutatójával, az Athéni Timonnal kapcsolatban sem rejti véka alá kritikáját, a levélre utóbb Németh (?) piros tollal rá is írta: „B. E.-nek nemcsak szcenikusi, hanem rendezői ambíciói is voltak” (Baktay 1935b) A kritika ellenére is voltak közös terveik, például a Faustra vonatkozóan, amit Baktay már ifjúkorában is megrendezett otthon (Baktay 2013: 106.), és amit olvasmányélményei között az „örök útitársak” kategóriába sorolt Omar Khajjám Rubaijátja és a Bhagavad Gítá mellett. A Kis újság 1936. január 30. száma már közölte is a hírt, hogy a Faust rendezője a kitűnő indológus, Baktay Ervin lesz, aki a Sakuntalában már művészi tanácsadóként bemutatkozott. Baktay a hír korai megszellőztetése miatt őszintén sajnálkozott, mert nem értette, hogy juthatott a hír az újság tudomására.

Baktay Ervin kőfaragói In.: Baktay, Ervin: A világ tetején: Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain nyugati Tibetbe [Bp.]: Lampel – Törzsgyűjtemény

Baktay 1929 nyarán érkezett haza súlyos betegen Indiából, de rögtön hozzákezdett az általa összegyűjtött hatalmas anyag feldolgozásához. Kitűnő ismeretterjesztő művekben osztotta meg élményeit, tapasztalatait a művelt közönséggel. A Magyar Földrajzi Társaság sorozatában több kötete – A boldog völgy országa. Barangolások Kasmírban; A Pandzsáb. Az öt folyó országa; Hindusztán; Királyfiak földjén. Rádzsputána és Gudzsarát; A világ tetején. Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain nyugati Tibetbe. I-II. – is napvilágot látott, és a társaság felvette tagjai sorába. A debreceni Tisza István Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot 1933-ban, bölcsészeti szigorlatát követően, földrajz, kozmográfia és filozófia tárgyakból. Rádióban tartott előadásaira előzetesen a Rádióélet című hetilap fényképekkel illusztrált cikkekben hívta fel a figyelmet, és nem sokkal a hazaérkezése után hosszú interjút is készítettek vele a lapban.

Az előadások sikerességét a hallgatóság visszaigazolta. Kőrösi Csomáról tartott előadása után így nyilatkozott a lapnak: „Felolvasásaim iránt, úgy látom, országszerte igen nagy érdeklődés mutatkozik. Mindenfelől érkeznek levelek, amelyek a hallgatók üdvözletét és elismerő szavait tartalmazzák. A határon túlról is jöttek levelek. Ezek között az egyik érdekes volt: Csoma Sándor írta Brassóból, a Kőrösi Csoma család leszármazottja. Keresetlen, egyszerű szavakkal, székelyesen írta meg, mennyire meghatotta, hogy nagy őse nyomait követte egy mai magyar, és megismertette Csoma tibeti életét székely honfitársaival.” (Baktay 1931: 495.) A Csoma-centenáriumra jelent meg Háromszéktől a Himalájáig. Kőrösi Csoma Sándor életútja című monográfiája. Ezt követően sorra napvilágot láttak olyan, máig nagy érdeklődésre számot tartó kötetei, mint például A diadalmas jóga, Rádzsa jóga, a megismerés és önuralom tana, A csillagfejtés könyve. Az asztrológia elmélete és gyakorlata, az India bölcsessége, a hindu világszemlélet ismertetése. Ez utóbbi könyvéről, ami az 1936-ban megjelent Szanátana Dharma. Az örök törvény, a hindu világszemlélet ismertetése című kötetének átdolgozott változata volt, írta Wojtilla Gyula, hogy „A könyv ma már nem több mint kuriózum, amelyet más, jobb könyvek elolvasása után és/vagy Baktay Ervin iránti tiszteletből, vagy kíváncsiságból érdemes kézbe venni és elolvasni.” (Wojtilla 2014: 237.) Baktay szerkesztőként is maradandót alkotott, A földgömb című folyóiratnak évekig volt a szerkesztője. Az 1937-ben indult Kelet és Nyugat folyóirat is nagy reményekre jogosított, de sajnos mindössze két számot ért meg. 1942-ben jelent meg az India szabadságot akar című írása, ami hasonló sorsra jutott, mint az 1920-ban kiadott Káma-szútra, 1945 után ezt a könyvet is indexre tették. 1946-tól munkásságának súlypontja a művészettörténeti kutatásaira helyeződött. Ettől az évtől kezdve 1959-ig három hét kivételével – amikor felmentették – a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban dolgozott, miközben az ELTE-n is tartott előadásokat India művészetéről. 1951-ben rendezte meg az India művészete című tárlatot, ami 1953-ig volt látható a múzeumban, majd a nagy sikerre való tekintettel vándorkiállítás keretében mutatták be az anyagot vidéken is. A Hopp Múzeumban ezt követően Hátsóindia és Indonézia címmel rendezett újabb tárlatot 1953 és 1956 között. 1956-ban az indiai kormány meghívására látogatott el újból Indiába, ahol a Buddha születésének 2500. évfordulóját nagyszabású ünnepségsorozattal köszöntötték. Az ünnepségek után Baktay hosszú tanulmányútra indult, India műemlékeit látogatta végig és múzeumokban gyűjtött anyagot készülő monográfiájához, valamint művészettörténeti előadásokat tartott többek között Benáreszben és Kalkuttában. 1957 decemberében érkezett haza, és a következő évben jelent meg fő műve, az India művészete, ami azóta is alapműnek számít. Külföldön sajnos csak német nyelven jelent meg, de ennek kiadását Baktay már nem érhette meg, 1963. május 7-én hunyt el.

Irodalomjegyzék:

• Bain, F. W. 1920. A hibák bányája. Hindu elbeszélés a szanszkrit kézirat nyomán. Bp.: Rózsavölgyi. 
• Baktay, Ervin. 1926. Levele Németh Antalnak 2. sz. levél Simla, 1926. nov. 11. OSZK Kézirattár. Fond 63/483
• Baktay, Ervin. 1930. „Ind színjátszás”. Színészeti lexikon. I–II. Szerk.: Németh Antal. Bp.: Győző Andor. 347–350. o. 
• Baktay, Ervin. 1931. „Kőrösi Csoma Sándor élete a nyugat-tibeti lámakolostorokban”. Rádióélet. 1931. márc. 13. 495.
• Baktay, Ervin. 1933. „Hunor és Magor regéje – ősi napmítosz”. Napkelet.11. sz. 769-777. o.
• Baktay, Ervin. 1935a. Levele Németh Antalnak. 5. sz. levél. Kismaros. 1935. aug. 25. – OSZK Kézirattár
• Baktay, Ervin. 1935b. Levele Németh Antalnak.6. sz. levél. 1935. dec. 4. – OSZK Kézirattár
• Baktay, Ervin. 1936. Szanátana dharma az örök törvény. A hindu világszemlélet ismertetése, [Bp.]: Révai, [1936] 
• Baktay, Ervin. 1942. Háromszéktől a Himalájáig. Kőrösi Csoma Sándor életútja, Budapest: Vörösváry.
• Baktay, Ervin. 1942. A diadalmas jóga. Rádzsa jóga. A megismerés és önuralom tana, Budapest: Pantheon. 
• Baktay, Ervin. [1942]. India szabadságot akar, Bp.: Írás.
• Baktay, Ervin. 1943. A csillagfejtés könyve. Az asztrológia elmélete és gyakorlata, Budapest: [Bányai - Várkonyi Ny.]
• Baktay, Ervin. 1943. India bölcsessége. A hindu világszemlélet ismertetése, [Bp.]: Pantheon.
• Baktay, Ervin. 1958. India művészete a történelem és művelődés keretében az őskortól a XX. századig, Bp.: Képzőművészeti Alap. 
• Baktay, Ervin. [1963]. Die Kunst Indiens. [Übers. Edith Róth]; [Bearb. Heinz Kucharski], Berlin: Akademie-Verlag. 
• Baktay, Ervin. 2013. Homo ludens. Emlékeim nyomában. A szöveget digitalizálta és a kötetet szerk.: Hegymegi Kiss Áron, Bp.: Iparművészeti Múzeum.
• Mahábhárata. Bhárata nagy nemzetsége 1920. Az ind hősköltemény nyomán elbeszéli: Baktay Ervin. Bp.: Világirodalmi Könyvkiadóvállalat.
• Wojtilla, Gyula. 2014. Az „örök törvény”. In: Indológus indián. Az indológus indián. Baktay Ervin emlékezete. Szerk.: Kelényi Béla, Bp.: Hopp F. Kelet-ázsiai Műv. Múz. p. 223-230

Pap Ágnes – Tájékoztató Osztály

Az 1. rész itt olvasható.