„És mit csinál a köztársasági elnök?” „Pezsgőt iszik a tv-ben.” – Gyerektábor 2015. 9. rész

2015. október 07. 08:27 - nemzetikonyvtar

Folytatódnak a gyermekek nyári könyvtári kalandjai

Szóval, úgy kezdődött az egész, hogy néhány éve pár kollégával kitaláltuk. Mert hátha működhet, és mert jó a gyerkőcöknek, és mert segítség a szülőknek, és mert csak. Elsőre nem jött össze. Aztán tavaly már igen. És a visszajelzéseket hallva sima ügy volt, hogy idén is megpróbáljuk. Megpróbáltuk. És összejött. Három nap alatt betelt mindkét turnus. Újakkal és visszatérőkkel. Néhány tavalyi program frissítésével és teljesen új foglalkozásokkal. Nem volt könnyű, de túléltük. Remélem, mindenki. 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész., 8. rész

II. turnus 4. nap

Szerelem van a levegőben. Hajnalok hajnalán májkrémes kenyér vár az asztalon. Meghatódva beleharapok, aztán küldök egy időpontkérő sms-t a fogorvosnak. Mögöttem kásás hang: „Megetted a kutya szendvicsét?!” „Azt hittem, az enyém. Minek kentél rá trutymót?!” „Csak nem képzeled, hogy üresen adom neki?!” Dohogva rohanok a vonatra. Remélem a dög meleg ma nem csomózza össze a síneket, meg az utasok idegrendszerét. Bejáratnál összefutok takarító Katival. Hálaimát rebegek az ismételt virágkötés utáni dzsuvázásért. Vigyorog: azért nem ment szabira, nehogy kicsesszen mással. De túlélte.

1_4.jpg

Délelőtt kimegyünk a Várba. Nincs már/még 40 fok. Erika jó korán ott sertepertél és próbálja a bagázst párba állítani. Irány a folyosói kiállítás!

Hangulatalapozás. Tudják már a krampuszok, mi vár ma rájuk!

És kezdődik a Nagy Séta. Visszük Zsófikát is. Nem múlt hétről maradt nálunk, csak átmenetileg gyerekfelügyelünk. Úgyis szereti a szökőkutakat. Jé, a szoborember eltűnt. Tutira megérezte, hogy jövünk. A srácok nagyon lelkesek. Csoportokba verődve töltögetik a feladatlapot és egyfolytában kérdeznek, csacsognak.

Megint nekem kéne cepelnem a vizet, de ezt a felelősségteljes feladatot rádobom Márkra. Nem örül, és ennek hangot is ad. Megfenyegetem, hogy kézen fogva kell mennie egy általam választott leánykával, ha nem fogad szót. Rögtön elhallgat. Egyszer még fellázad, de elkapom a mancsát, hogy akkor velem jön. Több kitörési kísérlete már nincs. A Sikló előtt Erika megkérdezi, ki is lakik abban az épületben, ahol őrök állnak? Némi bizonytalanság után valaki bedobja: „Az az elnök, na…” Közbevágva kisegítik: „Köztársasági!” „És mit csinál a köztársasági elnök?” „Pezsgőt iszik a tv-ben.”

Megyünk tovább. (Tudja-e valaki, mit írt Beethoven? – Amit tegnap Balázs játszott. Csak így lazán, Balázs.)

12.JPG

A huszár szobra nagy sláger, szájtátva nézik. Kinga meg is jegyzi: „Mekkora bajsza van!” (Majd délután még meg is fogják festeni.)

A templom felé vezető út sem szimpla gyaloglás. Forrást kell keresni. Találnak is egyet. Erika szól, hogy nem ezt keressük. Válasz: „De ennek van melle!”

15_4.jpg

A sarokra érve megnézzük a vakolattól itt-ott megszabadított falrészt. Jól látszik a kövek, téglák rétegzettsége. Örülök. Végre valami, amit nem mi kezdtünk el lebontani. Korán örültem: mindenki szeretne egy morzsát emlékbe. Van, aki egy marékkal.

Gyorsan arrébb vonszoljuk a díszes társaságot. Nekik is ki kell deríteniük, melyik királyunk van itt eltemetve. Ők sem cicóznak. Csakhogy nem a biztonsági őröket rohanják le, hanem megvárják, míg egy csinos idegenvezető hölgy kerül a látókörükbe. Mondom én: szerelem van ma a levegőben. A Levéltárnál átóvatoskodunk a túloldalra.

08_3_nemzetikonyvtar.jpg

Körbenézzük a fölötte található romokat, végre találunk egy kutat. Megtiltjuk a fáramászást, úgyhogy jó negyedóránk telik el azzal, hogy leszedjük őket a fáról.

Az étterem felé vezető úton már fölfele sandítunk. Kapuk mögötti eldugott meglepetések, díszes ablakpárkányok, domborművek, no és a Drakula múzeum vagy mifene. Na, kérem, oda nem fogunk lemenni, elég vérszívó van körülöttünk.

19_4.jpg

Közben a következő párbeszéd üti meg a fülem: „Te voltál már szerelmes?” „Nem… Igen. A J.-ba.” „Az ki?” „Apukám kollégájának a lánya. És zongorázik.” – Teszi hozzá áhítattal. – „Én már nyolcszor!” – Jön a határozott tromf. Amikor 9 és 12 éves férfikezdemények beszélgetnek.

Ebéd. A pincérek már a személyzeti bejárónál észreveszik, hogy megyünk. Így csak a leveseket kell gyorsan összeírni és már tálalva is van minden. Hamarabb szabadulnak tőlünk. Igaz, ami igaz. Nem tűnnek fáradtnak az egész délelőttös séta után sem. Brúnó szaporázza. Egyik kezében Ariella praclija, másikban Piroskáé. Először csak felváltva fogja a kezüket, aztán mindkettőét egyszerre. (A felállás néha változik.) Tud élni ez a gyerek!

Mi lehetett a mai ebédben?! Vagy van valami a levegőben… reggel óta hajtogatom…

Az OSZK felé ereszkedvén leimádkozzuk az aprónépet a várfalakról („De mindenki azon mászkál!”), majd megállunk körbenézni a míves vaskapuknál. Ki is van ábrázolva a mellette lévő falrészen? S mik láthatók a kapun?

– Mesélünk róluk. Aztán adják tovább egymásnak az infókat. Az utolsó megjegyzi: „Ja, György. Tényleg.” Megjegyzem, legyen már Sárkányölő, vagy legalább Szent az a György. „Úgy túl hosszú! Elég lesz neki a György.” Aztán rövid gondolkodás után hozzáfűzi: „Nem mondod, hogy tényleg kinyifázta a sárkányt?!”

Délután diafilmek. Jó párat megnéznek, bár a sötétítés nem tökéletes, a lényeget lehet fogni.

37_4.jpg

Jól nézzétek, akinek van kedve, ilyet fog csinálni. És természetesen mindenkinek van kedve, ugye?! Dolgoznak, dolgoznak, dolgoznak.

Rónay Gabi irányítja őket ismét, aki még egy bazi nagy vásznat is felcipeltetett szerencsétlen kollégájával. Amit amúgy nem használunk, de összetekerve is impozáns látvány. Van még fent egy projektor. Süni, az informatikusok gyöngye áll mellette és őrzi. Mondom neki, minek cövekeltél le? „Te, ezek mozognak! Gyorsan mozognak!” Mondom: Ja, nem gyökereztetésre béreljük őket. „De ez az egyetlen működő projektora az OSZK-nak!” „Hja, életem, akkor szerintem tegyünk gyorsan széket a vezetékekre, s ott nem tudnak szaladgálni!” – Ezt a megkönnyebbült mosolyt… Nem is szaladgálnak. A párnákat dobálják. Igazuk van. Tökre ügyesen észrevették, hogy a projektor megvilágítja őket, amikor hullanak lefelé. Árnyjáték. Klassz! Süni maradék haja totál ősz lesz. Alig várja, hogy véget érjen a nap. A szülők is. De ezt előbb le kell meccselniük ivadékaikkal. Több-kevesebb sikerrel, de valamennyi porontyot elcipelik.

Hazatelefonálok: a kutya mellett nekünk is lesz ma vacsora, vagy menjek rögtön a szájsebészetre? Megnyugtatnak. Kapok. Ha sietek. Elszontyolodom. Ez MÁV-függő tényező. Köszönöm, hogy a vasutat választhattam! Lálálálálá…

Kötél Emőke

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr947874910

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.