A Margitsziget névadója és a bizánci császárnő

2019. január 18. 17:26 - nemzetikonyvtar

1270. január 18-án halt meg az Árpád-ház egyik leghíresebb szentje, Szent Margit (1242–1270), aki IV. Béla királyunk lánya és Szent Erzsébet unokahúga volt. Ugyanezen a napon emlékezünk meg a bő száz évvel korábban élt és magyar szentként tisztelt Árpád-házi Szent Piroskáról is (1088 táján–1133), Szent László király leányáról, aki Eiréné (Irén) néven bizánci császárnő és az ortodox egyház szentje lett.

[Árpád-házi Szent Margit] nevét Antiochiai Szent Margit, a középkor egyik legtiszteltebb női szentje után kapta, akinek ereklyéit nagyatyja, II. András a Szentföldről hozta magával. Az ókeresztény vértanút István király és Szent Márton mellett, népünk mindjárt patrona regni-ként tisztelte. Margit a tatárjárás idején fogant. Amikor hetedik gyermeknek megszületett, királyi atyja engesztelésül Istennek ajánlotta. Már három éves korában a veszprémi klastromba vitték, ahol a boldogként tisztelt, stigmatizáltként emlegetett Ilona apáca volt a gondviselője. Tíz éves korában átkerült a Nyulak szigetén emelt Boldogasszony-kolostorba, amelyről IV. Béla alapítólevele ezt mondja: „midőn a tatárdúlás után, amely bűnhődésül bűneinkért zúdult ránk, keményen hozzáfogtunk az országújításhoz... az a gondolatunk támadt, hogy ...a Duna szigetén, kolostori életre alkalmas helyen, Isten anyjának, a Boldogságos Szűz Máriának tiszteletére templomot, és körülötte monostort alapítunk, amelyben a szerzetesi regulák követelményei szerint jámbor szüzeknek kell a királyok Királyát és a Szűznek Fiát szolgálniok. S hogy Isten előtt ismert jámborságunk, amely nem maradhat rejtekben; másoknak is példa legyen, leányunkat, Margit asszonyt, akit gyermekeim közül annál gyöngédebb szeretettel ölelünk át, minél biztosabban látjuk benne a jámbor, Isten előtt kedves életnek előjeleit, elhelyezzük őt ebben a kolostorban, hogy élte fogytáig szolgáljon Istennek és a dicsőséges Szűznek...”

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium 1. (részlet), Budapest: Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Az Árpád-házi Szent Margit legendáját tartalmazó kódex a nemzeti könyvtár Kézirattárában található. A digitális változat elérhető a Magyar Nyelvemlékek című honlapunkon.

Árpád-házi Szent Margit magyar nyelvű legendája, 1510. MNy 3 – Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár 

Szent Margit édesanyja, Laszkarisz Mária királyné (1206–1270) a nikeai császár lánya volt, akinek kezét II. András király a Szentföldről hazafelé jövet kérte meg fia, IV. Béla részére. Esküvőjük és a királyné koronázása 1220-ban volt. A tatárjárás alatt a királyi pár egy ideig Dalmáciában – Spalatóban (Split) és Spalatótól északkeletre, a Kozjak- és Mosor-hegység hágója közelében épült Klissza várában (Klis) kapott menedéket. Klissza várában született meg 1242 januárjában Szent Margit, és halt meg ugyanebben az évben két nővére, a huszonegy éves Margit és a tizenhárom éves Katalin, akiknek szarkofágja a spliti székesegyház portálja fölött látható mind a mai napig.

Árpád-házi Szent Margit szentkép. Apácamunka keretben, 1760. Forrás: Kétfejű sas: A Habsburg-uralom Magyarországon (1699–1790), 2000 (Encyclopaedia Humana Hungarica 6.) – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Árpád-házi Szent Piroska (1088 táján–1133) Szent László király és rheinfeldi Adelhaid leánya volt. Édesapja halála után Könyves Kálmán udvarában nevelkedett, majd 1105-ben eljegyezték a bizánci trónörökössel, Ioannés Komménosszal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox hitre, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Nemcsak hűséges, segítő hitves volt, de az államügyekben jártas jó császárnő is. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pantokrator monostort. Sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat és magyar földről érkezett küldötteket, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Bár az ortodox egyház avatta szentté, Piroskát magyar szentként tiszteljük. Mozaikképét a Hagia Sophia a mai napig őrzi. 

A Szent-Piroska bizánci császárnő és férje által alapított Pantokrator monostor Isztambulban. Forrás: Wikipédia 

Piroska, azaz Prisca, ókeresztény vértanú. Temploma az Aventinus hegyén áll. Legendáját a Debreceni-kódexben olvassuk. Eszerint egy római nemesember megkeresztelt lánya volt. Claudius császár pogány áldozatra akarta kényszeríteni. Ő csakugyan imádkozni kezdett a bálvány előtt, a templom azonban összeomlott. A császár többféleképpen is kínoztatta, de Piroska hű maradt hitéhez. Börtönében éjszakának évadján a mennyei szentek és angyalok dicsérik az Urat. A császár oroszlánok elé vetteti, de ezek lábához heverednek, nem szaggatják szét. Ezután hatalmas máglyát gyújtat, de az Úristen esővel és széllel eloltja. Végül a császár úgy véteti fejét Piroskának. A kivégzés helyén, az Aventinus-hegy tövében templomot emeltek a tiszteletére. A hagyomány szerint abból a lakóházból alakították át, amely Szent Péter római szállása volt. Piroska nevét patrociniumaink között, alakját, viselt dolgait pedig ikonográfiánkban hiába keressük. Napját és miséjét középkori misekönyveink azonban számontartják, az esztergomi Agendarius (1583) az imádságos ünnepek között említi. A névnek és napnak nyilvánvalóan Piroska, Szent László leánya, a bizánci kereszténységnek Iréne néven tisztelt szentje adott hazai tekintélyt.

Bálint Sándor: Január 18. In. Uő, Ünnepi kalendárium 1. (részlet), Budapest: Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

---

 Árpád-házi Szent Piroska. 1118 körüli bizánci mozaik az isztambuli Hagia Sophiában. Forrás: Wikipédia 

---

Más vélekedés szerint Szent László királyunk leányának – ő volt az első, akiről tudjuk, hogy ezt a nevet viselte, aki ugyanakkor Iréné néven bizánci császárné volt – csupán beceneve volt a Piriska, mégpedig épp az Iréné magyaros becéző alakjaként. (Iri-Piri, Iriska-Piriska az irinyó-pirinyó, Anna-Panna mintájára.) Eszerint a magyar királyleánynak egy keresztény neve lett volna, az Iréné. Egyébként a bizánci ortodox egyház e néven is avatta szentté.

Jankovics Marcell: Piroska és a farkas. In. Uő, Jelkép-kalendárium (részlet) [Debrecen]: Csokonai, 1997, 38–39. o. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Szerk.: Mann Jolán

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr1514571128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.