„Kezét csókolja, Ignotus” 2. rész

2019. november 17. 18:07 - nemzetikonyvtar

A százötven éve született Veigelsberg/Ignotus Hugóról (1869*‒1949)

Folytatjuk blogbejegyzésünket, melynek 1. része itt olvasható.

Emmának szinte mindenről van véleménye, amit meg is oszt az olvasókkal. Cseveg a mindennapi (háziasszonyi) élet kisebb-nagyobb nehézségeiről, kényelmetlenségeiről és problémáiról, külföldi utazásáról, nyaralásról és ruhákról. A családi és magánéleti kérdések mellett foglalkozik kulturális, irodalmi és művészeti eseményekkel, színházi előadásokkal, és érint komoly közéleti, szociális és társadalmi témákat is. Visszatérően ír a szerelem, az öregedés, a háztartás (beleértve a cselédkérdést), a nevelés és oktatás, a szegénység és jótékonyság kérdéséről, és rendszeresen tárgyalja a nők helyzetéhez, a nők férfiakhoz való viszonyához, a feminizmushoz és az emancipációs törekvésekhez köthető kérdéseket. A levelekben tematizált nőkérdés lényege a tanuláshoz és önálló keresethez, azaz a független, másra nem szoruló életmódhoz való jog. Emellett azonban többször ír a családi életről mint legteljesebb női hivatásról. Felveti a női munkavállalás nehézségeit és buktatóit. Végső következtetése szerint nincs nőkérdés, csak szociális kérdés van, és a nők helyzetének változása elkerülhetetlen.

„Ignotusnak, az én állandó ellenfelemnek is osztom, kiváltképpen, azt az egy kicsit talmudi okoskodású tételét, hogy a nők előtt azért kell megnyitni a társadalmi és politikai befolyás zsilipjeit, mert ma is van ilyen befolyásuk, csakhogy titkos, szabályozatlan, felelőtlen, ellenőrizhetetlen, kimíveletlen, tehát ártalmas.”

Emma, Levél a holnap asszonyairól, A Hét, 1906. január 6., 6. In Ignotus, Emma asszony levelei (Egy nőimitátor a nőemancipációért), kiad., bev., vál. Kardos Péter, Bp., Magvető Kiadó, 1985 (Magyar Hírmondó), 267‒268.)

Miközben az Emma alakjába bújt Ignotus számos komoly kérdésről nyilvánít(hat)ott véleményt, az álnévhasználat számtalan játéklehetőséget is rejtett magában, amellyel az író élt is, amikor önmagával polemizált vagy a lap munkatársaival csipkelődött és kokettált.

kobor_tamas.jpg

Kóbor Tamás (A Hét, 1895. május 26., címlap) – Törzsgyűjtemény

„Kedves Tamás, ezt a levelet magának írom, akit szeretek, mert szomorú. Így távolról azt gondolom, a barátjai között magának van a legtöbb szíve; maga mosolyog a legtöbbször s nevet a legkevesebbszer. – A gonoszság tud kacagni és tud sírni, de mosolyogni nem tud. Maga pedig, Tamás, mosolyog – s mosolyog, ne tagadja, most is, mikor ezt az én vallo­másomat elolvassa.”

Emma, Lyányok a börzén – Kóbor Tamásnak, A Hét, 1897, április 18., 251. In Ignotus, Emma asszony levelei (Egy nőimitátor a nőemancipációért), kiad., bev., vál. Kardos Péter, Bp., Magvető Kiadó, 1985 (Magyar Hírmondó), 67.

*

„De mit tegyek – azért, bevallom, maguk még mindig nagy gyöngém énnekem. Valaha szerettem magukat, s ebből a lángból még mindig és mindenkorra maradt annyi, hogy rávilágítson a maguk fonnyadt ábrázatjára.”

Emma, Színházi levél, A Hét, 1900. január 7., 6.

*

„Retournons à la nature, térjünk vissza a főzőkanálhoz – én nem bánom, annál kevésbé, mert a főztöm ellen még sohasem támadt reakció, s nevezetesen az én strasbourgi pástétomom után még a maguk házi mizoginje, Tar Lőrinc úr is megnyalná a száját.”

[Mizogin: nőgyűlölő]

Emma, Levél igazságokról, A Hét, 1901. április 14., 229. In Ignotus, Emma asszony levelei (Egy nőimitátor a nőemancipációért), kiad., bev., vál. Kardos Péter, Bp., Magvető Kiadó, 1985 (Magyar Hírmondó), 143.

*

„Kedves Kiss, megírtam már egyszer magának, hogy én a nőket nem szeretem? Tudom, hogy maga annál jobban szereti őket, énhelyettem is, s én ezt természetesnek találom […]”

Emma, Levél öregekről és fiatalokról, A Hét, 1902. június 1., 347. In Ignotus, Emma asszony levelei (Egy nőimitátor a nőemancipációért), kiad., bev., vál. Kardos Péter, Bp., Magvető Kiadó, 1985 (Magyar Hírmondó), 171.

Emma az évek során önálló életre kelt. Bár az olvasók sejtették, sőt, néhányan tudni is vélték, hogy valójában „csinos bajusza van”, a szerkesztőséghez hasonlóan ők is örömmel vettek részt a játékban, amely során Ignotus „szoknyát öltött”. Különösen szemléletes példákat találni erre a cinkosságra A Hét szakácskönyvpályázatára érkezett levelekben, amelyek egy részét (olykor az egész választ, olykor csak egyes részleteiket) a lapban is megjelentették. 1901. július 7-én Emma felhívást tett közzé a folyóiratban, amelyben a francia lap, a Figaro mintájára receptek beküldésére szólította fel olvasóközönségét, kérve, hogy vagy ritka, ismeretlen ételek, vagy ismert ételek ismeretlen változatának leírását küldjék be, jelezve azt is, hogy honnét valók. A válaszok az ország egész területéről érkeztek, s Emma a lapban közzétett szövegek szinte mindegyikéhez fűzött egy-egy hosszabb-rövidebb megjegyzést. A levelek nemcsak a kért receptet tartalmazták (vagy a megszólítottak kifogásait, hogy miért nem küldenek ételleírásokat), hanem számos irodalmi, művészeti vagy társas- és közéleti utalás mellett a lapra és a munkatársakra – köztük természetesen a receptpályázat elindítójára – vonatkozó észrevételeket, megjegyzéseket és célzásokat is. Ez utóbbiak egy része vagy a közölt levélrészletben olvasható, vagy a levelekhez fűzött válaszokból, nota benékből kikövetkeztethető. A levelek – és a nota benék – hangvétele sokszor könnyed, sőt kedvesen évődő, és nem egyszer tükrözi az olvasók kíváncsiságát, sejtéseit, olykor beavatottság-érzését és játékosságát.

elso_dij.jpg

Az első díj. In. (A Hét, 1901. augusztus 11., 505.) – Törzsgyűjtemény

„NB. Kísérőlevelében azt méltóztatik írni, hogy nem csókoltat, csak tiszteltet, mert nem tudja, igazán asszony vagyok-e. Kérem, ez nem logikus dolog; ha férfi volnék: az egy okkal több volna arra, hogy az asszonyok megcsókoljanak – nem?”

A Hét, 1901. szeptember 22., 636. (Emma nota benéje, Kleinné Blau Irma Negyvenkrajcáros receptek címmel közreadott levelére) – Törzsgyűjtemény

A Bene Matura álnevű olvasónő a levele végén – a latin nyelv ’ismeretlen’ jelentésű szavának hím- és nőnemű alakja adta játéklehetőséget kihasználva – szellemes szójátékával egyszerre tartja tiszteletben Emma inkognitóját és sejteti cinkosan „beavatottságát”.

„Isten Önnel, kedves Emma Nagysád! Mivel Ön előttem, sajnos, ignota még (a latinul nem tudóknak valószínűleg ignotus), én sem fedezem fel magam Ön előtt.”

A Hét. 1901. augusztus 18., 528. (Bene Matura, Vajas pogácsa)

S végezetül egy utolsó példa az író álnevekkel való (tűzi)játékára, amikor Ignotus néven maga is küld be receptet Emmának:

Kedves Emma, én, mint maguk pesti asszonyok mondanák: rémsok receptet tudnék, de nem vagyok bolond, hogy elmondjam, mert magának csak arra volnának jók, hogy kifigurázzon velük, én pedig öreg kezdek lenni és érzékeny. ... Mit szól ehhez? Kezét csókolja, Ignotus.”

A Hét, 1901. június 20., 459. (Ignotus, Tojás. Leves)

* Ignotus saját születési dátumaként rendre 1869. november 2-át adta meg, levéltári források tanúsága szerint azonban 17-én látta meg a napvilágot. Lásd Kosztolánczy Tibor, „Gondolkodó irodalom”. A 75 éves Kenyeres Zoltán köszöntése, Irodalomismeret, 2014/1, 5‒13, hivatkozás: 13.

Az idézeteket a mai magyar helyesírás szabályai szerinti átírásban közlöm.

Dede Franciska

Felhasznált irodalom:

 Blogbejegyzésünk 1. része itt olvasható.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr4215307072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.