A lelkesedéstől a kiábrándulásig, az első világháború propagandája

2015. október 17. 16:38 - nemzetikonyvtar

Október 16-án nyílt a könyvtár őszi nagykiállítása. Az első világháborúban főszerepet játszott a propaganda. A totális háború megkövetelte a közvélemény támogatását, így valamennyi hadban álló ország figyelmet fordított a lakosság hazafias és harcias lelkesedésének fenntartására. Kiállításunk a hazai centenáriumi kiállítások közt egyedülálló módon erre a radikálisan új jelenségre kívánja mindenekelőtt felhívni a figyelmet. A kiállítás az OSZK Tudományos Igazgatósága révén létrehozott, Boka László igazgató által koordinált munkacsoport révén valósult meg. Kurátorok: Ifj. Bertényi Iván történész, Katona Anikó művészettörténész, Szőts Zoltán Oszkár történész és Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténész.

A propaganda szó MA kifejezetten pejoratív mellékízű, annyian és annyiszor visszaéltek már a tömegek tájékoztatásának modern feladatával. Fontos azonban tudnunk, hogy a propaganda "hőskorában" még nem lehet ennyire egyértelmű kijelentéseket tenni, az egyes funkciók összekeveredtek, így a minősítésünk sem lehet fekete-fehér.

A modernizálódás, az írni-olvasni tudás terjedése megnövelte az újságolvasók számát és társadalmi arányát, így egyre több embert lehetett és kellett tájékoztatni a háborús eseményekről. A hatalmas történelmi kataklizma eseményei iránt természetes kíváncsiság hajtotta az embereket, amit kiegészített a családtagjaik, rokonaik, barátaik személyes sorsa feletti aggódás is.

23360647_2a3bb582c9b3c490ebfde4f9018c1924_xl.jpgSzőts Zoltán Oszkár történész tárlatvezetése. További képek ITT.

Kiállításunk foglalkozik annak kérdésével is, hogy a sajtócenzúra keretei között miképpen tájkoztatták a hátország civil lakosságát a harctéri eseményekről. Miként igyekeztek eltúlozva bemutatni a sikereiket, és miként akarták elhallgatni – vagy inkább jelentéktelen színben feltüntetni – a vereségeket, veszteségeket. A propaganda hallatán ma elsősorban arra gondolunk, hogy a jobb sorsra érdemes népet a gátlástalan hatalom szűk csoportja manipulálja. Az első világháborús propaganda azonban csak részben tekinthető ilyennek, ugyanis a propaganda alapüzenetét (ki kell tartanunk az igazságos, ránk kényszerített háborúban a nehézségek ellenére) széles társadalmi tömegek elfogadták, sokak kifejezetten aktívan terjesztették is. Jól látszik ez pl. a hadikölcsönök jegyzésére buzdító akcióknál, ahol az országos és helyi lapok, tanárok és tanítók, jegyzők és más közigazgatási tisztviselők, papok és lelkészek, de egyszerű magánemberek is önálló gondolatmenetű érvekkel lelkesítették a lakosságot a kölcsönjegyzésre.

kiallitas01.jpgKatona Anikó művészettörténész tárlatvezetése. További képek ITT.

A kiállítás jelentős hangsúlyt ad a művészeteknek. A világháború alatt beigazolódott, hogy a régi latin mondás, miszerint inter arma silent musae – nem igaz, sőt, a háború új témákat is adott a művészeknek. Igaz, persze, a képzőművészek csak a hatalom által ellenőrzött keretek között dolgozhattak, előbb a Sajtóhadiszállásra beosztva, majd utóbb egyes egységek keretei között is. Ugyanakkor az elkészített képekből gyakran rendeztek hadikiállításokat, ahol a hátország lakossága képet alkothatott arról, milyen is a háború – vagy inkább: milyennek akarják nekik a háborút mutatni.

A kiállítást kísérő múzeumpedagógiai foglalkozást elsősorban szervezett középiskolás csoportoknak ajánljuk; a tanulók előzetesen megszerzett tudásuk felelevenítésével megvizsgálhatják az I. világháborús propaganda eszközeit, eredeti forrásokat, tárgyakat.
A foglalkozások díja: 400 Ft/fő, időtartama: 80 perc. Előzetes bejelentkezés szükséges a csoportvezetes@oszk.hu címen. Felnőtt érdeklődők részére csoportos tárlatvezetést szervezünk, amennyiben a fent említett e-mail címen jelentkeznek.

Esztétikai szempontból kevésbé jelentékeny, de propagandisztikus kihasználhatósága alapján kiváló ötletnek bizonyult a német eredetű szögelőszobrok csoportja, ahol az állampolgárok nemzeti áldozatkészségét egyúttal meg-megismétlődő hazafias propagandaünnepségekkel lehetett párosítani, hiszen a szögelések köré rendezett kisebb ceremóniák ismételt alkalmat adtak a hazafias üzenetek propagálására.

kialllitas02.jpgifj. Bertényi Iván történész tárlatvezetése. További képek ITT. A  kép bal szélén Tüske László, az OSZK főigazgatója, a kép közepén Fodor Pál, az MTA BTK főigazgatója.

Az ellenséggel szembeni propaganda a nyugati fronton harcoló felek sokszor kíméletlen gyűlöletkeltéséhez képest olykor kedélyesnek mondható, s az ellenséget nem annyira démoni, mint nevetséges tulajdonságokkal ruházták fel. Itt is megfigyelhető a korábbi sztereotípiákra építés: az oroszokat a zsarnokság szimbolikus erejű hazájaként, brutális, erőszakos hatalomként, míg a szerbeket elmaradott disznópásztorokként láttatták. A korábban szövetséges, és a magyar szabadságküzdelmeket támogató olaszok hadba lépése ugyanakkor komolyabb érzelmi válságot okozott, s az áruló, hitszegő taljánokkal szemben erősebb kirohanásokra is akadtak példák.

23360659_76fadaba314316c4aff8620ef7f8949f_xl.jpgPrőhle Gergely nemzetközi és európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkár és Boka László tudományos igazgató. További képek ITT.

Az irodalmi, színházi és kávéházi élet jeles alakjait és vitáit megidézve az Ereklyetérben azt a folyamatot igyekeztek kollégáink érzékeltetni, amint az értelmiség a háborúpárti és azt elutasító szólamok közt a maga válaszlehetőségeit kereste. Az írók, újságírók számára a kezdetekben az elköteleződés legkonkrétabb formája a frontszolgálat vállalása volt, egyre nyíltabb diszkrepancia jellemezte ugyanakkor a katonai szolgálatot teljesítők, a lövészárkok borzalmát megtapasztaltak elbeszéléseit és a hivatalos szólamokat, amint a kezdeti lendület után a 'kaland' helyébe fokozatosan az aggodalom lépett. Kezdetben kevesen, de egyre józanabbul látták és láttatták azt, amit Hatvany Lajos a Nyugat 1915. évfolyamának 16. számában megjelent Harcoló betűk című írásában fogalmazott meg: „Mért lelkesednek a háborúért a krónikások, bölcsek és látnokok, akiknek mindenkinél jobban kellene tudniok, hogy a háború csak a nemzetek gyilkos és hiábavaló őrváltási parádéja, nem pedig a világ megváltása valamelyik győzedelmes nemzet által?” A látogatók itt olyan kuriózumokat is láthatnak, mint Ady Endre, Babits Mihály, Molnár Ferenc, Kaffka Margit, Kassák Lajos és mások híres háborúellenes írásainak eredeti kéziratait, mellettük autográf levelek, fotók, színlapok és kabaréplakátok mutatják be a korszakban a hivatalos állásponttal szembszegülő attitűdöket, illetve az értelmiségi felelősség és feladatvállalás körüli vitákat.

A kiállítás megtekinthető 2015. október 17-től 2016. március 20-ig, keddtől szombatig a könyvtár nyitvatartási idejében, 10 és 19 óra között. Látogatóink a kiállítást 800 Ft-os egyéni jegy és 400 Ft-os csoportos jegy ellenében tekinthetik meg.

23360645_48fb07ad831277dd09891c2c7ba4cb16_xl.jpg

Összességében azt mondhatjuk, hogy bár a vesztes központi hatalmak háború utáni összegzésénél gyakori tanulság volt, hogy a háborút a propaganda frontján vesztették el (maga Hitler is erről értekezett a Mein Kampfban), a soknemzetiségű Monarchiának és azon belül Magyarországnak a háborús ügy melletti kitartást célzó "befelé irányuló propagandája" a körülményekhez képest sikeresnek mondható, hiszen a szörnyű háború rettenetes szenvedései közepette is sikerült a lakosság egyre szélesebb rétegeinek egyre nyilvánvalóbb békevágyát korlátok között tartani.

Kb. 600 m2-en, két szinten, közel 200 kölcsöntárggyal, de zömében az OSZK anyagai alapján készített kiállításunk tehát azt az ívet kívánja bemutatni, ahogy az ország a kezdeti lelkesedéstől eljutott a kiábrándulásig.

Ifj. Bertényi Iván

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr507984699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.