A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.
Erzsébet királyné 1898. szeptember 10-én bekövetkezett tragikus halála sokkolta a közvéleményt. A magyarok által rajongásig szeretett asszony jelentős szerepet játszott az 1848–49-es szabadságharcot követő önkényuralmi rendszer feloldásában, és a véres megtorlást jóváhagyó férje személyének későbbi elfogadtatásában.
A döbbenetes hírt követő bénultságból oldódva a magyar települések polgárai, egyletek, körök tagjai azonnal szervezkedésbe kezdtek, hogy a magyarok szeretett királynéjának emlékét méltó módon megörökítsék. Központi felhívás is elhangzott emlékparkok létesítésére és egy, a székesfővárosban tervezett monumentális emlékmű felállítására, amelyre az ország minden részéből adakoztak, de lokális szinten már a szomorú eseményt követő években felavatták az első emlékjeleket. Számos esetben szerényebb méretű mellszobor leleplezésére került sor, amely többnyire már egy elkészült alkotás gipszmintájának ismételt ércbeöntésével valósult meg. Különösen népszerű volt Stróbl Alajos és Zala György Erzsébet királynéról még életében készített mellszobra. Az uralkodónét mindkét szobrászművész fiatalon, a magyar koronázáskor viselt ruhájában és ékszereivel ábrázolta. A folyamatosan érkező megrendelések miatt ebből a két szoborból tucatnyi replika született és került felavatásra szerte az országban.
„Aki egy-két emberöltő múlva lesz szerencsés a majdan százezer lakosú Kolozsvár ifjabb nemzedékei sorából, városunk kiépült utcáiban, nagyvárosias tereiben és parkjaiban gyönyörködni: az illető egyúttal azt is meg fogja érni, hogy a növekvő idegenforgalom az újabban emelt impozáns Mátyás-szobron és a csecsebecséhez hasonló Szent György-szobron kívül a fokozatosan felállitandó szoborművek egész sorában fogja a maga vonzó erejét megtalálni. […] kétségtelen, hogy valamely város utcai képének legvonzóbb sajátságot a szobrok kölcsönöznek. E tekintetben Kolozsvárt is elég mozgalom indult.
A Kossuth-szobor és a Szabadság-szobor alapjai ez idő szerint egyenként 16-16 ezer koronára rúgnak. A Rákóczi-emlék és a Bocskay-szobor javára megindított gyűjtések is már a kezdet első nehézségein túl vannak.”
Kolozsvár szobrai és műemlékei. In: Ellenzék, 29. évf. 80. sz. (1908. ápr. 6.), 3. – Törzsgyűjtemény
Erdély fővárosáról ezt a víziót egy nevét felfedni nem kívánó városi képviselő írta, aki, a témából következtetve, lehetett alkalmasint Kuszkó István is. A Kolozsvári Országos Történelmi Ereklye Múzeum igazgató őre ugyanis lelkes résztvevője volt minden emlékjelállító mozgalomnak a városban és környékén. (Lásd 23. rész) A városatya jóslatának azon része, amely Kolozsvár tereire Bocskai-, Rákóczi-, Kossuth- és Szabadság-szobrot álmodott, sajnos nem vált valóra. A város képviselőtestülete sokkal „megfontoltabb” volt a Marosvásárhelyinél.
Kolozsvár látképe – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár, Piarista gyűjtemény. Jelzet: 37/1.
Ennek ellenére, a XIX. század második felében, elsősorban Haller Károly jogászprofesszornak köszönhetően, Kolozsvár szépült és csinosodott. Bár rövid ideig volt a város polgármestere, de nevéhez fűződik több olyan mozgalom elindítása is, amely a település fejlődését szolgálta, többek között a Városszépítő Egylet megalapítása, vagy a Kőváry László által megálmodott Sétatér megvalósítása a Kis-Szamos partján.
Mintegy 13 hektárt parkosítottak, sétányokat alakítottak ki, melyek egyik végébe korcsolyázó tavat létesítettek, a másik végébe felépült a Nyári Színkör (jelenleg a Magyar Állami Színház és Opera otthona). A parkkal átellenben, a folyó túlpartján egy sziklamagaslaton áll a rebellis város megrendszabályozására a Habsburgok által épített Fellegvár. Tövében később kialakult a Sáncalja nevű városrész, ez a félig sziklaodúkba vájt lakásokkal és rozoga viskókkal teletűzdelt szegénynegyed.
A kolozsvári Fellegvár 1899 előtt – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár, Piarista gyűjtemény. Jelzet: 37/205.
A városatyák a polgárok kikapcsolódását szolgáló Sétatér környezetét szerették volna megszépíteni a szegénytelep részleges lebontásával, esztétikailag harmonizálva a Szamos két partját. Ezért kapóra jött nekik Darányi Ignác földművelődésügyi miniszter 1898. november 19-én kelt rendelete az Erzsébet-emlékfák ültetéséről. Így a Fellegvár ezen részének rendezését teljes mértékben Erzsébet királyné emlékének szentelték. A Városszépítő Egylet élén ismét Haller Károly elnökölt, aki megszervezte és levezényelte az emlékhely kialakítását. A munkálatok anyagi biztosítása céljából Bölöny Józsefné elnökletével hölgybizottság alakult, amely adományok gyűjtésével fedezte az építkezés költségeit. Ugyanakkor a szépítőegylet kisajátította a telkeket, lebontották az épületeket és a veszélyes, kiálló sziklákat robbantásokkal távolították el, így alakították ki a domboldalra felvezető szerpentines Erzsébet-sétautat.
![Az Erzsébet sétaút kialakítása. A kép közepén Kuszkó István, tőle jobbra kürtőkalapban Haller Károly. In: Emlékkönyv Haller Károly működéséről. [szerk. Kuszkó István]. Kolozsvár, Ajtai Ny., 1906. VII. t. – Törzsgyűjtemény http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2995560](https://m.blog.hu/ne/nemzetikonyvtar/image/3_a_erzsebet_setaut_kialakitasa.jpg)
![Az Erzsébet sétaút átadása. In: Emlékkönyv Haller Károly működéséről. [szerk. Kuszkó István]. Kolozsvár, Ajtai Ny., 1906. VII. t. – Törzsgyűjtemény http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/2995560](https://m.blog.hu/ne/nemzetikonyvtar/image/3_b_erzsebet_steaut_atadasa.jpg)
Az út mentén emlékfákat ültettek és a végébe tervezték felállítani az emlékművet.
„Erzsébet királyné szobrát Kolozsvár városának nagybölöni Bölöny Józsefné úrnő adományozta. Stróbl szobrász-művésztől azt a szobrot szerezte meg, a melyet Ferenc József approbált.”
Emlékkönyv Haller Károly működéséről. [szerk. Kuszkó István]. Kolozsvár, Ajtai Ny., 1906. 176. – Törzsgyűjtemény
Stróbl Alajos még Erzsébet királyné életében, 1896-ban készítette el az uralkodópárról a szobormintákat. Ezt követően a kor szokásának megfelelően a Magyar Iparművészeti Társulaton keresztül meg lehetett rendelni a bronz mellszobrot, amelyet az igényeknek megfelelő számban gyártottak le. Stróbl alkotását köztéren először Miskolcon állították fel 1899-ben, majd egy évre rá Szabadka városa is rendelt egy másolatot.
Erzsébet királyné szobra Miskolcon. In: Vasárnapi Újság, 46. évf. 27. sz. (1899. júl. 2.) 452. – Elektronikus Periodika Archívum; Magyar Digitális Képkönyvtár
A kolozsvári másolat talapzata Pákei Lajos helyi építész tervei alapján készült el.
„Erzsébet királyné bronz mellszobra műmárvány talapzaton áll, hátul architektonikus stílszerű környezetbe van bele illesztve. Az emelvényre két lépcső vezet föl, s a szobor két oldalán félköralakban szintén műmárványból készült ülőpad nyúlik el, hol a közönség séta közben megpihenhet.”
Erzsébet-szobor Kolozsvárt. In: Magyar Polgár, 24. évf. 135. sz. (1901. jún. 17.) 4–5. – Törzsgyűjtemény
Erzsébet királyné szobra Kolozsváron. In: Emlékkönyv Haller Károly működéséről. [szerk. Kuszkó István]. Kolozsvár, Ajtai Ny., 1906. VIII. t. – Törzsgyűjtemény
A szobor felavatásának ünnepét 1901. június 16-ra, vasárnapra tűzték ki. A helyi sajtóban már napokkal előtte közölték az esemény forgatókönyvét. A várdombra felkapaszkodó keskeny sétaút, és az újonnan ültetett cserjék épségének megóvása miatt korlátozták a résztvevők számát: az érdeklődők csak 1 koronás belépődíj megfizetését követően vehettek részt a leleplezési ünnepen.
„A fellegvári Erzsébet-szobor fölállítási ünnepére igen sokan jelentették be megjelenésüket. De még, aki nem is jöhet személyesen, legalább lélekben jelen kíván lenni. A fehéregyházi Petőfi-szobor lelkes gondozója Haller Louise [Lujza] grófnő tegnap kelt levelében megígérte, hogy a leleplezésre a fehéregyházi síkon termett rózsákat fog küldeni, melyek a nagy hősök porából fakadtak. Kétszeres értéke lesz a virágnak a magyar királynő emlékszobrán.”
Rózsák Erzsébet királyné szobrán. In: Magyar Polgár, 24. évf. 129. sz. (1901. jún. 10.), 3. – Törzsgyűjtemény. Lásd 21. rész.
Virágkoszorúk Erzsébet királyné szobrán – Térkép-, Plakát-, és Kisnyomtatványtár, Piarista gyűjtemény. Jelzet: 37/201.
A városatyák a leleplezési ünnepélyt megelőző napokban komoly aggodalommal tekintettek a Fellegvár felé, ugyanis több alkalommal felhőszakadásszerű eső zúdult a városra és a sziklákról leömlő víz több helyen elmosta az újonnan kialakított sétautat. A keletkezett úthibákat sikerült kijavítani és az ünnepélyt verőfényes napsütésben tarthatták meg.
Erzsébet királyné szobrának leleplezése. In. Vasárnapi Újság, 48. évf. 25. sz. (1901. jún. 23.), 409. – Elektronikus Periodika Archívum; Magyar Digitális Képkönyvtár
Az avató ünnepség és az emlékhely további sorsának részleteiről a folytatásban lesz szó.
Elbe István
A Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében című sorozatunk további részei:
Millenniumi emlékművek: 1. Hét vidéki emlékmű; 2. Munkács; 3. Nyitra; 4. Dévény; 5. Pannonhalma; 6. Ópusztaszer; 7. Zimony; 8. Brassó; 9. Verecke 1.; 10. Verecke 2.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékművei: 11. Arad 1.; 12. Arad 2.; 13. Zombor; 14. Nagybecskerek; 15. Törökbecse; 16. Kassa; 17. Lőcse; 18. Ompolygyepű; 19. Vízakna; 20. Marosvásárhely; 21. Segesvár 1.; 22. Segesvár 2.; 23. Jósikafalva 1.; 24. Jósikafalva 2.
Kossuth-szobrok: 25. Rozsnyó; 26. Losonc; 27. Érsekújvár; 28. Nagyszalonta; 29. Nagykároly; 30. Marosvásárhely 1.; 31. Marosvásárhely 2.
