A nemzeti áldozatkészség szobrai – Kolozsvár

2021. január 28. 07:55 - nemzetikonyvtar

Trianon 100 – Emlékműveink sorsa a Kárpát-medencében 40.

A kiegyezés után, de különösen a honfoglalás ezeréves évfordulójának időszakában számos köztéri szobor, emlékmű született szerte a Kárpát-medencében. A lázasan folyó építkezések, restaurálások, városszépítések mellett rangot adott egy-egy városnak, ha piacterén emléket állított nagy szülöttjének, patrónusának, vagy kegyelettel emlékezett meg a szabadságért vérüket áldozó hősökről.
Az első világháborút követően viszont a megszállt területeken módszeresen megindult a magyar emlékművek pusztítása, csonkítása, illetve kegyeletsértő átértelmezése, amelynek számos esetben páratlan művészeti alkotások estek áldozatul. A trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából ezekből mutatunk be tematikus csoportokba rendezett válogatást.

Az eddig bemutatott emlékművekhez képest a nemzeti áldozatkészség szobrait, keletkezésüket és betöltött szerepüket tekintve, teljesen eltérő céllal hozták létre. Közterekre állítva – az emlékjelekhez hasonlóan – elsődleges rendeltetésük a figyelem felkeltése volt, azonban nem a történelmi múltra, vagy a nagy elődökre emlékeztettek, hanem az emberek életét a jelenben meghatározó eseményre: a Nagy Háborúra.
Az alkotásokat életre hívó kezdeményezés 1915 tavaszán Bécsből indult és terjedt el, elsősorban a háborúban részt vevő országok németek lakta vidékein.
Gróf Theodor Hartig nyugalmazott korvettkapitánynak az ötletet egy korabeli szokás adta: vándor mesterlegények, ha egy városban megfordultak, a piactéren álló fatuskókba vasszöget vertek, ezzel egy apró emléket hagyva maguk után. A sok szög miatt egy idő után a fatönk már inkább vastuskónak nézett ki. 1915. március 6-án a Schwarzenbergplatzon felállítottak egy vitézt ábrázoló életnagyságú faszobrot, amelyet ünnepélyes keretek között felavattak. Ezt követően a város lakossága bizonyos összegért vásárolt szögeket kalapálhatott bele a szoborba. A szögek árából befolyt pénzt a hadiözvegyeknek, illetve hadiárváknak adták. Ez az akció a hátországokban kétségkívül propagandacélt szolgált, amely a „villámháború” illúziójának szertefoszlását követően az emberekben az összetartozás és közös felelősségvállalás érzését kívánta felkelteni.

„A bécsi kezdeményezés komoly sikert aratott. A »Wehrmann in Eisen«-be már az első napon 5000, az első héten pedig 11441 szöget vertek be, s a bécsi akciót azután valóságos szögelőjárvány követte. […] A következő mintegy másfél évben, ill. általában a háború végéig a Monarchiában és különösen Németországban rengeteg hasonló akcióra került sor.”

ifj. Bertényi Iván: Szögelőszobrok. Egy közép-európai első világháborús propaganda-jelenség. In. Propaganda – politika, hétköznapi és magas kultúra, művészet és média a Nagy Háborúban, Budapest, OSZK, 2016., 463. – Törzsgyűjtemény

A faszobor a belevert szögektől vált a nevét megszolgáló „Vasvitézzé” vagy „Vashonvéddé”.

A szobrok jelentős részben – bár többségüket művészek alkották – betöltött szerepük miatt sem voltak kiemelkedő képzőművészeti alkotások, fa alapanyaguk sem szolgálta az időtállóságot. A német területeken elsősorban páncélos vitézt mintáztak meg, hogy amikor majd belepik a szögek, a valóságban is „felvérteződjön”.
Magyarországon a felállított szobrok többsége természetesen magyar katonát ábrázolt, egy részük az aktuális helyzetnek megfelelően első világháborús honvéd volt. A bécsi szoboravatás után alig több mint öt hónapra, az országban harmadikként, Kolozsváron is leleplezték a nemzeti áldozatkészség szobrát.

Kolozsvár főtere – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Piarista képeslapgyűjtemény. Jelzet: 37/47.

A bécsi ceremónia híre már egy hónap múlva eljutott Erdély fővárosába.

„Lyka Döme, pázmándi földbirtokos, ez év áprilisában levelet írt dr. Haller Gusztáv kolozsvári polgármesternek, amelyben azt a szándékát fejezte ki, hogy szeretne saját költségén Kolozsvárt egy faszobrot felállítani. A szobor célja az lenne, hogy a beleverendő szegek megváltása címén befolyó összeg az elesett kolozsvári hősök hátramaradottjainak felsegélyezésére fordíttassék.
Dr. Haller polgármester örömmel fogadta a nagylelkű ajánlatot és a szobor elkészítésére kolozsvári Szeszák Ferencet, a Kolozsvárt élő országos hírű szobrász-művészt ajánlotta. A művész megegyezett Lyka Dömével és hozzá kezdett a szobor elkészítéséhez.”

Nóti Károly: A Kárpátok őre. In. A Kárpátok őre, Kolozsvár, Lyceum Ny., 1915., 19. – Törzsgyűjtemény

A szobor helyét a Deák Ferenc utca főtéri torkolatában, a városházával szemben lévő járdaszigeten jelölték ki. A békebeli Kolozsváron ezt a széles, fákkal szegélyezett utcát – a Főtér szerves folytatásaként – korzónak is használták.

Kolozsváron, a Deák Ferenc utca torkolata a szobor felállítása előtt [A kép bal oldalán látható ház erkélye fölötti emléktábla a mai napig hirdeti, hogy itt szállt meg Bem József, 1848. dec. 25-ik győzedelmes bevonulásakor.] – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár. Piarista képeslapgyűjtemény. Jelzet: 37/23.

A szobor ünnepélyes leleplezését a király 85-ik születésnapjára időzítették. Gyalui Farkas, a kolozsvári egyetemi könyvtár igazgató őre, a Budapesti Hírlap hűséges tudósítója ezt jelentette egy nappal az esemény előtt:

„A király holnapi születésnapját Kolozsvár városa jótékonycélú ünneppel kapcsolta össze. A Kárpátok őre elnevezéssel Szeszák Ferenc szobrászművész gyönyörű faszobrot alkotott, a mely egy a Kárpátokban őrködő népfölkelőt ábrázol. E szobrot díszes emelvényre állítva holnap leplezik le és a szegek beveréséért befolyó pénzt jótékonycélokra fordítják. A király megengedte, hogy a szoborba az első szöget az ő nevében verjék be s a szög beverésével a király Bethlen Ödön gróf kormánybiztost bízta meg. Egyúttal a honvédszobor fölállításával kapcsolatos jótékonysági akció javára magánpénztárából ezer koronát adományozott.”

[Gyalui Farkas]: A Kárpátok őre. In. Budapesti Hírlap, 35. évf. 229. sz. (1915. aug. 18.), 13. – Törzsgyűjtemény

A Kárpátok őre leleplezési ünnepe, Kolozsvár 1915. aug. 18. A kép forrása: Száz éve avatták Kolozsváron a Kárpátok őre alkotást. In. Polgár Portál, 2015. 08. 19.

Mint a korabeli tudósításokból is kiderült, a kolozsvári és a székesfehérvári áldozatkészség szobrának felállítását ugyanaz a személy szponzorálta. Csak találgatni lehet, hogy Lyka Döme fejérmegyei földbirtokos miért pont ebben a két városban támogatta ezt az akciót. Az egyik válasz erre Mátyás király személye lehet, akinek az egyik város a születési, míg a másik a temetkezési helye volt. A szobrokat néhány hét eltéréssel avatták fel.

„Lyka Döme úr azonban tovább ment egy jó lépéssel. Ő nem afféle bábot ajándékozott a két városnak, a milyen a bécsi, melynek arcát nem lehet látni a zárt sisakban, hanem segítségül hívta az igazi művészetet. Kolozsvárnak csináltatott egy szürkülő bajszú népfölkelőt, a Kárpátok őrét, Székesfehérvárnak pedig egy feketeseregbeli vitézt, Mátyás király arcvonásaival. […] A Kárpátok őrét Szeszák Ferenc kolozsvári művésszel készíttette. A művész a föladatot zseniálisan oldotta meg. Gyönyörű művet alkotott a cél tökéletes figyelembevételével. Jó magyar arcú öreg honvéd-népfölkelő szuronyos puskájára támaszkodva áll a sziklán […] A páncélt kalotaszegi motívumokkal ékesített földig érő magyar suba helyettesíti.”

Két szobor. In. Budapesti Hírlap, 35. évf. 230. (1915. aug. 19.), 14. – Törzsgyűjtemény

A Kárpátok őre – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár képeslapgyűjteménye. Jelzet: K 3.060.

Szeszák Ferenc komolyan vette feladatát és ugyanolyan művészi aprólékossággal dolgozott ezen a szobron is, mint időtállónak szánt művein. Számára fontos volt, hogy szülővárosának alkothatott, ahogy tette azt már korábban is Stróbl Alajos tanítványaként. Nem sokkal élte túl a Kárpátok őre pusztulását. 38 éves korában hunyt el, 1919. február 18-án.

Szeszák Ferenc műtermében, 1915-ben. In. A Kárpátok őre, Kolozsvár, Lyceum Ny., 1915. (2. kiadás) – Törzsgyűjtemény

A szoboravató ünnepségről ismételten Gyalui Farkas tudósítását olvashatjuk:

„A felség születése napja alkalmából délelőtt az összes felekezetek templomaiban ünnepi istentisztelet volt, a mely után az egyesületek, testületek a városháza elé vonultak, a hol egybegyült az itt állomásozó tisztikar is. […] Az ünnepet Bethlen Ödön gróf kormánybiztos nyitotta meg, mély hódolattal szólva a királyról, a kit a közönség ezrei megéljeneztek. Az ünnepi beszédet Márki Sándor dr. egyetemi tanár mondta s nagy lelkesedést keltett vele. Ezután Hirschler József dr. apátkanonok, Kenesey Béla református püspök, Ferenc József unitárius püspök, Daianu Illés gör, kat. esperes, Rosiescu gör. kel. esperes, Fábry luteránus lelkész és Eisler Mátyás dr. főrabbi hazafias beszédekkel megáldották a szobrot, a melyet Haller Gusztáv dr. polgármester a város nevében hatásos beszédben átvett. Az első szöget, a katona sipkarózsáját a király nevében Bethlen Ödön gróf verte be ezrek éljenzése mellett. Azután még sokan váltották meg a pikkelyt, úgy hogy mindjárt az első nap szép összeget juttatott jótékony célra.”

[Gyalui Farkas]: A Kárpátok őre leleplezéséről ezt jelentik Kolozsvárról. In. Budapesti Hírlap, 35. évf. 230. (1915. aug. 19.), 14. – Törzsgyűjtemény

A szobor leleplezésének emlékére megjelentettek egy kis kiadványt, amelyben közölték Márki Sándor egyetemi tanár ünnepi beszédét is. Talán a királyt éltető hangos vivátok elnyomták azt a székely tömörséggel megfogalmazott kérdést, melyet a történész professzor az „elszánt tekintetű” magyar baka szájába adott:

„Lehull a szobrot eltakaró vászon s előttünk áll a Kárpátok őre, amint fegyverére támaszkodva pihen kemény csaták után s nyugodtan, elszántan néz újabb küzdelmek elé. Mintha őrszemül maradt volna itt ama névtelen félistenek közül, a kiknek bevonulását hatvanhat évvel ezelőtt Bem apó a szemközt lévő ház erkélyéről nézte végig; de most attól kérdi, aki ellen akkor harcolt: »Kit győzzek le, énuram királyom?!«”

Nép és király. Márki Sándor ünnepi beszéde a király születésnapján. A „Kárpátok őre” szobrának leleplezésekor, 1915. aug. 18. In. A Kárpátok őre, Kolozsvár, Lyceum Ny., 1915., 7. – Törzsgyűjtemény

A Kárpátok őre több volt egyszerű szögelőszobornál. Részletgazdag művészi megformálása, ábrázolásmódja jóval túlmutatott efemer életűnek szánt társain. A városgazdák már a szobor felállításakor elhatározták, hogy küldetésének befejezése után a műalkotást múzeumba helyezik. A határőr katonát megjelenítő szobor nevével és teljes szimbólumrendszerével a Trianonban elveszített keleti országrészt képviselte, ezért pusztulása és jelenkori feltámadásai is sorsszerűen determináltak.
Voltak ugyanakkor Erdélyben ennél helyspecifikusabb szögelőszobrok is. Megjelenési formáját tekintve a Kárpátok őre ellentétének lehet mondani a néhány héttel korábban Nagyszebenben felállított Vashonvédet. A szebeni szászok a szobor jelképrendszerében kifejezték a német területekhez való kötődésüket. Az elnagyolt kidolgozású, leeresztett sisakrostélyú páncélos vitéz külsejével is igazolta, hogy a praktikum jegyében született. Nagyszeben városvezetése az áldozatvállalására három nyelven kiadott plakáttal hívta fel a figyelmet. A szobor képe alá írt propagandavers szövegét Hazafi-Veray János is megirigyelte volna.

A nagyszebeni Vashonvéd – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár plakátgyűjteménye. Jelzet: PKG 1915/VH/18.

Egy másik helyspecifikus áldozatkészség-szobrot Székelyudvarhelyen lepleztek le 1917. december 8-án. A Vasszékely több szempontból is eltért társaitól. Bár rendeltetése szerint ez is az áldozásvállalást ösztönző szögelőszobor volt, de ugyanakkor emléket állított a 82. székely gyalogezred hőseinek, akik a haza védelmében estek el az Ojtozi szorosban. Ezért is került fel a talapzatára az azóta már szállóigévé vált mondat: „Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok.”

A Vasszékely Székelyudvarhelyen – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár képeslapgyűjteménye. Jelzet: Sz 1.461

Az Antant által kijelölt demarkációs vonalat átlépve, 1918. karácsony estéjén a román csapatok bevonultak Kolozsvárra. Az első emlékjel, amely ádáz dühüknek áldozatul esett, a Kárpátok őre volt. Pusztulásának körülményeiről eltérő visszaemlékezéseket találunk. Az egyik változat szerint, amelyet Wass Albert fogalmazott meg önéletrajzi írásában, a szobor teljes megsemmisülése már a románok bevonulásának estéjén bekövetkezett. Az író a szomorú esemény idején 10 éves volt.

„Kolozsvárt a Deák Ferenc utca 5. volt a mi házunk. […] A főtérre néző sarkon ott láttuk a Kárpátok őrének pompás szobrát, s a főtéren mindég történt valami: felvonulások nemzeti színű zászlók alatt, hangos beszédek a városháza erkélyéről, néha verekedés is, nem nagyon értettük, hogy mi miért történik, de az izgalom megragadott, bármi is történt. Aztán néhány nappal érkezésünk után Apám is megérkezett, de egyenesen a kórházba vitték. Megsebesült újra. Meglátogattuk. A kórház ijesztő hatással volt reám, erre emlékszem. Szerencsére pár nap múlva Apámat hazaengedték onnan. S néhány napra rá bevonultak a románok. Az ablakból figyeltük őket. […] Talán egy óra sem telt bele s néhány egyenruhás ember megjelent a szobornál, matattak rajta valamit, aztán félrehúzódtak. Valami nagyot dördült a szobornál, a falak is megremegtek, pár ablak nagy zajjal betört s mire a füst szétoszlott, a szobor darabokra törve hevert szerte az utcán s a díszesen faragott építmény romokban heverve füstölgött.”

Wass Albert: Voltam és más önéletrajzi írások, Pomáz, Kráter, 2006. – Törzsgyűjtemény

Olajos Domokos, a Keleti Újság szerkesztője pontosan megnevezte az elkövetőt, aki szerinte nem volt más, mint egy máramarosi születésű szálfatermetű diák, aki később a Nemzeti Parasztpárt színeiben a román parlament képviselője és Iuliu Maniu jobbkeze lett.

„Egy régi kép elevenedik meg előttem. Több mint tíz éves. A román csapatok bevonulása után egy tüntető diákcsapat vonult végig Kolozsvár Főterén. A Deák Ferenc ucca elején a »Kárpátok Őre« előtt a román himnuszt énekelték. A tüntető tömegből kivált egy magas, szőke diákvezér és kidöntötte a magyar szobrot. Ezt a szobrot a korán elhunyt és kolozsvári származású Szeszák Ferenc mintázta és egyik disze volt Kolozsvárnak. Azóta a »Kárpátok Őre« művészbecsű faszobor a Főtér sarkáról eltűnt. És ez a diákvezér Lazar Ilie volt.”

Olajos Domokos: Egy régi emlék. In. Keleti Újság, 13. évf. 170. sz. (1930. aug. 6.), 4. – Törzsgyűjtemény

A szobor eltüntetését követően a kolozsvári magyarok között az a szóbeszéd járta, hogy a műalkotás egészben vagy darabjaiban, de valahol még fellelhető. Gyalui Farkas, Szeszák Ferenc munkásságának egyik első méltatója is sürgette a szobor megmentését.

„Mondják, hogy megvan valahol most is a szobor. A művészet iránt való tartozó tisztesség és jóindulat azt kívánná, hogy az illetékes hatóságok indítsanak nyomozást, hogy hová tették vagy rejtették el ezt a művészi munkát. Aztán megtalálva azt, helyezzék el az Erdélyi Múzeum Egylet régiségtárába, hol ott van Gyarmathy Zsigáné márványszobra és Gyalui Farkasné síremlékének eredeti gipsz modellje.”

Gyalui Farkas: Szeszák Ferenc. In. Művészeti Szalon, 3. évf. 2. sz. (1928. febr.), 4. – Törzsgyűjtemény

A nyomozást, ha nem is azonnal, de 1940-ben, Kolozsvár visszatérése után lefolytatták, illetve felhívást intéztek a sajtón keresztül a lakossághoz, hogy jelentkezzen az, aki bármit tud a szoborról vagy darabjainak hollétéről. A műalkotás azonban sem egészben, sem darabokban nem került elő.
Érdekes módon a Nagyszebenbe bevonuló román csapatok a Vashonvédet nem bántották, pedig még élénken emlékezhettek Mackensen tábornok bukaresti látogatására. Így a szögelőszobor ma is megcsodálható a város Történelmi Múzeumában.
A Vasszékely a Kárpátok őrével azonos sorsra jutott, annyi különbséggel, hogy a Székelyudvarhely főterén álló szobrot a román katonák, mielőtt szétverték volna, meg is gyalázták: a honvéd vállára egy koporsót tettek. A város lakóinak napokig tűrniük kellett a látványt. A Vasszékely 2000-ben bronzba öntve támadt fel, eredeti helyén és rendeltetése szerint őrzi az első világháborús székely hősök emlékét.

A Vasszékely Székelyudvarhelyen 2013-ban. A szerző fotója

A Kárpátok őre ugyan más jelentéssel és más helyszíneken, de megtöbbszörözve éledt újra. A nemzeti összetartozás jegyében először 2002 novemberében Szilvásváradon, majd 2010-ben Budakalászon, 2013-ban Csíkcsomortánban és 2019-ben a Fejér megyei Csókakőn leplezték le a másolatait.