Kárpáti Országos Elektromos Fővezeték

2019. július 25. 08:30 - nemzetikonyvtar

Talán kevésbé ismert tény, hogy a leendő béketárgyalásokra már az első világháború utolsó hónapjaiban elkezdték a felkészülést, ennek eredményeként hozták létre az úgynevezett Békeelőkészítő Irodát 1918 októberében, a neves földrajztudós, későbbi miniszterelnök, Teleki Pál (1879–1941) vezetésével.

Az itt összegyűlt szakemberek különböző (gazdasági, nemzetiségi) okokra hivatkozva érveltek az ország egységének megőrzése mellett. Ennek eredményeképp számos kartográfiai mű is készült, elég csak a jól ismert Teleki-féle ’vörös térképre’, az ezzel párhuzamosan többször kiadott, szintén a nemzetiségi eloszlást taglaló Kogutowicz Károly-féle térképekre gondolnunk, de az olvasó találkozhatott már a korabeli vasútvonalakat, gazdasági- és piacközpontokat bemutató munkákkal, vagy épp a számos statisztikai térkép némelyikével, amelyek a nyersanyagok, a termelés vagy épp a műveltség országos megoszlását ábrázolják. Volt azonban egy kevésbé ismert megközelítés is, amelyet inkább csak a vízügyi szakemberek tartanak számon, mégpedig a Kárpát-medence vízrajzi egységének és vízenergiájának kérdése. Az elcsatolni kívánt területek ugyanis nagyrészt hegyvidékek, ahol helyenként már vízerőművek is épültek, míg az árvízveszély főként a síkvidéket fenyegeti, ahová sok erőművet sem lehet telepíteni. Erről a témáról írt több helyen és készített térképeket a béketárgyalásokon is résztvevő Viczián Ede (1872–1931) mérnök.

egyseges_vizgazdalkodas.jpg

Viczián Ede: Egységes vízgazdálkodás és vízerőhálózat Magyarország integritásának fenntartásával, Budapest, Pallas Ny., 1919. Címlap – Törzsgyűjtemény

Ő állt elő egy grandiózus tervvel, amely szerint a Kárpát-medence különböző pontjain építendő vízerőművek összekapcsolásával nemcsak a főváros, de az egész ország energiaszükségletét lehetne fedezni. Mint 1918. decemberi tanulmányában írta:

„A fővezetékre kapcsolható 2.403.000 elm. lóerőn kívül az ország egyéb részein, főleg Erdélyben, még cca. 385.000 lóerő volna fejleszthető, leginkább a szász- és székely-lakta vidékeken.”

Viczián Ede: Egységes vízgazdálkodás és vízerőhálózat Magyarország integritásának fenntartásával, Budapest, Pallas Ny., 1919. 4. o. – Törzsgyűjtemény

1_kep_tm_5650_2_arch-1.jpg

A fővezeték vázlatos terve. Térképmelléklet. In. Magyarország vízierői a tározással gazdaságosan hasznosítható vízfolyásokon és a hajózhatóvá tehető folyók mentén, terv. Viczián Ede, Benedek József, Budapest, M. Földmívelésügyi Miniszterium Országos Vízépítési Igazgatósága, [1919]. – Térképtár

Viczián Ede elképzelése szerint a részletesen kidolgozott rendszerben:

„[az energiatermelő központokat] összekötő elektromos fővezeték hossza a jelzett vonalon 1300 km a körnek Barcs és Orsova közötti bezárásával pedig cca 1700 km volna. Ez lenne a kárpáti országos elektromos fővezeték, mely hatalma erejével a duna [sic!] medencze ásványi energiakészletét lényegesen tehermentesitené és annak rohamos elhasználását mérsékelné.”

Viczián Ede: Egységes vízgazdálkodás és vízerőhálózat Magyarország integritásának fenntartásával, Budapest, Pallas Ny., 1919. 5. o.  – Törzsgyűjtemény

Mindez természetesen csak elmélet volt, mely az akkori technikai feltételekkel és energiaszükséglettel számolt. A szerző több helyen röviden kitért arra is, hogy a Dél-Dunántúlon feltárt kőolaj- és földgáz mezők tartalékai végesek és gyorsan elfogyhatnak, szemben a megújuló energiaforrásokkal. Mint már említettük, akkor mindez inkább az ország integritását célozta, mintsem a környezetvédelmet, bár aktualitása máig megmaradt.

Figyelemre méltó, hogy egy évvel később, 1919 decemberében, fél évvel a békeszerződés aláírása előtt Viczián Ede már igen szkeptikus volt, nem bízott a tárgyalások kedvező kimenetelében, figyelme már a nagy folyamra irányult:

„Lényeges energiaforrásképpen a jövőben akkor csak a Duna jöhetne figyelembe, amelynek vizi erejét segítségül lehetne hívni a közlekedés, az ipar és a világítás céljaira. Azonban nem a főmeder, hanem a mellékágak jöhetnek e téren elsősorban tekintetbe, mert a főmedernek az árvíz-, jég- és hordaléklevezetés a hivatása és az, hogy a szabad hajózás érdekét szolgálja. A mellékágak jelenleg csak részben hajózhatók s mig szabályozásuk ezt a célt majd ki fogja elégíteni, vizi erejük mint kincset érő melléktermény szintén hasznosítható lesz.”

Viczián Ede: Vizi erőink kihasználhatása. In: Köztelek, 20. szám 29. évf. (1919. dec. 6.) 338. o. – Törzsgyűjtemény

Ezen a későbbi, 1920-ban kiadott térképen már a központokat összekötő vezeték is szerepel. A mű több nyelven is megjelent, Térképtárunkban francia és angol nyelvű variánsa is megtalálható.

2_kep_tm_5535-1.jpg

Magyarország vízierői a tározással gazdaságosan hasznosítható vízfolyásokon és a hajózhatóvá tehető folyók mentén a kárpáti országos hydroelektromos fővezetékkel, terv. Kandó Kálmán, Viczián Ede, Benedek József, Budapest, M. Földmívelésügyi Minisztérium Orsz. Vízépítési Igazgatósága, [1919]. – Térképtár

A cikk végén, mérnökemberhez illően Viczián részletesen kifejti az egyes ágak hasznosításának módját, és komoly állami beruházásokról, folyamatban lévő fejlesztésekről ír:

„A mosoni Dunaág kellő szabályozással 64 kilométer hosszban válnék hajózhatóvá s rajta 15.3 m. esés hasznosítható. Pozsonynál, Bajkánál, Mosonnál egy-egy hidroelektromos müvet épitve, a három telep turbináin együtt átlag 34,000 lóerő volna fejleszthető évi 198 millió kilovattóra-teljesitménnyel. […] A szentendrei Dunaág hasznos esése 2.5 m., turbináin átlag 5700 lóerővel évi 37.000,000 kilovattóra volna termelhető. […] A soroksári Dunaág hajózhatóvá tételéről a törvényhozás gondoskodott. A szabályozás végeztével itt 56 kilométer hajóutat adnak át a forgalomnak. A Dunaág mentén 4.5 m. esés hasznosítható.
Egyik hidroelektromos mü a Csepel-sziget felső csúcsánál, a másik az alsó csúcsánál fog megépülni. A két erőtelep turbináin együtt 6750 lóerő lesz fejleszthető évi 40 millió kilovattóra teljesitménnyel. A tervezést és az építést maga az állam végzi. A munka már folyamatban van és a felső erőtelep alapgödre kész.” Ez utóbbi erőmű a sziget két végén, akárcsak a többi tervezett erőmű, máig sem készült el, de mint láthatjuk, a technikai tudás, a vízienergia kihasználásának szándéka már száz évvel ezelőtt megvolt, a történelem azonban, mint oly sokszor, meghiúsította végrehajtását.

Viczián Ede: Vizi erőink kihasználhatása. In: Köztelek, 20. szám 29. évf. (1919. dec. 6.) 338. o. – Törzsgyűjtemény

Felhasznált irodalom:

Samu Botond

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr214976584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.