Realisztikus nyuszi Milánóból

2016. március 28. 07:42 - nemzetikonyvtar

572 évvel ezelőtt Milánóban egy neves művész szaladó nyulat festett vagy rajzolt egy Nagy Sándorról szóló mű címoldalára, mellyel illusztrálta a Cod. Lat. 161-es számmal jelzett kézzel írt könyvünket, szebb nevén kódexünket.

Keresd a nyulat! (Kattintásra nagyobb lesz a digitalizált másolat.) 

cod_lat_161_cimlap_nemzetikonyvtar.jpgCurtius Rufus címoldal. Cod. Lat. 161. – Kézirattár

Zsupán Edina, könyvtárunk filológusa segített a húsvéti nyúlkeresésben egy kódexben, melynek semmi köze nincs a húsvéthoz:

A kódex, amely Curtius Rufus római történetíró Nagy Sándorról szóló regényes művét, valamint Angelo Decembrio, jeles itáliai humanista filológiai értekezését tartalmazza, 1444-ben készült Milánóban Gian Matteo Bottigella számára. Bottigella Filippo Maria Visconti, Milánó hercege titkára volt. A pompás miniatúrát a korszak egyik legjelentősebb milánói miniátora, a Magister Vitae Imperatorum szükségnévvel ellátott mester készítette. A kódex igazi különlegesség. Nem csupán jeles miniátora és tartalma miatt, hanem azért is, mert teljes egészében Angelo Decembrio autográf másolatáról van szó. A kötetet a legnagyobb magyar gyűjtő, Jankovich Miklós vásárolta Bécsben, az ő gyűjteményével került a Nemzeti Könyvtárba a 19. század harmincas éveiben.

Kinagyítottuk a kódex lapján található nyúlábrázolást:

cod_lat_161_cimlapnyuszi_nemzetikonyvtar.pngCurtius Rufus címoldala. Részlet. Cod. Lat. 161. – Kézirattár

A kiváló művészettörténész, Hoffmann Edith a Magyar Könyvszemle 1929-es számában a szóban forgó kódexszel is foglalkozik:

E kézirat művészi szempontból is igen nevezetes. A századközépi miniatürfestés egyik tipikus, bájos példája. Három szélére vékonyszárú, finom arany levelektől kísért, élénk színű virágok vannak festve, melyek közé három kis kép van illesztve. Az említett hordóból ivó gyermek, egy szaladó nyúl és egy szaladó kutya. Mindenik egészen különálló kis jelenet, egész külön darab földre állítva, a térviszonyok szemléltetésének teljes mellőzésével. A facsoportokkal, fűvel és virágokkal sűrűn tele nőtt, kerítéssel körülvont liget ugyanis, amelyben a kutya és a nyúl szaladnak, mindenestűi alig nagyobb egy-egy állatnál. A kitűnő természet megfigyeléssel megfestett állatok azonban, a XIV. század második fele óta mindjobban fokozódó, realisztikus iránynak szülöttjei, mely iránynak Milanóban való nagy föllendüléséhez, nem kis mértékben járult hozzá a Filippo Maria VISCONTI szolgálatában is dolgozó Vittore Pisano, az ú. n. PISANELLO. AZ állatokat pontosan ugyanúgy megtaláljuk Don Inigo d'AvALOsnak, ma a turini Nemzeti könyvtárban levő kéziratában is,2 melynek címlapja ugyanazon kéznek munkája, mint a BUTIGELLÁÉ. A művész, egy, a század közepén sok munkában kimutatható miniatornak, a párisi «Vitae Imperatorum» (Ms. It. 131.) című kézirat ismeretlen festőjének a követője.

Hoffmann Edith: A Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának Olaszországban illuminált kéziratai. Magyar Könyvszemle Új folyam XXXIII.kötet, 1-2. füzet 1926. Jan.-Jun. – Elektronikus Periodika Archívum

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr268522922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.