„Egy ember szól, de milliók nevében!” (II. rész) Kossuth Lajos imája

2018. február 26. 07:56 - nemzetikonyvtar

A Plakát- és Kisnyomtatványtár kiállítással emlékezik az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének 170. évfordulójára. Megnyitó: március 5.

A bemutatásban kiemelt szerepet kap a tárban található 1848–49-es gyűjtemény, mely kb. 1600 korabeli szöveges dokumentumot, főleg szöveges plakátot, röplapot, röpiratot tartalmaz. A kurátor, Vasné dr. Tóth Kornélia Egy ember szól, de milliók nevében! c. cikksorozatában ezekből mutat be néhányat.

1. rész. I 2. rész I 3. rész

Kossuth Lajos imája

1849-ben váltakozó sikerű harcokkal folytatódott a szabadságharc. Kossuth 1849. január 21-én kinevezte a lengyel származású Dembinski Henriket honvéd altábornaggyá, majd megbízta a Tisza mögött összpontosított, négy hadtestből álló magyar fősereg parancsnokságával. Különösen nagy zúgolódást keltett a katonák körében, amikor a hadügyminisztérium a feldunai hadtestet hadosztállyá degradálva február 14-én Görgeit is Dembinszky alá rendelte.

Kápolnánál 1849. február 26–27-én a Dembinski vezette sereg vereséget szenvedett Windisch-Grätz – a császári és királyi hadsereg fővezére – csapataitól, ill. a kétnapos ütközet mérlege valójában a döntetlen felé hajlott, hiszen egyik fél sem érte el stratégiai célját. Klapka György a csatában – ezredesi rangban – a magyar sereg jobbszárnyán álló I. hadtest parancsnoka volt. „Der Nationalkrieg in Ungarn und Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849” (1851) c. munkájában élesen bírálta Dembinski hadvezetését, különösen a február 27-i harcok részletes leírását adja. És mi volt Dembinski állásfoglalása? Az Österreichisch-ungarische Wehrzeitung 1872 októberétől 1873 áprilisáig „Die Memorien des Generals Dembinski” címmel, 78 folytatásban közölte le az 1864-ben elhunyt Dembinski emlékiratait. Mindezt a tábornok hátrahagyott iratai alapján, Alphons F. Danzer neve alatt tette közzé. (Az emlékiratok ez évben könyv alakban is megjelentek „Dembinski in Ungarn”, majd 1874-ben magyarul „Dembinski Magyarországon” címmel.) Ebben Dembinski a kápolnai csata elvesztésének felelősségét teljesen az alvezérek, elsősorban a VII. hadtest élén álló Görgei Artúr nyakába varrta. Görgei mindezért szükségesnek tartotta a mielőbbi állásfoglalást, és a Budapesti Szemlében 1975-ben Demár János álnéven bírálatot jelentett meg az emlékiratról. Ebben Dembinskit okolta mindenért, és „hadtani Jules Verné”-nek nevezte.

Az ellenfél vezére, Windisch-Grätz túlértékelte a csatát, és így jelentette a kápolnai eseményeket Bécsnek: „A lázadó csordákat, melyeket Kápolnánál iszonyú mennyiségben találtam fel, szétvertem és nagyrészt megsemmisítettem […] Egyedül a csapatok kitűnő szelleme és vitézsége, a tábornokok célirányos vezetése, kitűnő tüzérségünk hatékony tüzelése tudott mindenütt úrrá lenni a jelentős túlerő felett.” (Alfred zu Windisch-Grätz herceg, tábornagy jelentése az uralkodónak a kápolnai csatáról, Kápolna, 1849. február 27.) Az OSZK 1848–49-es gyűjteménye őrzi a Windisch-Grätz alatt szolgálatot teljesítő Serbelloni altábornagy február 28-án írt német nyelvű hadijelentésének magyar változatát, mely szintén optimista hangvételű: „Herczeg Windischgrätz Alfred tábornagy urnak kápolnai tábori főhadi szállásárúl e perczben érkezett, a’ csatatéren ónnal irt tegnapi tudósitás, a cs. kir. seregek által az emlitett helyzés mellett kivívott két napi győzelmes csatárúl, valamint gróf Schlick altábornagy seregéveli egyesülésrül. A pártűtők Eger és Poroszló felé szaladtak és folyton űzetnek. Zanini ezredbeli egy zászlóalj zászlóstúl elfogatott. Veszteségünk csekély. Seregeink lelkülete, mint mindég, – kitünő. Kelt Budán Február 28-án 1849.” (Hadi Jelentés, 1849. február 28., Kny.1848.2°/478)

01_hadi_jelentes1849febr28_serbelloni_nemzetikonyvtar.jpgHadi Jelentés, 1849. február 28. (Kny.1848.2°/478)

Bár a híradások túloztak, ezek hatására adta ki I. Ferenc József 1849. március 4-én az olmützi oktrojált alkotmányt, mely hazánkat tartományi rangra kívánta süllyeszteni, leválasztva róla külön tartományként Erdélyt a Részekkel, az egymással egyesítendő Horvátországot, Szlavóniát és a Tengermelléket; a Katonai Határőrvidéket; a Bácskából és a Temesközből szervezendő Szerb Vajdaságot. Az alkotmány – szerencsénkre – nem lépett életbe.

A hagyomány szerint Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként a kétnapos kápolnai ütközet után a csata helyszínére utazott, s ott imát mondott a több száz elesett honvéd frissen hantolt sírhalma felett. Az OSZK-ban őrzött ima azonban fiktív dokumentum, nem hangzott el a csata után. Szövegét Roboz István (1828–1916) egykori pápai diák, 1848–49-ben Noszlopy Gáspár Somogy vármegye kormánybiztosának titkára írta Ádándon, Csapody Pál kastélyában, miután március 2-án Kossuth Hírlapjában olvasta a csata leírását. E magasztos hangvételű ima szövegét később angol, francia, lengyel, német és olasz nyelvre is lefordították, több szövegváltozatban is terjedt. Az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár 1848–49-es gyűjteményében a Domby Antal által közzétett ima szövege olvasható. (Kossuth Lajosnak imája, mellyet a kápolnai csatánál elhullott Magyar Vitézek sirhalmain térden állva mondott el, Kny.1848.4°/85) Hermann Róbert kutatásai szerint Kossuth ekkoriban járt ugyan a csatatér környéken, ám imát nem mondhatott, mivel a csatát az osztrák hadsereg nyerte meg, így a csatatér is az ő kezükön maradt, a halottak temetését is ők intézték.

021848negyed85_kossuth_imaja_nemzetikonyvtar.jpgKossuth Lajosnak imája (Kny.1848.4°/85)

A képi ábrázolások között Kossuth kápolnai imáját örökíti meg Böhm Pál cromolitográfiája 1898–99-ből (Lit/255). Böhm Pál (1839–1905) előbb díszletfestéssel foglalkozott, majd oltár- és arcképfestőnek tanult, végül a bécsi képtárak anyagát másolva autodidaktaként képezte magát. Aradon festőiskolát nyitott, 1867-től Pesten, 1871-ben Münchenben élt, ekkoriban elsősorban kelendő életképeket festett. 1871–1873 között többször járt Szolnokon. Münchenbe visszatérve, főleg a műkereskedelem számára dolgozott. Megrendelésre készíthette a Kossuth imáját bemutató színes kőnyomatot is. A cromolitográfia előállítása során minden színhez külön nyomólemezt készítenek, mely hosszadalmas és precíz munkát igényel, ráadásul nagyon drága. Ezért ez a technika már a 19. században kezdett kimenni a divatból, helyette inkább fotomechnanikus eljárásokkal sokszorosították a színes képeket.

03kossuthlajos_imajaakapcsatau_nemzetikonyvtar.jpgKossuth Lajos imája (Lit/255)

A szabadságharc csatáját ma több emlékmű is idézi Kápolnán, ezeket az OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár gyűjteményében képeslapokon szemlélhetjük. Az első 1849-es kápolnai emlékmű egy obeliszk volt, melyet Mednyánszky Sándor állíttatott 1869-ben az Egri Honvédegylet segítségével és országos adakozásból. A kis dombon álló emlékmű a rendszerváltás előtt furcsa képet mutatott: a domborműveken a zászlók egy részét vörösre igazították. Ma újra eredeti formájában láthatjuk.

04_kepeslap45_kapolna_honvedemleksz_nemzetikonyvtar.jpgKápolnai honvéd emlékszobor (Klap.45e/K63)

A forradalom és szabadságharc 100. évfordulójára, 1948-ban emlékfalat emeltek „1848–1948” felirattal, a Kossuth-címerrel. Végül 1999. február 27-én, a kápolnai csata 150. évfordulóján az egykori – a Tarna folyón átívelő legnagyobb, háromnyílású, kőkorlátos – kőhíd kicsinyített változatára helyezték el Sebestyén Sándor szobrász bronz szoborkompozícióját. A híd közelében, melyet a honvédek megrohamoztak, a XVIII. század végén ültetett hársfák állnak, melyeket „Kossuth–Dembinski hársak”-nak neveznek. Ezek alatt imádkozott Kossuth Lajos a csatában elesett hősökért. Az eredeti háromnyílású kőhidat a II. világháborúban felrobbantották. Napjainkban új betonhíd íveli át a folyót, de a hársfák a mai napig emlékeztetnek a szabadságharc hőseire.

A Dembinski irányításával elégedetlen tisztek Görgei Artúr és Klapka György vezetésével március 3-án Tiszafüreden a távozását követelték, majd önhatalmúan le is váltották a sereg éléről. A „tiszafüredi zendülés” néven elhíresült esemény után, a lefolytatott vizsgálat alapján Dembinskit felmentették beosztásából. Görgei megnövekedett tekintélyét jelezte, hogy a tisztek jelentős része őt akarta megtenni fővezérnek, ám Kossuth végül Vetter Antalt nevezte ki a tábornoknak. Vetter azonban márciusban váratlanul megbetegedett, és Görgeit választotta meg a maga helyére, aki ezáltal kulcsszerepet játszhatott a tavaszi hadjárat sikerében, majd Buda május 21-i bevételében.

Főbb források és szakirodalom:

Vasné dr. Tóth Kornélia

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr4213686838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása