Nekünk Mohács van!

2015. augusztus 23. 08:23 - nemzetikonyvtar

2015. augusztus 29-én szimpóziumot rendezünk a mohácsi csata évfordulóján. Vajon a korabeli források új nézőpontú elemzése és a modern tudományok (antropológia, sebészet, igazságügyi orvostan) alkalmazása választ adhat-e arra, hogy mi történhetett II. Lajossal és holttestével?

Az utóbbi évek kutatásai azt bizonyítják, hogy igen, mindig akad valami nóvum, amire rácsodálkozhatunk. Legutóbb felvetődött ismét az a legenda, hogy a magyar királyt megölték a vesztes csata után, és egészen másvalaki holttestét temették el pár héttel később Székesfehérvárott a későbbi magyar király, Szapolyai János jelenlétében.

Az előadók között megtalálható lesz sebész, patológus, antropológus, igazságügyi orvosszakértő, irodalomtörténész, klasszika filológus, történész és könyvtáros. A szimpózium való részvétel ingyenes, mindenkit szeretettel várunk!

Blogsorozatunkban bemutatjuk az előadókat és röviden ismertetjük az előadások tartalmát. A részletes programot itt találják.

2015. augusztus 29. OSZK, Díszterem
13.15–13.30 Dr. Nemes István (Szombathely, Markusovszky Oktatókórház) arc-, állcsont- és szájsebész főorvos és Dr. Tolvaj Balázs (Szombathely, Markusovszky Oktatókórház), adjunktus, patológus, igazságügyi orvosszakértő

II. Lajos magyar király holttestének azonosítása

A mohácsi csata 400. évfordulóján kiadott Mohácsi Emlékkönyv 1526. című válogatásban olvasható kiváló hadtörténészünk, Gyalókay Jenő akadémikus és első világháborús tüzérezredes precíz könyvfejezete a mohácsi csatáról és helyzetértékelő jelentése II. Lajos király holttestének megtalálása körülményeiről és az azzal kapcsolatban felmerült kétségekről, ellentmondásokról. A király holttestét ugyanis nem főurak, hanem a Mária királyné által kirendelt Czettritz Ulrik cseh-sziléziai származású udvari kamarás és a katonai kíséretet biztosító Sárffy Ferenc győri várkapitány találta meg. Czettritz a vízbefúlás egyetlen szemtanújaként jól ismerte a baleset helyszínét, ezért könnyen felfedezték a keresett mocsaras területet. A holttestet azonban nem a vízben, hanem attól nem messze, koporsó nélkül a földbe eltemetve találták meg 1526. október közepén. A kutatásról és annak eredményéről Sárffy 1526. okt. 19-én latinul írt levélben számolt be Brodarics István kancellárnak. Ebből a levélből ismerjük a történéseket és idézzük az alábbi mondatokat, melyek az alapvető ellentmondásokat tartalmazzák.

1. „Re cognita corpus effodimus, caput primum, et ora abluimus; pulcherrime per ea signa, quae regis Majestas in dentibus ferebat, se esse indicavit.” Miután a dolgot felismertük, kiástuk a holttestet és először a fejét, majd az arcát lemostuk. Azokról a jegyekről, amelyek Őfelsége fogain voltak, egészen pontosan látszott, hogy Ő az.

2. „nunquam vidi corpus exangue hominis tam incorruptum, tamquae non fastidiosum et minus terrible.”Sosem láttam emberi holttestet, mely ennyire épen megmaradt volna, ennyire ne lett volna undorító és ijesztő.

Dr. Nemes István Szegeden született 1959-ben. Alap-és középfokú iskoláit a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskolában és Gimnáziumban végezte. Egyetemi tanulmányait a SZOTE-n kezdte 1977-ben, az általános orvoskaron szerzett orvosi diplomát 1983-ban, "cum laude" minősítéssel.
Munkahelyei: Kiskunfélegyháza Városi Kórház Sebészeti Osztály 1983-84.
                      SZOTE Idegsebészeti Klinika Traumatológiai Osztály 1984-1992.
                      Vas Megyei Markusovszky Kórház Szombathely, Arc-Állcsont-és Szájsebészeti Osztály 1992-jelenleg is.
Szakképesítései:  Sebész szakorvos 1988
                           Szájsebész szakorvos 1995
                           Fog-és szájbetegségek szakorvosa 1998
                           Arc-Állcsont-és Szájsebész szakorvos, EU rendszerű szakvizsga 2013.
Főorvosi kinevezését 2002-ben Szombathelyen kapta, 2007-től megbízott osztályvezető főorvosként dolgozik.
Tagja a Magyar Arc-Állcsont-és Szájsebészeti Társaságnak, melyben három évig vezetőségi póttagként közreműködött is.
2013 óta foglalkozik szabadidős tevékenységként a magyar történelem sorsfordító eseményeivel, történelmi személyek halálának orvosi vonatkozásaival, különös tekintettel II. Lajos magyar király holttestének azonosítására, ill. a költő, hadvezér és államférfi Zrínyi Miklós rejtélyes halálának körülményeire.

nemes_foto.jpg

Hogyan lehet az, hogy a romlatlan holttestet nem az arcáról, hanem a fogazatáról ismerték fel és hogyan maradhatott a test épen a halál után 6-7 héttel – tette fel a kérdést Gyalókay Jenő dr. Kenyeres Balázsnak, aki egyetemi tanár, igazságügyi orvosszakértő, szakmájának szaktekintélye volt ekkor. Kenyeres Balázs – egyébként szakmai lapban nem publikált válaszában – kifejtette, hogy a tetem romlatlanságát jól összeegyeztethetőnek tartja a halál óta eltelt hathetes időtartammal, amelyet a test lucskos talajban, koporsó nélkül töltött el. A professzor úr a hullaviaszos átalakulásra gondolhatott, amely hideg vízben, oxigén hiányában, vagy nedves, agyagos talajban jöhet létre, de a test ekkor is jellegzetes kellemetlen szagot áraszt és e jelenség kialakulásához hat hétnél jóval több időre van szükség. A tetemnek azonban kezdettől fogva ilyen közegben kellett lennie, mert a már elkezdődött oszlás, rothadás vissza nem fordítható elváltozásokat okoz. De II. Lajos esetében nem ez történt! Czettritz beszámolója egyértelmű: a király az augusztus végi meleg időjárási körülmények között a megáradt Csele patak vízébe fulladt és a holttestet a kamarás ott is hagyta! Elképzelések szerint a testet később elmozdították, a vízből kivették és földbe temették. Mégis mikor találhatták meg először azok, akik valószínűleg el is temették a király holttestét? A nádor 1527. júniusi oklevele szerint helybéli jobbágyoknál találták meg II. Lajos pecsétgyűrűjét. Történészek feltételezése szerint ők lehettek azok, akik a temetést végezték. Erre a részletre azonban a Báthory-féle oklevél nem terjed ki, a pontos dátum, a jobbágyok neve, száma, lakhelye sem ismert. Gyalókay Jenő szerint több nap telt bele, véleményünk szerint lehetett ez több hét is, míg a víz annyira leapadt, hogy az ember- és lóhullák napvilágra kerüljenek. Szulejmán szultán és a Mohács környékét ellenőrzés alatt tartó százezres török sereg csak 1526. szeptember 3-án hagyta el a térséget, tehát öt napig biztosan nem volt lehetőségük fegyvertelen jobbágyoknak mély vízben végzett kutatásokra és nappali temetésre. Életét kockáztatta, aki nem rejtőzött el és összetalálkozott a fegyveres akindzsi lovasokkal, akik már a csata után „egész éjjel és másnap is szünet nélkül” pusztították a környéket és legyilkolták, vagy elrabolták a lakosokat. (J. Zaratino, velencei kém jelentése). Öt nap után azonban a rothadásos jelenségek már biztosan megindulnak, 6-7 hét után pedig kifejezettekké válnak. Melyek ezek a jelenségek és mit kellett volna észlelniük Sárffyéknak?

dr. Tolvaj Balázs Pécsett született 1974. június 11-én. Summa cum laude minősítéssel végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán (1992–1998)

Szakvizsgái: Igazságügyi orvostan (2002.12.31), Patológia (2010.11.11), Egészségbiztosítás (2012.04.04), Cytopatológia (2013.04.22)

Dolgozott az ORFK Egészségügyi és Pszichológiai Egyesített Központ, Bűnügyi Orvosi és Fogorvosi Szolgálatnál és a  Vas Megyei Rendőr-főkapitányság Hivatala Egészségügyi Osztálynál bűnügyi orvos munkakörökben, jelenleg a Markusovszky Egyetemi Kórház Patológiai Osztályának szakorvosa

tolvaj.jpg

  1. A haj kihúzhatóvá válik. Sárffyék lemosták a tetem fejét, de a haj nem maradt a kezükben.
  2. Undorító szagot kellett volna érezniük – ugyanakkor a test nem volt undorító.
  3. Öltöztetéskor a hulla karját, hátát megfogták, hogy inget adjanak rá. Ekkor a bőr lemezes leválását (mosónőbőr-syndroma) kellet volna látniuk, érezniük – nincs erről szó a levélben.
  4. Több napos vízben való tartózkodás után a tetem színe annyira elsötétül, vagy eltorzul, hogy egyes esetekben azt sem lehet ekkor megállapítani, hogy fehérbőrű, vagy afrikai származású volt-e az illető korábban, nemhogy egy kisebb sebet észre lehessen venni az ajkakon, vagy a test bármely más részén. A levél szerint viszont a test nem volt ijesztő és nagyobb külsérelmi jelet sem találtak rajta, csak egy egészen kicsike sebet az ajkán, ill. egy „jegyet” a jobb lábán.

Mégis, mi a helyzet a fogazat körül, merül fel a jogos kérdés. Sajnos a fogak korabeli leírásával nem rendelkezünk, nem tudjuk konkrétan miről van szó. Salamon Henrik fogorvos professzor 1941-ben publikálta, hogy II. Lajosnak felső állcsont fejlődési rendellenessége, - növekedésben visszamaradt felső állcsont (retrognathia superior) – lehetett. Állítását metszetek és érmék tanulmányozására alapozta, de a Székesfehérváron eltemetett holttest maradványait, magát a csontvázat és a koponyát nem tudta megvizsgálni, mivel azoknak antropológiai azonosítása – sajnálatos módon – sem akkoriban, de még a jelenkorban sem sikerült. Sokkal nehezebb feladat a fogazatról történő azonosítás, mint azt sokan gondolnák. A fogak igen pontos leírása, röntgen felvétel, gipszlenyomat és fogorvosi ismeretek kellenek hozzá, melyekkel Czettritzék egyáltalán nem rendelkezhettek. Két hasonló fogazati elváltozást könnyű összetéveszteni még akkor is, ha valaki biztos a dolgában, de csak a megfigyelésre hagyatkozik és nem vesz igénybe objektív vizsgálati módszereket, orvosi leírásokat, leleteket. Czettritzék a sárban térdelve, a halott szájába kézzel nyúltak, orvosi feltáró eszközök híján jóhiszeműen is tévedhettek, állításukat mindenféleképpen kételkedéssel kell fogadnunk, legjobb esetben is nem hivatalos magánvéleménynek kell azt nyilvánítani.

A lábon, fogakon lévő „jegyek” lehettek jellegzetesek, de azok igazságügyi orvosszakértői szempontból nem számítanak különösnek, tehát hivatalosan nem elfogadhatók a tetem azonosítására. Az a feltételezés pedig, ami Gyalókay Jenő könyvfejezetében olvasható, hogy a király halálát vízbefúlás okozta, orvosilag nem elfogadható, mivel ez csak egy lehetőség, a halál oka külsérelmi nyom nélkül számtalan lehet, mérgezés, vízbefojtás, nyaki csigolya törése, szívinfarktus stb. Véleményünk szerint a királynak vélt személy csak megtalálása előtt néhány nappal vesztette életét és bizonyosan nem lehetett II. Lajos, mivel akkor az arcáról is felismerték volna.

Dr. Nemes István – Dr. Tolvaj Balázs

A sorozat ITT folytatódik: 

Mohács mint összeesküvés-elmélet?

 

Szimpózium a mohácsi csata évfordulóján a Budai Várban 2015. augusztus 29. (szombat) 13.00–18.00 Országos Széchényi Könyvtár, Díszterem (VI. emelet)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr147722892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.