Lépésváltás – átmenetben

2019. július 22. 17:00 - nemzetikonyvtar

„Az OSZK nem ki-, hanem beköltözni akar”

Interjút adott dr. Tüske László, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója

tl.jpg

Dr. Tüske László főigazgató

Az OSZK az elmúlt évben erősen túlfűtött és számos alkalommal nagy vihart kavaró hírekben szerepelt, melyek elsősorban az intézmény siralmas anyagi helyzetét, illetve a jelenlegi budavári épületből való kiköltözését tárgyalták. Mennyire közelítették meg ezek a híradások az igazságot? Hogyan áll most az OSZK?

T. L.: Megkülönböztetett figyelem kíséri az Országos Széchényi Könyvtár működését, s ez természetes is, hiszen azok közé a nagy nemzeti kulturális intézményeink közé tartozik, amelyek a magyarság emlékezetének letéteményesei. Azok a hírek, amelyek ezekkel az intézményekkel kapcsolatban nagyobb változásokról szólnak, szinte azonnal turbulenciát okoznak a közbeszédben. Az OSZK-val kapcsolatos hírek is megzavarják a könyvtári rendszer működését, ideges reakciókat váltanak ki a szakemberek között, tanácstalanságot akár a vezető szereplőkben is. Nyilvánvaló, hogy a zavar és a bizonytalanság mindaddig nem tűnik el, amíg nem rendeződnek a felszínre került kérdések… Ma – sok egyéb mellett – a könyvtár gazdasági helyzete és a székház sorsa aggasztja leginkább a közügyek iránt érdeklődőket.

oszk_homlokzat01_b.jpg

A nemzeti könyvtár a Budavári Palota F épületében

T. L.: Az Országos Széchényi Könyvtár évek, sőt, már évtizedek óta komoly költségvetési problémákkal küzd. A támogatás nagysága és összetétele sem megfelelő egy ekkora intézmény megbízható működtetéséhez. A költségvetés meghatározó részét a fenntartó biztosítja, a könyvtár saját bevételei azonban messze nem érik el a költségvetésben előre számított összeget, így az éves induláskor már csak növelni tudjuk a hiányokat. Másfelől a bérre és a dologi kiadásokra fordítható összegek az elmúlt húsz évben folyamatosan csökkentek, miközben az OSZK feladatai és fenntartási költségei jelentősen nőttek.

Több mint egy éve érvelünk, küzdünk a költségvetés konszolidációja érdekében. Persze a nemzeti könyvtár finanszírozásáról csakis úgy van értelme beszélni, ha ismerjük és átlátjuk azt a komplex feladattömeget, amelyet az intézménynek el kell látnia. Aki ide belép, az a magyar könyvtárszakma központjába lép be.

A nemzeti könyvtár gyűjti, feltárja, katalogizálja, kutatja, őrzi, digitalizálja és mind nagyobb részben hozzáférhetővé is teszi a teljes magyar írott kulturális örökséget. Nem a mai Magyarország, hanem aktív külkapcsolataink és együttműködéseink révén 15 millió magyar szellemi kincsét gyűjtjük össze, dolgozzuk fel és őrizzük. Ennek az – eddig 217 éven át végzett – munkának az eredménye az a csaknem 13 millió különböző típusú és érzékenységű dokumentum, amely gyűjteményeinkben megtalálható. Bárki, aki magyarokkal, magyar történelemmel, kultúrával, nyelvvel és művészetekkel akar foglalkozni bárhol a világon, előbb-utóbb az OSZK-ba jut.

raktar029.jpg

Raktári részlet

Az OSZK-t olvasóként látogatók sem tudják feltétlenül, hogy milyen sokrétegű a nemzeti könyvtárban végzett munka…

T. L.: Igen, csak néhány feladatunkat említve: fogadjuk a köteles példányokat, kiosztjuk az ISBN és ISSN számokat a kiadóknak, működtetjük az ország központi katalógusát, nemzetközi szabványokat honosítunk, elvégezzük a nemzetközi kölcsönzéseket, továbbképzést végzünk a szakmán belül, digitalizáljuk és elektronikusan szolgáltatjuk az állományt, restauráljuk, kötéssel látjuk el a sérült példányokat. Magyar művelődéstörténeti kutatásokkal, kiadványokkal és konferenciákkal támogatjuk a történelmi évfordulókról, jeles napokról, személyekről szóló kollektív megemlékezéseket. Részt veszünk a pedagógus-továbbképzésben, könyvtári múzeumpedagógiai programjaink gyakran telt házzal mennek.

T. L.: Jól képzett, elkötelezett és együttműködésre kész szakemberek látják el az izgalmasan sokrétű és komoly feladatokat. Könyvtáros-, művelődéstörténeti, informatikai ismereteiket folyamatosan gazdagítva pótolhatatlan szolgálatot nyújtanak kutatóknak, diákoknak, az egész társadalomnak.

Kiadónk évente harminc-negyven új kötettel jelentkezik a könyvpiacon, kiadványaink rendszeresen elismerést kapnak a szakmától, reprint sorozatainkban emblematikus műveket teszünk újra hozzáférhetővé.

T. L.: S hol tart a munkatársak megbecsülése? A közalkalmazotti bérek legalsó sávjában. Életpályamodell-terveink 2019 eleje óta a döntéshozók asztalán, a beígért rendezés elmaradt, vagy felemás módon valósult meg; az intézmény pedig sorra veszíti el számos kiváló munkatársát. A munkakörülmények, a bérek nem, csak az elkötelezettség tartja meg a kollégákat. Utánpótlásra gyakorlatilag nem számíthatunk, bár már ösztöndíjprogramot is indítottunk.

A gazdasági konszolidálás elkerülhetetlen, s ennek az üzemeltetési-fenntartási költségeken túl tartalmaznia kell egy érzékelhető mértékű béremelést is.

Milyen elvárások fogalmazódtak meg az intézménnyel szemben? Milyen feltételeknek kellene teljesülniük, hogy az OSZK kikerüljön a gödörből?

T. L.: Ma egy tradicionális kulturális intézménynek is szolgáltatásokban és fizetőképes közönségben kell gondolkodnia, nyitnia kell a fogyasztók, a felhasználók, a társadalom irányába. Minél nagyobb bevételt kell termelnie üzemeltetése vagy újabb és újabb projektjei számára, amelyek aztán újabb bevételt eredményeznek, és így – elméletben legalábbis – biztos gazdasági alapokon nyugvó feladatteljesítésre lehet számítani.

Ez a gondolkodás egyrészt érthető, másrészt viszont a fogyasztás természete szerint hosszú távú hasznosulást feltételező emlékezetintézmények vonatkozásában értelmezhetetlen. Kiemelt közfeladatot ellátó emlékezetszervezetek sohasem tudják teljes mértékben megtermelni a fenntartásukhoz szükséges kiadásaikat. Ez mindig mindenütt a nemzet feladata. Nézzünk körül bármelyik kontinensen! Ne csak Berlin, London, Párizs vagy Madrid intézményeit lássuk, hanem akár más kelet-európai, akár dél-amerikai példákat, ázsiaiakat is idézzünk föl! Számos példa van arra, hogy a különböző nemzetek mennyire fontosnak tartják a nemzeti könyvtárak szerepét, működését és annak ideáját is. És – igen –, hosszú távon is gondoskodnak róla.

001hub1_quart_hung_2832_p01.jpgA Himnusz kéziratának első oldala a Kézirattár gyűjteményéből

T. L.: Mindenki tudhatja, hogy a mi esetünkben az alapvető működési infrastruktúra veszélyesen elhasználódott, a tőlünk elvárt bevételképző minőségi szolgáltatásokra nem jut pénz, illetve a modern kreatív terek kialakítása is egyre sürgetőbb feladat. S mégis, évente több, sokszor nagy sikerű kiállítást rendezünk. A legutóbbit, a 2019 februárjában bezárt Corvina-kiállítást az emberi erőforrások minisztere nyitotta meg, és három hónapos nyitvatartása alatt közel 23 000 látogató kereste fel, köztük a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke, továbbá több ízben a vatikáni nagykövet is!

T. L.: A hazai gyűjtemények kincsein kívül külföldi gyűjteményekből is kölcsönző kiállításra egyszeri külön támogatást kaptunk, de a műszakilag elavult környezetben nem tudjuk rendszeresen hozni a hasonló sikereket. Saját erőből – hiába is kérték oly sokan! – nem tudjuk vándorkiállítássá fejleszteni Corvina-könyvtárunk bemutatását. Ezért is tartom fontosnak azt is, hogy a kiállítás megnyitásának idejére megújulhatott Corvina-honlapunk is, mely azóta is gyarapszik, változik. Azt viszont a Corvina-kiállítás sikere mellett sem hallgathatom el, hogy rendezvénytermeink elavultak, s csak a kollégák megfeszített előkészítő munkájának köszönhető, hogy kiállításokat szervezünk, mint ahogy az is, hogy a 2018-as Múzeumok éjszakáján rekordlátogatottságot tudtunk elérni.

T. L.: Nehéz megközelíteni az OSZK-t. Bár reprezentatív helyen vagyunk – és ezt éppúgy szeretik a látogatóink, olvasóink és dolgozóink, mint külföldi partnereink –, de itt építkezések folynak, s ezért most még nehezebb hozzánk bejutni, s bizony az intézmény elavult – szó szerint Kádár-kori – építészeti környezetben található. Ahol a most már havi rendszerességgel elromló liftekre is általános felújítás vár. Ebben az épületben nagyon nehéz közönségbarát szolgáltatásokkal megújítani az érdeklődést.

Sokat hallhatott, olvashatott az érdeklődő közönség az OSZK-ban folyó informatikai megújulásról. Milyen eredményei vannak az eddigi munkának?

T. L.: A 2014–15-ben elindított „kettős költözés” programunk az informatikai alapok megújítását és az új elhelyezés megoldását tűzte ki célul. A 21. században minden magát komolyan vevő emlékezetintézmény az online térben erősíti szolgáltatásait és ismertségét, ezért – kormányhatározat alapján – egy nagy volumenű informatikai megújulásba fogtunk partnerségben a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökséggel (KIFÜ), hogy létrehozzuk az OSZK digitális könyvtári platformját és szolgáltatásait.

Az Országos Könyvtári Kuratórium támogatásával és a KIFÜ végrehajtásában megvalósuló informatikai fejlesztés eredményei részben már jól láthatók. Ilyen például a munkaállomások modernizálása, az informatikai eszközök és berendezések cseréje, a digitalizáló központ eszközállományának és a nagy kapacitású tárolóeszközöknek a beszerzése, a Magyar Nemzeti Névtér elindítása, a Corvina-honlap (Bibliotheca Corvina Virtualis) megújítása. Másfelől megkezdődött az új raktárbázis kialakításának tervezése. Mindezeken túl az elmúlt öt évben legalább három székházelhelyezési elképzelést fogalmaztunk meg. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a digitális térbe költözést és az új helyszínen létrehozandó székház megtervezését megfogalmazó program lendületet adott a könyvtárnak, megmozgatta a szakemberek képzeletét, „menet közben” újabb és újabb fontos szakkérdések megoldására került és kerül sor.

003_philostratus_lapozo.jpg

A Philostratus-corvina (Cod. Lat. 417) oldalai a Corvina-honlap (Bibliotheca Corvina Virtualis) adatbázisában

T. L.: A webarchiválás, a nemzeti névtér kiterjesztett konzorciuma, az emlékezetpolitikában hasznosuló tartalomszolgáltatások stb. mutatják az innovatív erő működését, a tágabb környezettel való együttműködés lehetőségeit. Mára megteremtődtek az állomány digitális térbe emelésének tárgyi feltételei – a digitalizáló és tárolóeszközök rendelkezésre állnak, a digitalizáló központ beüzemelését az év végére tervezzük. Mind világosabban látszik, hogy a könyvtár új központi épületének milyen elvárásoknak kell majd megfelelnie.

A „kettős költözés” programja tehát működik és folytatódik: az informatikai eszközök megérkeztek, finomhangolásuk tervszerűen zajlik, s most a székházzal kapcsolatos kérdéseket kell sorra venni. A program a körülmények változása kapcsán az átmenet előkészítésére vált.

Ha jól értettem, az OSZK számára valóban reális verzió a költözés? Sokan a megjelent hírek alapján a nemzeti könyvtárat áldozatnak állítják be.

T. L.: Igen, mindannyiunknak be kell látnia, hogy ilyen formában és ebben az épületben a működésünk nem tartható fenn sem gazdaságosan, sem sikeresen. A Budavári Palota F épületét az 1960-as,70-es és 80-as években alakították ki az OSZK számára, a nyilvánosság számára 1985-ben nyitották meg, de már akkor is tudott dolog volt, hogy az állomány és a feladatok bővülése mellett csak pár évtizedre lesz elegendő a Budavári Palota F épületében kialakított székház és raktári rész. A határt 2019 első fél évében elértük. Raktáraink teljesen beteltek, az épület erősen leromlott, rezsije túl nagy a költségvetésünkhöz képest. Ugyanakkor pedig határozott lendületet kaptak a Budavári Palota rekonstrukcióját célzó beruházások (Hauszmann-program). Mindez azt jelenti, hogy a könyvtár kapcsán is itt a radikális változtatás ideje!

Sajnálom, mert én is és az OSZK-t látogató kutatók és diákok túlnyomó része is szereti a budavári elhelyezkedést – a korábban elmondott minden nehézség ellenére. A külföldi partnerek mondhatni „el vannak ájulva” – még ilyen, többféle történelmi kor lenyomatát egyszerre őrző, „fércelt” állapotában is – a nemzeti könyvtártól, de talán nem kellene bóknak vennünk azt, hogy egy nálunk forgatott hollywoodi produkció „moszkvaibb” helyszínnek találta az épületünket a mai Moszkvánál.

Költözni muszáj, csak az a kérdés, hogy hova, mennyiből és milyen körülmények között. Olyan épületbe, amely építészetileg elavult, vagy távol esik a fő közlekedési útvonalak metszéspontjától, nem tudunk menni. Ezzel a magyar nyelv és történelem legnagyobb és világhírű gyűjteményének hasznosulását veszélyeztetnénk. A gyűjtemény feldarabolását és széthordását vizionáló javaslatok az egymást támogató állományrészek szinergiáit hagyják figyelmen kívül, s legfeljebb csak újabb zavarkeltésre alkalmas tényezőnek tekinthetők. S ne feledjük, hogy a gyűjtemény csaknem 220 esztendő építkező munkája nyomán alakult ilyen összetetté!

T. L.: A könyvtárhasználók, a könyvtárszakma képviselői és a könyvtár dolgozói is mind egyértelműbben fogalmazzák meg, hogy az ötleteléseket abba kell hagyni, hogy zöldmezős beruházásként és hazai vagy az új hétéves európai költségvetés forrásaira támaszkodva kell megépíteni a magyar nemzeti könyvtárat. Könyvtárszakmai, tervezői, kivitelezői kapacitásunk van.

Most átmeneti időszak következik a könyvtár életében, futó projektünket lezárjuk, s elkészül az új országos nyilvántartó rendszerünk. Az egy éve várt, elkerülhetetlen konszolidáció után – mert más megoldás egyszerűen nincs – fölkészülhetünk a várható költözésre: leltározunk, digitalizálunk, munkatársaink egy része rendezi, hozzáférhetővé teszi az analóg és a digitális állományt, miközben mások a megújított hagyományos szolgáltatásokat biztosítják, a harmadik nagy csoport pedig részt vesz majd a tervezésben, az új nemzeti könyvtár kialakításának előkészítésében.

A beszerzett és alkalmazásba fogott új informatikai infrastruktúra, az új irodai berendezések és a folyamatosan kialakuló új könyvtár-technológia lépésváltást hoz a könyvtár életében. Rövid távon megváltozik a szervezeti struktúra, átalakulnak a szolgáltatások, és a könyvtárhasználók változó igényeihez igazodik a nyitvatartási rend is. A középtávú átmenet kidolgozott, könnyen áttekinthető ütemezése pedig várhatóan megnyugtatja majd a könyvtár sorsáért aggódó szakmai és tágabb közvéleményt.

A nemzeti könyvtár mindenhol a nemzeti emlékezet hiteles helye, ezért lenne fontos tudnunk, hogy kap-e a könyvtár a nemzettől végre egy olyan épületet, amelyet kifejezetten könyvtárnak terveztek és építettek, és amely a jövő magyarjai számára identitásuk büszke emlékezetpalotája lesz majd.

Ez lenne talán a legfontosabb gondolat, amelyet ki kell mondanunk. Igen, a könyvtárosok nem kiköltözni akarnak a Budavári Palotából, hanem beköltözni a jövő magyar nemzeti könyvtárába!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr6114975066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.