Magyar verselés Arany János szerint és ma

2017. november 17. 08:43 - nemzetikonyvtar

A 215 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 23-án és 24-én. A konferencia szekcióinak programja nyilvános és ingyenes.
Csütörtökön Arany János életművéről, kortársaihoz fűződő kapcsolatáról, kultuszáról, a színházi, zenei és képzőművészeti életben is érzékelhető hatásáról hallhat a közönség, november 24-én, pénteken a könyvtáralapító gróf Széchényi Ferenc kortársaihoz való viszonya, mecénási működése és gyűjteményei különböző szempontú vizsgálatai kerülnek az előadások középpontjába.

Deák László előadása november 23-án 15 óra 20 perckor kezdődik, a címe: Magyar verselés Arany János szerint és ma.

Az előadás összefoglalója:

Arany János azon kevés költők egyike, aki foglalkozott a vers elméletével is, azon belül verstannal. A magyar nemzeti vers-idomról című tanulmányában körüljárta azt a kérdést, hogy mitől magyar, és milyen legyen a magyar verselés. Kérdései és rá adott válaszai többségükben ma is érvényesek, vagy továbbgondolásra adnak lehetőséget. Bár számos megállapításával vitatkozom, Arany elméleti és a gyakorlatban is alkalmazott elvei nélkül ma nem ugyanaz lenne a magyar vers és verselés. A fent említett tanulmányból kiindulva az újabb szakirodalmi eredményekből és saját kutatásaimból kiindulva 2017-ben is fel lehet tenni a kérdést, hogy milyen verselési módok a legillőbbek a magyar nyelv karakteréhez, a nyelv és a költészeti hagyományunk ritmus- és formavilágához.

Az előadásban felvázolom a nyelvtipológiának és a nyelvi egységeknek a tagolásban, a lejtésben és a ritmikában meghatározó elemeit. Kiemelem az értelemmel szorosan összefüggő és attól részben független tagolás kérdését, a vers mint sor alapproblematikáját, a négy fő nyomaték tagoló elvét, a bimetriát, a trimetriát, köztük az áthidaló dallamemelkedő (László Zsigmond) kiegészítő lehetőségét. Értelmezem Arany megállapításait egyebek mellett a magyar népi vers és zene ritmikájáról, az értelmi tagolás vonatkozásairól, az emelkedő lejtésű hangsúlyos verselésről, a betűrímről, a keresztrímről és az idegen lejtés, ritmusok hatásáról.

Tudományos ülésszak OSZK 215, Arany 200

A nemzeti könyvtár 2017. november 23-án és 24-én rendezi meg hagyományos tudományos konferenciáját, az Arany János-bicentenáriumhoz és a könyvtár...

Nincs egy-egy nehezebb feladat a magyar irodalom történet tanítójára nézve, mint a régi nyelvemlékek és költői maradványok iránt a tanulóban érdeket gerjeszteni, azt folyvást fenntartani, hogy a példányok olvasása előtte fárasztóvá, lélekölövé ne fajuljon; hanem figyelmét, a helyen, hogy lankasztaná, ébressze, a helyen hogy elszórná, a tárgyra feszítse, a helyen hogy kimeritené, önműködésre szoktassa. Gymnasiumi növendékről, 15-16 éves ifjuról szólok, ki előtt csak most nyilt meg a stil virágos mezeje, honnan koszoruit, ha nem is választékosan, de bizonyára minél tarkábban fonja, ki egy pár novella, egy-két cifra költemény olvasása után az irálynak „fényét meg kezdte kivánni” – s boldog alanyiságában épen nem habozna saját szóvirágait Pázmán avatag nyelvének, saját versgyakorlatait Zrínyi bukdácsolásainak elébe tenni. Nem emelkedvén még oda, hogy a nyelv erejét, a compositio hatalmát, a költészet egyszerű fönségét érezni tudná: rokon- vagy ellenszenvét csupán a külsőhöz köti; ha ez csinos, vonzó, képdús, ifjú lelke dagályának megfelelő, szeretni, – fordítva únni, kicsinyleni fogja. Azon boldog kor ez, mely, midőn utánoz, magát teremtőnek hiszi, mely ön gyarló kisérleteit remekművekkel teszi párhuzamba; első merész felszökellése, kétségkivül, amaz erőnek, mely – tehetséggel párosulva, majdan teremteni fog, – de épen ezért nem a múltra, hanem a jövőre függeszti pillanatát, melynek csíráit keblében hordozza. Hogyan is ragadnák a mult ügyetlen törekvései bámulatra azt, ki ösztönszerűleg érzi, hogy hivatása, ha kitűnni akar, a jelent is lába alá szegni; ki legnagyobb mesterében, öntudatlanul, oly ellenét sejti, melyet egykor legyőznie, tulszárnyalnia kell. Az ilyen mosolyogva nézi le mindazt, mi, szerinte, saját fejlődése szinvonalának alatta áll, – s nem nagy véleménnyel van az avult régiség iránt, habár az jeles mű, habár ő maga legkitűnőbb tehetség legyen is; sőt épen ez utóbbi, az önerejét érző szellem az, mely legkevésbbé hajol meg a mult tekintélye előtt, – a korlátolt ész egykedvű butasága, mely a mester szavára esküszik, itt is, mint mindenütt, fölszínen maradván.

Arany János: A magyar nemzeti versidomról. In. Uő: Arany János munkái. 6. kötet. Prózai dolgozatok, sajtó alá rendezte és bev. ellátta Riedl Frigyes, Budapest, Franklin, (Magyar Remekírók ; 46.), 1907, 236283. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Dr. Deák László (Deák-Sárosi László) 2017. január 1-je óta dolgozik az Országos Széchényi Könyvtárban. Előtte hét évig volt a Magyar Nemzeti Filmarchívumban a magyar játékfilmek referense, 2015-től tudományos munkatárs. 2016-ban védte meg doktori értekezését képi retorikából, a filmtörténeti modernizmust elemezve. Versírással kisgyermekkora óta foglalkozik. Nyolc önálló könyve jelent meg, hanglemezből pedig szintén nyolc szerző, előadói vagy szerkesztői minőségben. 1997 óta a József Attila Irodalmi Egyesület, 1998 óta a Magyar Írószövegség tagja, a 1999-től székelyföldi/sóvidéki Hazanéző című irodalmi folyóirat munkatársa. Verstannal 2002 óta foglalkozik. Több publikációja született a témában, és a magyar MA-szakdolgozatét is verstanból írta.
További publikációi itt olvashatók
deaklaszlo_doktoriavaton_2017januar12_h.jpg

Az előadásokról szóló sorozatunk bejegyzései itt olvashatók.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr5613286147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.