Pillantás a Tabánra: az eltűnt Rácváros emlékezete nemzeti könyvtárunkból nézve

2019. március 07. 08:00 - nemzetikonyvtar

Egy kiállítás margójára

A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában 2019. március 31-ig látható a Szerb székesegyház a Tabánban Az eltűnt Rácváros emlékezete című, magyar-szerb együttműködésben létrejött kiállítás. A tárlat a Budán a 17. századtól jelentős számban megtelepedett szerb ortodox népesség múltját és 1949-ben lebontott főtemplomának történetét, megmentett műtárgyait mutatja be a városrész 1820. századi történetébe ágyazva. A kiállítás záróeseményeire március utolsó hetében várják a látogatókat, ekkor mutatják be a tárlathoz készült katalógust is.

A kiállításhoz intézményünk ötven dokumentumot adott kölcsön: elsősorban a budai Egyetemi Nyomda cirill betűs, 19. század eleji nyomtatványait, de kéziratokat, térképeket, továbbá a Vujicsics család hagyatékából számos értékes iratot, fényképet is. Az Országos Széchényi Könyvtárat a sokrétű tárgyanyagon túl több, kevésbé nyilvánvaló személyes szál is fűzi ehhez a kiállításhoz, illetve a tabáni szerbek témájához.

08_rajic.jpg

Jovan Rajić (1726–1801). Különféle szláv népek, főképpen a bolgárok, a horvátok és a szerbek története, 2. rész, Buda, Egyetemi Nyomda, 1823. Címlapelőzéke: Josef Georg Mansfeld (1763–1818?) Dusán István király lovasportréja az illír földek címereivel [Bécs, 1794], rézmetszet– Törzsgyűjtemény

A gazdag levéltárát és könyvgyűjteményét könyvtárunkra hagyományozó Vujicsics család kötődése a budai szerb székesegyházhoz sokak számára ismert: a szerb ortodox templom utolsó papja Vujicsics Dusán, az irodalomtörténész Sztoján és a zeneszerző Tihamér édesapja volt. A végsőkig küzdött a politikai akarattal, s óriási érdemeket szerzett a templom megmaradt műkincseinek megmentésében. A székesegyház monumentális ikonosztázáról és bútorzatáról még időben sikerült biztonságos helyre (a pesti szerb templomba, a püspökség szentendrei raktáraiba) szállíttatnia azt a 73 képet, amely a jelen kiállítás számára is kiindulópontot jelentett.

04_01.jpg

Mihailo Sokolović (?) – Joseph Leonard Weber (1702–1773): A tabáni szerb székesegyház toronysisakjának makettje, 1774. festett, aranyozott fa – Szerb Egyházi Múzeum, Szentendre

Az Arsenije Teodorović újvidéki festő által kétszáz éve, a hírhedt tabáni tűzvész után festett ikonok az újvidéki Matica Srpska Képtár restaurátorműhelyében születtek újjá 2012 és 2017 között. Budapesti kiállításuk alkalmával tágabb város- és kultúrtörténeti összefüggéseiben tárul fel a szerb késő barokk–kora klasszicizmus ezen, egyik legnagyobb festészeti együttese. Az ikonosztáz, amely az 1690 után a Habsburg Birodalom területén berendezkedett szerb egyház (a Karlócai Érsekség) legnagyobb ilyen képfala volt, a korszerű digitális technika segítségével elevenedik meg a tárlaton, míg legszebb képeit élőben is megtekintheti – az újvidéki nyomában ‒ a budapesti közönség is.

01_tkny_68_3_6_3.jpg

Ismeretlen fényképész: A budai székesegyház ikonosztáza, 1935 körül – BTM Kiscelli Múzeum Térkép-, Kézirat- és Nyomtatványgyűjtemény

Nemzeti könyvtárunkat azonban nemcsak a Vujicsicsok öröksége fűzi a tabáni szerbséghez. A nemrég elhunyt Urosevics Danilo, az OSZK munkatársa, évtizedeken keresztül kutatta kedvtelésből a Rácváros történetét, és eredményeit számos helytörténeti tárlaton osztotta meg a közönséggel.

03_fenyes_a.jpg

Fényes Adolf (1867–1945): Budai szerb templom, 1909. Papírlemez vásznon, olajfestmény – BTM Kiscelli Múzeum, Fővárosi Képtár

Egy másik, legalább ilyen töretlen munkakedvvel megáldott, sokunk számára kedves kollégánk, Bor Kálmán (19242018) hosszú életpályája során több téren is bizonyította a szerb kultúra iránti elkötelezettségét. 2006-ban jelent meg szerb nyelven az OSZK cirill betűs szláv antikváit elsőként számba vevő, magyar szakmai körökben alig ismert publikációja (Stare štampane ćirilske knjige iz Zemaljske biblioteke Sečenji i Univerzitetske biblioteke u Budimpešti. Arheografski prilozi 28(2006), 201–278.). Utolsó nagy vállalkozásaként, Csepregi Klára segítségével Vitkovics Mihály könyvtárát rekonstruálta a fennmaradt hagyatéki jegyzék alapján a Nemzeti Téka sorozatban megjelent monográfiájában („Könyvim az én fiaim” – Vitkovics Mihály könyvtára. Feldolg. és szerk. Csepregi Klára, Bor Kálmán. 2. átd. kiad. Átd. Kégli Ferenc. Budapest, OSZK – Gondolat, 2014.).

konyvim_az_en_fiaim.jpg

„Könyvim az én fiaim”. Vitkovics Mihály könyvtára Feldolgozta és szerkesztette: Csepregi Klára–Bor Kálmán, átd. Kégli Ferenc, Második, átdolgozott kiadás (Nemzeti Téka), Budapest: OSZK: Gondolat, 2014.

A több szerb papot is adó Vitkovics család Eger után a Tabánban telepedett meg. A Rácváros szerb lelkészének fiaként kezdte a magyar irodalom ügyét szolgálni az ügyvéd-író Vitkovics Mihály. 1809-től fivére, János lett a budai szerb székesegyház papja, aki az említett ikonosztázt is megrendelte. A BTM kiállítása az ő személye köré rendezi a 19. század eleji pest-budai szerb szellemi élet számos, főleg könyvtárunkból származó emlékét.

05_00_vitkovic_jovan_kesz.jpg

Arsenije Teodorović (1767–1826): Vitkovics János (1785–1849) budai parókus arcképe, 1818–1820. Vászon, olajfestmény – Nemzeti Múzeum, Belgrád

Vitkovics János a papi szolgálat mellett másfél évtizeden keresztül az Egyetemi Nyomda „illír” és görög cenzoraként is dolgozott. A szerb művelődéstörténetben kivételes helyet elfoglaló budai nyomda cirill betűs termékei így, az ő személye okán is kerültek a tárlókba. 1796 és 1830 között, amíg a török fennhatóság Szerbia területén azt nem engedte, a szerbeknek egyedül Budán volt lehetőségük saját nyomdatermékeik létrehozására, irodalmuk megjelentetésére.

06_vitkovic_jovan_imprimatura.jpg

Vitkovics János nyomtatott cenzori engedélye (imprimatúra). Serbske letopisi (Szerb Évkönyv), Újvidék, Matica srpska (Buda, Egyetemi Nyomda), 1828/3 – Törzsgyűjtemény

A tárlat külön egysége foglalkozik a szerb nemzeti ébredés korabeli magyarországi emlékeivel. Ezek között több dokumentum is kapcsolódik Karagyorgye Petrovics, az 1804-ben kitört szerb felkelés vezetőjének alakjához. A magyar köztudatba Cserni György néven bevonult szabadságharcosról Balog István írt a szerbeket megelőzve „nézőjátékot” 1812-ben. Ebben aratta egyik első színpadi sikerét Széppataki Róza, a leendő Déryné. A darab történetével, a szerb színjátszás Pest-Budához köthető kezdeteivel egykor szintén Bor Kálmán foglalkozott.

07_cserni_gyorgy.jpg

Balog István (1790–1873): Cserni György vitézi dráma, színlap, Pest, Nemzeti Színjátszó Társaság, 1812. Az előadás helye és időpontja: Pest, Rondella, 1812. szeptember 15. – Színháztörténeti Tár

Írásunkkal emléket szeretnénk állítani nemcsak az eltűnt Rácvárosnak, s az egykor benne virágzó szerb közösségnek, hanem a Széchényi Könyvtár egykori munkatársainak is, akik kutatómunkájukkal fővárosunk gazdag művelődéstörténetének e fejezetét sem hagyták a feledés homályába merülni.

Golub Xénia

A kiállítás 2018. november 9. és 2019. március 31. között tekinthető meg a BTM Vármúzeumában. Kurátora Csáki Tamás (BTM Kiscelli Múzeum), társkurátorok Golub Xénia (OSZK), Terdik Szilveszter (Iparművészeti Múzeum) és Vukovits Koszta (Szerb Egyházi Múzeum) voltak. A kiállítási katalógus bemutatójára 2019. március 28-án várják az érdeklődőket.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr1614671657

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.