„Kopognak, s megjelenik a visszajáró lélek, Janka. Na, mi van? Csak nem hiányoztunk?” – Gyerektábor 2015. 7. rész

2015. október 04. 08:43 - nemzetikonyvtar

Gyermektábor II. turnus 2. nap
Kötél Emőke naplója

Mondom reggel a kölöknek, hogy ha pianóra veszi a száját, akkor behozom. Enni még úgysem ehet, tisztára Tesco gazdaságosban nyomjuk. Erre közli, hogy csak akkor jön be, ha lesz Endre bácsi, és megnézheti megint Petőfi Zoltán hajtincsét. Hát nem lesz, mert rengeteg melója van, és idén nem ér rá. Na, akkor őfelsége sem fog bejönni, mert könyvet nem akar látni szeptemberig, a kirakókat meg majd vigyem haza este. És különben is, tavaly három piros pontot gyűjtött be a tábornak köszönhetően irodalomból: egyet a Petőfire, egyet a hajtincsre, egyet meg szerintem azért, hogy hagyja már abba az Endrebácsizást… üvegfestésből meg ugyebár nem nagyon fog virítani… Így legyek nagylelkű, hö… jól fel is húzom magam, és alig várom, hogy lepasszolhassam a csoportot a raktárosoknak. Persze ahhoz előbb be kéne érni…

Szóval, úgy kezdődött az egész, hogy néhány éve pár kollégával kitaláltuk. Mert hátha működhet, és mert jó a gyerkőcöknek, és mert segítség a szülőknek, és mert csak. Elsőre nem jött össze. Aztán tavaly már igen. És a visszajelzéseket hallva sima ügy volt, hogy idén is megpróbáljuk. Megpróbáltuk. És összejött. Három nap alatt betelt mindkét turnus. Újakkal és visszatérőkkel. Néhány tavalyi program frissítésével és teljesen új foglalkozásokkal. Nem volt könnyű, de túléltük. Remélem, mindenki. 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész.

Telefon Sudinak: késik a vonat, ugye ő pontos lesz? Még szép! Megnyugszom. Lihegve, de ott vagyok. A szokásos kép fogad: a terem egyik felében rendületlenül püfölik egymást, a terem másik felében békésen bábozgatnak.

Isten ne adja senkinek, hogy a két térfél keveredjen! Pedig a repülő tárgyaknak köszönhetően inkább előbb, mint utóbb, konfrontálódni fognak a csapatok… Ezt megelőzendő gyorsan megreggeliztetjük őket, és várjuk, várjuk, várjuk a raktári sétát. Idegbeteg telefon Krisztinek: Hol vagy?! „Bocs, elkapott valami, helyettesíteni fognak.” ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!! Gyorsan összekanalazzuk Majláth Gyöngyit, aki előrelátóan hozza magával Tóth Ádámot is. Nem tudom miket hallhattak a táborról, de senki nem mer egyedül mozogni a csoporttal. Nyugtatgatom őket: ráérnek, sétáljanak békésen, nem kell sietni, ebédig ellehetnek. Mikor visszaérnek, látom a szemükből, hogy sokkal jövünk nekik, nagyon sokkal. A srácok viszont fel vannak dobva, mesélik kánonban, kinek mekkora könyv esett majdnem a fejére és képzeljük csak el, miket mutattak nekik, meg persze világíthattak is, és mentek olyan helyre, ahol tök sötét volt, de nem féltek, mert nem féltek, na…

Oké, vesszük a lapot. Irány ebédelni! Pulcsi le, sapka fel, negyven fok van, energiatakarékosan működjünk! A múlt heti társaságnak köszönhetően már nem merünk rizst rendelni köretnek, megy az a krumpli mindenhez. És jó előre eldugjuk a só- meg borstartókat. Nem akarok több ízesített vizet!

Sudi – a rangidős Sári segítségével – nevelget: sapkát levetjük étkezésnél, a kanállal levest merünk és nem krumplikatapultnak használjuk, a szalvéta pedig nem origamizásra való. Hm. Gyorsan el is teszem a kis repülőmet, nehogy ragadós legyen a rossz példa. Kaja után egy rövid, egészséges torzulás a parkban, lehet henteregni, fogócskázni, meg elbújni a sövény mögé. Azzal a feltétellel, hogy szoborra változatlanul nem mászunk, és nem akarom viszontlátni senki ebédjét.

Vissza a támaszpontra. Lerogyok egy fotelbe, de érzem, hogy marhára nem kényelmes. Aha! Megtaláltam a félszemű asszonyt! Remélem nem csináltam belőle matricát… Majdnem idézem Ford Fairlane kedvenc mondását, de időben kapcsolok, hogy kiskorúak között vagyunk, így gyorsan visszaszívom a szállóigét.

18_3.jpg

Fél kettő. A programvariálásnak köszönhetően Gábor és Anikó ma jön. Előbbi játékai változatlan kudarcélményt jelentenek számomra, majd igyekszem inkább fényképezni. A kézműveskedés után pedig tuti biztos, hogy órákig fogjuk sikálni a környéket. Belefér. Legalább edzek a hétvégi ablakpucolásra. Ráadásul bővült a repertoár: Elbéné Magdi szólt pár hete, hogy csapjunk le az intraneten népgazdasági hasznosításra felkínált régi indigóra, biztos tudunk vele mit kezdeni. Magdi, Magdi… ne mostanában fussunk össze a folyosón… Remek ötlet volt… hát tudnak vele mit kezdeni… Kopognak, s megjelenik a visszajáró lélek, Janka. Na, mi van? Csak nem hiányoztunk? ☺ Nem, persze, hogy nem. Csupán beugrott befejezni a múlt héten félbehagyott cuccait. Leül és csendben dolgozik. Szeretem az alapos embereket.

Elkezdődik a tömeggyártás: mintás üvegek, ötletes kavicsfirkák, hóbortos fafestmények.

Anikó türelmesen magyarázza a technikákat, a fortélyokat, az ecsethasználatot. Közben a padlón és a többi asztalnál is zajlik az élet. Méla beletörődéssel veszem tudomásul, hogy változatlanul töklámpa vagyok a logikai játékaihoz, és a kiskrampuszok megszégyenítő vereséget mérnek rám.


Pedig szegény Gábor büszkén mutogatja a legújabb fejlesztését is, azt a bizonyos prototípust. Ha az eddigiek agyvérzést okoztak, ez tuti fejlövés.

37_2.jpg

Ez a fickó rég milliomos lehetne, ha ebből élne és ügyesebben menedzselné magát. A srácok nem is akarják abbahagyni. Egyiket sem. Anikó megígéri, hogy valamelyik nap még feljön ebéd utáni szünetre, és akkor mindenki véglegesítheti az elkezdett műremekeket. Addig legalább jól kiszáradnak. A szülők is, akik meg-megérkeznek. Nyitva hagyjuk az ajtót, és az ablakba állítjuk őket. Ez a helyi légkondi. Kapnak vizet, és megehetik a maradék szendvicseket. Ők legalább nem válogatnak, hogy szalámis vagy sonkás. Mesélünk nekik a holnapi programról, és kérjük, hogy legyenek pontosak, mert fix időre megyünk. (Ezt én bírom kérni, s nem, nem szakad rám a mennyezet…)

Kiürül a placc. Bőszen szedegetjük s pakolgatjuk a játékokat, és akkor megáll bennem az ütő. Rápillantok a kikönyörgött baglyomra. Puruttya kölkök! Mit tettek a szent állattal?!

… És ez még csak a keddi nap volt…

Kötél Emőke

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr557811768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.