Lengyelország egyik védőszentje: Árpád-házi Szent Kinga (Kunigunda)

2018. július 24. 07:46 - nemzetikonyvtar

Árpád-házi Szent Kinga (1224 körül Esztergom – 1292.) IV. Béla király legidősebb leánya, Szent Margit és Boldog Jolán nővére. V. (Piast) Boleszláv lengyel király felesége lett, noha már gyermekkorától kezdve apácának készült. A fiatalok józsefi házasságban, szüzességben éltek. Kinga sokat tett a tatárok dúlta ország újjáépítéséért. Kolostorokat, templomokat építtetett. Egész hozományát választott hazája újjáépítésére fordította. A lengyelek Kinga egyik legjelesebb tettének azt tartják, hogy megnyittatta a wieliczkai sóbányát. (A középkorban a sót aranyért mérték.) 1690-ben VIII. Sándor pápa boldoggá avatta, 1695-ben XII. Ince Lengyelország egyik védőszentjévé tette, majd 1999-ben II. János Pál pápa szentté avatta IV. Béla legidősebb lányát.

16bkinga.jpgÁrpád-házi Szent Kinga, barokk metszet – In: Hevenesi Gábor, Régi magyar szentség, Nagyszombat, 1692. Forrás

Kinga IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermekeként látta meg a napvilágot. Mélyen vallásos volt már gyerekkorától kezdve szülei, atyai nagynénje, Szent Erzsébet, valamint nagybátyja, Kálmán herceg és felesége, Szent Szalóme példáját követve, s valószínűleg nagy hatással voltak rá a IV. Béla udvarában szívesen látott domonkos és ferences lelkivezetők és tanácsadók is. Ezek együttesen vezethették arra a fiatal lányt, hogy életét teljesen Istennek szentelve szüzességi fogadalmat tegyen.

„És amikor a teremtés rendje szerint megtanult járni, a szent kisded barátnőit gyermeki vigalom ürügyén a kápolnában hívta. Ő azonban nem vett részt pajkos játszadozásaikban, hanem a kápolnába belépvén buzgó imádkozásokba kezdett, s teljesen az áhítatnak szentelte magát. Barátnőit pedig játék ürügyével, hol térdhajtásra, hol a dalolás abbahagyására bíztatta. Úgy tűnt, még mielőtt értelme nyiladozni kezdett, már akkor buzgón mindenek Irányítójának ajánlotta cselekedeteit.”

Részlet a lengyelországi, középkori latin nyelvű Szent Kinga legendából, fordította: Veszprémy László és Borsoss Klára – In: Legendák és csodák: Szentek a magyar középkorból II., szerk. Madas E., Klaniczay G. Bp. 2001. 127. o.

Élete azonban más fordulatot vett. A lengyel származású Szalóme vetette föl a Boleszláv krakkói és szandomiri herceggel való házasság gondolatát az öt éves Kinga szüleinek. Kezdetben a királyi pár elutasította ezt, utóbb azonban (1239-ben) mégis beleegyeztek a házasságba, mert már nem a korábbi dinasztikus tervek, hanem a közeledő tatár fenyegetés volt a döntő szempont, s katonai segítséget reméltek a frigy létrejöttével.

Kinga Krakkóba vezető útja az akkori Észak-Magyarországon és Szandecen keresztül valóságos diadalmenet volt, mert életszentségének és szépségének híre ezreket vonzott. Az esküvő után – mint erről Kinga legendája is tudósít – nem minden nehézség nélkül tudta férjét rávenni, hogy tartsa tiszteletben szüzességi fogadalmát, ill. hogy ő is hasonló fogadalmat tegyen.

„Miután az eltelt két esztendőben tisztaságukat megőrizték, nagy alázattal járult a herceg elébe, hogy saját boldogságuk érdekében Keresztelő Szent János iránti tiszteletük jeleként szenteljék a harmadik esztendőt is a szemérmes tisztaságnak. A herceg erre felháborodott és megneheztelt rá, mivel úgy gondolta, hogy házastársa csalárd módon távol akarja magát tartani a közös ágytól. Majdnem fél éven át elviselte ugyan a szent sanyargatást, de nyíltan kiáltásba helyezte, hogy idegen nőknek fogja a barátságát keresni. Gyóntatójának a herceg csöndben felfedte titkukat, és utasította [a gyóntatót], hogy bírja rá az úrnőt férji akaratának teljesítésére. A gyóntató különféle módon gyötörte [Kingát], és számos példával arra akarta rábírni, hogy engedelmeskednie kell a herceg parancsának. A boldog menyasszony [ti.: Krisztus menyasszonya] mindennek hősiesen ellenállt, és a ravaszkodó ősi Ellenséget megfutatmította.”

Részlet a lengyelországi, középkori latin nyelvű Szent Kinga legendából, fordította: Veszprémy László és Borsoss Klára – In: Legendák és csodák: Szentek a magyar középkorból II., szerk. Madas E., Klaniczay G. Bp. 2001. 132. o.

A tatárok a muhi csata évében Lengyelországba is betörtek, s nagy pusztítást végeztek. Klára és Boleszláv is menekülni kényszerült. Kinga a tatárok elvonulása után hazalátogatott Magyarországra, s az apjától, IV. Béla királytól kapott bányászok segítségével 1251-ben megnyittatta a híres bochniai sóbányákat (Wieliczka).

Szent Margit és Boldog Kinga egy 1992-ben kiadott bélyegen Szent Margit (1242–1271) születésének 750., Boldog Kinga (1224–1292) halálának 700. évfordulója tiszteletére. (Digitális Képarchívum)

FFérje, Boleszláv halála után (1279), akinek a temetésén Kinga már a klarisszák habitusát viselte, egyik húgával, a fél évvel korábban megözvegyült Jolánnal együtt belépett az ószandeci klarissza zárdába. Ezt a zárdát korábban Kinga a férjével együtt építtette és látta el javadalmakkal. 1284-ben a kolostor apácái főnöknőjükké választották meg. Három évvel később (1287) egy tatár betörés elől ismét menekülnie kellett a nővérekkel együtt. A Csorsztin várát ostromlókat Baksa Simonfia György vitéz és maroknyi magyar csapata futamította meg egy éjjeli rajtaütés alkalmával. A szandeci kolostort a tatárok földúlták. Kingának 63 évesen kellett irányítania az újjáépítés munkáját.

iv_17.jpgÁrpád-házi Szent Kinga szobra az Esztergomi Bazilika egyik oltárán – In: Magyar Szentek tisztelete és ereklyéi. Kiállítás a Keresztény Múzeumban, Keresztény Múzeum, Esztergom, 2000

1291 őszén betegeskedni kezdett, majd 1292. július 24-én, Szent Jakab apostol vigíliáján szentségekkel megerősítve fejezte be áldásos földi életét.

komment
Címkék: kinga jeles napok

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3114016536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.