„Aztán kivágták a zászlók közepéből a népköztársasági címert...”

2017. október 23. 09:49 - nemzetikonyvtar

Új forrás az OSZK 1956-os Intézet és Oral History Archívumban

Az ismeretlen és kiismerhetetlen erő: a magyar nép – Krassó Miklós az 56-os magyar forradalomról címmel Jávor István és Csalog Zsolt 1981-ben és 1985-ben videóinterjút készített Krassó Miklóssal. A felvételekből Vagyok, aki vagyok címmel Jávor István portréfilmet szerkesztett 2007-ben.  

Azonban a filmből 1956 kimaradt. Blogunkban és az 1956-os Intézet honlapján először olvasható a forradalom személyes krónikája.

Az OSZK 1956-os Intézet Oral History Archívuma 231/7 számon évtizedek óta őriz egy tisztázott leiratot a Krassó-interjú 1956-os részéről, amely egykor Czigány Lóránt ajándéka volt. Jávor István az OSZK 1956-os Intézetnek ajándékozta a videóinterjú nála lévő, először javított leiratát, így a két forrás mostantól egy egységként nálunk kutatható, ebből készítettünk egy szemelvényt.

Krassó Miklós (Budapest, 1930. november 29. – London, 1986. január 10.): filozófus, politológus, Krassó György költő, politikus bátyja. Tizenöt évesen lépett be a kommunista pártba. Nem érettségizett, Lukács György soron kívül vétette fel a Budapesti Tudományegyetemre. Filozófia szakon tanult. Lukács György köréhez tartozott. Irodalomesztétikai és marxista filozófiai tanulmányai jelentek meg folyóiratokban (Társadalmi Szemle, Fórum) és a Szabad Nép című napilapban. 1949-ben katonai szolgálatot teljesített. Az 1956-os forradalom alatt szerepet játszott a Nagybudapesti Munkástanács megszervezésében. 1956 novemberében Bécsbe menekült, majd Angliában telepedett le. Az Oxfordi Egyetemen ösztöndíjjal tanult. A fiatal Marx Károly tanaival, Trockijjal és a marxista ideológiával foglalkozott. Az Irodalmi Ujságba tanulmányt írt Bibó Istvánról. Munkatársa volt a New Left Review című folyóiratnak, részt vett az angol „újbaloldali gondolkodás” népszerűsítésében. A lakásán támadt tűz áldozata lett.

krasso_miklos_nemzetikonyvtar.jpg

Krassó MIklós

Krassó Miklós lejegyzett szavai 1956. október 23-áról:

Aznap, mint általában, hajnalban aludtam el, és délben ébredtem. Zádor Pista barátom fölhívott telefonon, hogy én még mindig otthon vagyok? Mondta, hogy tüntetés van a Bem téren, ezért gyorsan odamentem. Hetven-nyolcvanezren lehettek ott, és Veres Péter valami beszédet próbált elmondani, de szerintem teljesen érdektelen volt. Zádor Pistával azt gondoltuk, hogy itt most már semmi sem lesz. Arra gondoltam, hogy a Belvárosban, a Nádor utcában meglátogatom a szüleimet, mert már régen láttam őket. Zádor Pista meg elment a Parlamenti Könyvtárba. Útközben hallottam, hogy a jelszavak állandóan radikalizálódnak. Először voltak az előre elkészített jelszavak: „Minden ország katonája, menjen saját hazájába.” A Margit hídon át a Kossuth tér felé menet már azt kiabálták: „Ruszkik haza”, meg hogy „Több pártot”. Én valahogy úgy gondoltam, hogy ezt nem jó ebben a pillanatban kiabálni. Amikor azt kiabálták, hogy „Több pártot, több pártot”, én elkezdtem teli torokból kiabálni: „Egy is sok, egy is sok”. Az emberek nevettek körülöttem, de más következménye nem volt. Aztán kivágták a zászlók közepéből a népköztársasági címert...

Köszönjük Jávor Istvánnak az ajándékot és Krassó Miklós személyes fotóit. A forrás további részét az OSZK 1956-os Intézet honlapján lehet olvasni.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr4013037894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.