„A magyarok nem szívesen maradtak olyan városokban, amelyek oszmán közigazgatási központtá váltak”

2019. május 03. 12:43 - nemzetikonyvtar

Dávid Géza előadásával zárul az Orientalisták az OSZK-ban című sorozatunk negyedik évadja. A magyarországi török hódoltság népesedés-, gazdaság- és közigazgatás-történetének szakértője Pasák és bégek uralma alatt címmel tart előadást május 8-án. Az ELTE Török Filológiai Tanszékének oktatójával ennek kapcsán beszélgettünk.

david_geza.jpg

Dávid Géza turkológus, történész

A török hódoltság korát versek, filmek, és regények egész sora eleveníti fel a magyarok számára. Ezek szinte kivétel nélkül a magyar, erdélyi vagy Habsburg-oldalon fennmaradt szövegekből indulnak ki. Milyen török forrásokból ismerhetjük meg az igazi török hódoltságot?

Az Oszmán Birodalom bürokráciája a 16. században rendkívül hatékonyan működött. Számos nyilvántartást vezettek, a központban és a tartományokban egyaránt. A szultáni tanács rendeleteit magukban foglaló kötetek a legfelső döntéshozatalba engednek bepillantást. A szolgálati birtokok kiosztásához ismerni kellett a lakosság adózóképességét, ezért bizonyos időközökkel összeírták az egyes közigazgatási egységek férfi lakosságát és a várható bevételeket. Ezek a részletes szandzsákösszeírások szolgáltak alapul a javadalmak kiutalásához és személyre bontott nyilvántartásához. Külön iktatták a velük kapcsolatos menet közbeni változásokat és az első kiutaláshoz jutó katonákat. A keresztények által évente fizetendő állami adót rendszeresen vezetni kellett, hol névsorosan, hol településenként csak az adóalanyok számát feltüntetve. A kincstárnak megtartott jövedelmeket bérletbe adták: a napi forgalomról is készültek részletes kimutatások. A jogszolgáltatás jegyzőkönyvei a mindennapi életbe engednek betekintést. A felsorolt forrásfajtákból sajnos sok megsemmisült az idők során, így például a kádik tevékenységét rögzítő úgynevezett szidzsilekből csupán két kötet maradt fenn nálunk, azok sem magyarok lakta területekről. A 17. században az addig grafomán közigazgatás változtatott – számunkra – jó szokásán, jóval kevesebb és gondatlanabbul összeállított lista és lajstrom került ki az ügyosztályok keze alól, bár újabban ebből a korból is kerültek elő defterek. A szandzsákösszeírásokat azonban már csak új hódítások esetén fektették fel, a birtokok sorsának nyomon követésére is kevesebb figyelmet fordítottak. Ez komoly gondot jelent, amikor a hódoltság mérlegét szeretnénk megvonni. Természetesen a levéltári anyag forrásértéke változó, sokszor nehezen meghatározható, de folyamatosan szem előtt tartandó.

Mit tekintettek a törökök Magyarországon városnak?

Minthogy az összeírók idegen talajon mozogtak, leginkább a helyiek által használt megjelölést fogadták el. Így mind a korábbi szabad királyi városokat, mind a mezővárosokat ebbe a kategóriába sorolták, s még a terminust is átvették: néhány délvidéki kivétellel „város”-nak jegyezték be őket.

A települések tartós vagy átmeneti megürülésének kérdése a hódoltság korának egyik központi kérdése. Miért ürülhettek ki települések?

Az első ok a hadi eseményekhez köthető. Másodszor: a magyar lakosság nem szívesen maradt olyan városokban, amelyek oszmán közigazgatási központtá váltak (egy-két esetben ki is telepítették őket ezekből), de járványok is előidézhették néhány falu elpusztulását és a túlzott adóterhek is hozzájárulhattak ahhoz, hogy az ott élők máshová költöztek.

A magyarság Mohács előtti arányát nyolcvan százalékra teszik a Kárpát-medencében. Ez hogyan változott 1526 után?

A magyarság hódoltság előtti összlétszámát és nemzetiségi arányát sajnos nem ismerjük elég pontosan. A nyolcvan százalék megközelítő, talán kicsit optimista érték. De ha hetven százalékra tesszük is ezt az arányt, közel kétszáz év elteltével akkor sem beszélhetünk ötven százaléknál sokkal több magyarról a Kárpát-medencében. Másként kifejezve: több százezer magyar halt meg, vagy a korai veszteségek miatt nem születhetett meg az adott korban.

A 17. században a török adóztatás számára sem volt idegen az adóegységek több családból történő összevonása. Mit takar pontosan a következő kifejezés: Négy ház egy harács?

A szóban forgó megfogalmazás azt jelenti, hogy az állami adó (harádzs, dzsizje) kivetésekor elvben négy háztartást tekintettek egy egységnek. Arra sajnos nincs semmilyen adatunk, hogy ennek a nyilván a gazdasági helyzethez viszonyított számításnak az alapja mi volt. Tény, hogy a Habsburg-oldal is hasonló módszerrel élt, nem kizárt, hogy ahhoz alkalmazkodtak az oszmánok.

 Az interjút készítette: Szilágyi Magdolna

 

Pasák és bégek uralma alatt: népesedés, gazdaság és közigazgatás a hódoltságban

A sorozatról

A havonta egyszer, szerdánként 17 órakor kezdődő előadások, beszélgetések és könyvbemutatók fő célja, hogy az érdeklődő nagyközönség is korszerű ismereteket szerezhessen a nemzetközi viszonylatban is jegyzett magyar kutatóktól – értesülve a különböző területeket és korszakokat érintő kérdésekről és a kutatás legújabb eredményeiről.
A magyar keletkutatást, annak különböző szakterületeit és eredményeit bemutató Orientalisták az OSZK-ban című kultúrtörténeti sorozat szerkesztője Tüske László főigazgató, arabista, a PPKE oktatója.

Pasák és bégek uralma alatt: népesedés, gazdaság és közigazgatás a hódoltságban - Dávid Géza előadása

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr514801476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.