Tavaly decemberben a sorozat 10. kötete kapcsán azt írták egy kritikában: a nemzeti könyvtár Bibliotheca Scientiae et Artis könyvsorozata mind tartalmát, mind kivitelezését tekintve igényes, rangos, mára férfikorba lépett. Azóta a 11. kötet is napvilágot látott. Bő nyolc esztendő alatt 11 konferenciakötet: rangos vendégelőadók, a művészetek és a tudományok interdiszciplináris tára. Az OSZK és a Gondolat kiadó közös sorozatáról annak elindítójával, Dr. Boka László irodalomtörténésszel, az OSZK tudományos igazgatójával beszélgettünk.

A mai könyvpiaci és fogyasztási trendeket figyelembe véve meglepőnek hathat egy új sorozat elindítása. Milyen ötlet és elhatározás vezetett a Bibliotheca Scientiae et Artis megszületéséhez? Mi volt az a megfogalmazott cél, aminek elérésére létrehozták?

Bibliotheca Scientiae et Artis – a 11. kötet

Boka László: A cél elsődlegesen az volt, hogy az OSZK-ban felhalmozott, sokrétű szakmai tudásanyag, kutatásaink eredményei szélesebb nyilvánosságot kapjanak. Tudományos igazgatóként alapfeladatomból adódóan rá kell látnom az összes, igen heterogén intézményi kutatási irányra, amelyek alapvetően unikális állományunk tudományos igényű feltárását célozzák, a tágan értett művelődéstörténeti munkáktól a színháztörténetig, a zenetörténettől az irodalom- és történettudományi kutatásokig, mindegy, hogy ezek a Kézirattárban, a Térképtárban vagy éppen olyan kincsesbányákban „hevernek” mint a Plakát- és Kisnyomtatványtár, netán maga a Törzsgyűjtemény. Adott tehát egy igen gazdag szellemi potenciál, a páratlan dokumentumállomány mellett egy kollektív szürkeállomány is, hiszen az OSZK kutatóintézeti léte épp azt jelenti, hogy összmunkatársaink mintegy 15-20%-a ilyen kutatómunkát (is) végez. (Jelenleg ide tartoznak az MTA doktorai, a PhD-fokozattal rendelkezők és a fokozatszerzés előtt álló kutatók; ez összességében mintegy 65 fő). Velük szemben elvárás, hogy rendszeresen beszámoljanak az eredményeikről, kiadványokban, konferenciákon, tematikus tartalomszolgáltatások vagy intézményi kiállítások formájában, nekem pedig az is a feladatom többek közt, hogy ezeknek teret, fórumot, szakmai és anyagi hátteret biztosítsak.

A 11. kötetet megjelenése alkalmából a sorozatot Buda Attila irodalomtörténész és Boka László sorozatszerkesztő, az OSZK Kiadó vezetője, a legújabb kötetet pedig Szilágyi Márton irodalomtörténész mutatja be március 7-én 16 órakor.

Könyvbemutató: OSZK 215 – Tanulmányok egy évforduló tiszteletére

Már az ezredfordulón elhatározta az intézmény akkori vezetése, hogy évente egyszer a ház megszervezi a maga belső konferenciáját, az ún. OSZK Tudományos Ülésszakot. Mikor átvettem ennek a szervezését, az éves konferencia struktúráját, sőt időpontját is megváltoztattuk – az intézmény alapítási évfordulójára tettük –, hiszen nemcsak az volt a cél, hogy egymást informálják a kollégák minderről, hanem a külvilágot is, s hogy együttműködve hazai egyetemekkel, kutatóintézetekkel, egy rangos ülésszakot szervezzünk felkérve külső plenáris előadókat, a választott terület vagy tematika legjobb hazai szakértőit. Míg korábban kötelező volt megtartani egy-egy előadást kutatóként, s rotációs elvek alapján mindenki sorra került, ezt követően inkább ösztönözni szerettük volna – főként a fiatalabb – kollégákat, hogy tekintsék ezt megmérettetésnek, lehetőségnek, azt pedig, hogy ott szerepelhetnek egy-egy akadémikus, vagy egy-egy elismert, rangidős, belső kutatónk mellett, érezzék, ha tetszik, versenyhelyzetnek. A konferenciára való bekerülés tehát már eleve egy szűrő, s az azon elhangzó előadásoknak is szerkesztett, válogatott változata jelenik csak meg. Mindenki nem kerülhet egyetlen évben sorra… Úgy látom, ez jót tett az előadások színvonalának is. 

Boka László tudományos igazgató, sorozatszerkesztő. Fotó: Czimbal Gyula

Mire a könyvsorozat elindult, maga a konferencia már eleve a tizedik évében járt. Akkorra érett meg annyira, hogy letisztultabb formában, a korábbi, olykor ad hoc előadások helyett az intézményi Tudományos Bizottság egy-egy éves tematikát javasoljon, s aköré szerveződjenek az Ülésszakok. Ekkor kerestem meg a Gondolat Kiadót (amely régi jó partnerünk különben, egyéb közös sorozatokat is jegyzünk), hogy lennének-e társkiadónk, s szerencsénkre ők igent mondtak. Mi pedig cserébe olykor „túl is teljesítettünk”, ezért lehet az, hogy bő nyolc esztendő alatt tizenegy kötet jelenhetett meg, amire igazán büszkék lehetünk. A mai szakkönyvkiadás helyzetét és anyagi lehetőségeit tekintve pedig még inkább. Nemcsak én, sorozatszerkesztőként, s egyes kötetek szerkesztőjeként, hanem munkatársaim is. Persze, voltak kételkedő hangok is, és folyamatosak az anyagi nehézségek, de az OSZK Kiadónak sikerült szinte minden eddigi kötetre NKA-támogatást szereznie. A felkért előadók, külső szakértők neve pedig, azt hiszem, önmagáért beszél…

A belső kutatóinkon kívül kik tisztelték meg előadással az említett konferenciákat, illetve hogyan esett rájuk a választás? Volt-e olyan a felkértek közt, aki nem vállalta?

Boka László: A névsor, azt gondolom, meglehetősen impozáns: Szegedy-Maszák Mihály, Kulcsár Péter, Tallián Tibor, Gyáni Gábor, Praznovszky Mihály, Szörényi László, Nádasdy Ádám, Eisemann György, Marosi Ernő, Horváth Iván, Kecskeméti Gábor, Standeisky Éva, Faragó Kornélia, Dávidházi Péter, Szentmártoni Szabó Géza, Kosztolánczy Tibor, Szilágyi Márton, György Péter, Margócsy István, C. Vladár Zsuzsa, Miskolczy Ambrus, Róka Enikő, Vizkelety András, Erdősi Péter. Sajnos vannak a névsorban olyanok is, akik már nem ünnepelhetnek most pénteken velünk…

Margócsy István, irodalomtörténész előadása az OSZK tudományos ülésszakán, 2013. november 25-én

Minden évben, miután a Tudományos Bizottság döntött az adott évi tematikáról (olykor tematikákról) felkér a kollégák közül konferenciatitkárokat, szervezőket, akik aztán velem egyeztetve kérnek fel külső kutatókat a plenáris előadásokra. Nincs nehéz dolgunk szerencsére, hiszen ez nem egy egyszeri alkalom, az említettek többsége (és az általuk képviselt egyetem, akadémiai intézmény) többnyire együttműködik az OSZK egy-egy részlegével más ügyekben is évek óta. Olyanra nem emlékszem, hogy valaki ne vállalta volna –  ami jelzi az intézmény presztízsét, kutatóintézeti megbecsülését is –  hacsak nem külföldi út, vagy időszűke tette ezt lehetetlenné.

Az eddig megjelent kötetek többnyire tehát egy-egy sajátos témakör, illetve kurrens diskurzus kapcsán vonultatnak fel új kutatásokat bemutató tanulmányokat. Vannak-e visszatérő, centrálisnak mondható kérdések?

Boka László: Centrális kérdések nincsenek, de alapelvek és kutatási főbb irányok persze igen. Ilyen alapelv az interdiszciplinaritás, a tudományköziség, hiszen ez az intézmény profiljából, említett kutatói sokszínűségéből is adódik, s ezt már 2010-ben is hangsúlyoztuk. Nem is lehetne a kultúratudományok mai irányait, helyzetét figyelmen kívül hagyni, akkor sem, ha a házban folyó kutatások többsége történeti, filológiai, s nem feltétlenül elméleti jellegű.

A főbb kutatási irányok ugyanakkor az OSZK szakkönyvtári (irodalom- és történettudományi) jellegéből, könyv- és sajtótörténeti kutatásokból, illetve a Különgyűjtemények profiljához illeszkedő kutatásokból tevődnek össze. Ezt egészítik ki az intézménytörténettel összefüggő kutatások olykor, mint azt a legutolsó, most bemutatásra kerülő kötet tanulmányai is bizonyítják. Az Országos Széchényi Könyvtár elmúlt 215 esztendős, van tehát bőven mire visszapillantani. A különböző évfordulókra is figyelünk tehát, de általában nem könnyű dönteni, hogy évente éppen melyik aspektust javasoljuk a konferenciák vezértémájául. Ha azonban valaki figyelmesen végigtekint az eddig megjelent köteteken, láthatja, hogy koncepcionálisan is arra ügyelünk, hogy a régebbi korok kutatásai és a közelmúlt történeti vagy elméleti kérdéskörei egyaránt helyet kapjanak benne, kötetenként váltakozva.

Sorozatszerkesztőként biztosan nehéz bármelyiket is kiemelni a többi közül, de van-e kedvenc kötete? Van-e olyan kérdéskör, netán felfedezés, amely a BScA-kötetekben lett olvasható a közönség számára?

Boka László: Kedvencről nem illene beszélnem, egy sorozatszerkesztő számára mindegyik kötet kedves és értékes. Van persze olyan, ami nagyobb közönségsikernek örvendett, ilyen volt a tér problematikájára fókuszáló 6., a hatalmi diskurzusokkal foglalkozó 8., vagy éppen az Arany János-emlékév kapcsán megjelent 10. kötet. Tudományos felfedezést közöltünk többek közt már a sorozat legelső, 2010-es, Érték és értelmezés című kötetében is, hiszen abban esett szó első ízben egy ezeresztendős, az OSZK-ban megtalált, késő antik pergamentöredékről, vagy éppen egy újonnan felbukkant Aaron Wolf Herlingen-kéziratról. Ugyanakkor vannak a közelmúlt történelmére vonatkozó tematikus tömbök több kötetben is, hiszen az ’56-os Intézet munkatársai is évek óta a nemzeti könyvtár kutatógárdáját erősítik.

Hogy látja most a sorozat jövőjét? Vannak-e még előkészületben további tanulmányok, amelyek a közeljövőben megjelenhetnek?

Boka László: Természetesen. A kutatási eredmények nemcsak tanulmánykötetekben, hanem önálló művekben, nagyobb lélegzetű monográfiákban is megjelennek, éppen ez az egyik alapvető küldetése az OSZK Könyvkiadónak. A sorozatban közölt tanulmányok általában egy-egy érdekes szegmenst, új felfedezést járnak körül, vagy éppen összegzésre vállalkoznak, de mindenképpen hírt adnak arról, milyen értékes alapkutatások folynak az intézményben annak érdekében, hogy azt a páratlan kincset, amit ránk bíztak, tudományos igénnyel feltárjuk s felmutassuk. Egy eredeti Mozart-kézirattól kezdve egy korábban ismeretlen Vaszary-kárpittervig, az egészen feltáratlan hagyatékoktól egy tavaly felfedezett, új magyar nyelvemlékig hosszú a felfedezések sora, amire büszke lehet az intézmény! Van tehát muníció, ezért a könyvsorozatban inkább arra kell figyelnünk, hogy évfordulók vagy kiemelt tematikák mellett ezeket lehetőség szerint egységes, viszonylag kompakt kötetekben mutassuk fel, ami maradandó értéket képvisel. Az eddigi kritikák is efelé tolják a szerkesztőket, s azt gondolom, ez a helyes út. Már elkezdtük az újabb kötethez a tavaly novemberi előadások írott változatának a begyűjtését, szerkesztését, s könnyen lehet, hogy 2019 folyamán is csak két kötetben fér el majd mindez… Bízom benne, hogy az OSZK konferenciasorozata nemcsak nagykorúvá vált, de megéri az aggastyánkort is.

– szerk. –