„Atyáinknak hőstetteit, divatát, miveit, enyészetnek örvénnyéből ki ragadtam…” 1. rész

2021. április 18. 18:00 - nemzetikonyvtar

175 éve hunyt el Jankovich Miklós, a gyűjtő

Jankovich Miklós könyvtárának rekonstrukciójáról szóló tanulmányában Berlász Jenő így ír a neves gyűjtőről:

„Vérbeli literary gentleman volt, könyv- és kéziratgyűjtő, bibliofil és bibliográfus, szépművészeti és iparművészeti gyűjtő, régész és történetkutató, irodalom- és tudományszervező, játékszíni mecénás és még sok egyéb.”

Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa. In. Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1970–1971, Budapest, 1973. 109–173. (In. Könyv- és könyvtártörténeti szöveggyűjtemény – Magyar Elektronikus Könyvtár)

Gyűjteménye képeket és faragványokat, ötvösműveket, hatalmas mennyiségű könyvet és levéltári dokumentumot foglalt magában. Ezt a felbecsülhetetlen értékű kollekciót ma már csaknem lehetetlen pontosan rekonstruálni, ám a rendelkezésre álló tárgyak alapján igen impozáns tablót kaphat róla az érdeklődő, ha belelapoz a Mikó Árpád által szerkesztett, a Jankovich-gyűjteményt bemutató gazdag kiállítási katalógusba.

1_kep_jank_opti.jpg

Pesky József: Jankovich Miklós portréja, 1823 – Magyar Nemzeti Múzeum

A jogász végzettségű, jegyzőként és királyi kamarai tisztviselőként is tevékenykedő Jankovich (aki nagyapjától és apjától is örökölt könyveket, országgyűlési iratokat és egy éremgyűjteményt) Cornides Dániel történész, könyvtáros hatására már fiatalon, az 1790-es évektől szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket, okleveleket, érméket, történeti tárgyi emlékeket, régészeti leleteket és egyéb műalkotásokat. 1796-ban megszerezte például a korabeli bibliofilek által leginkább óhajtott zsákmányt, az első magyarországi nyomtatott könyvet, Andreas Hess Chronica Hungarorumát.
Nagyszerűen jövedelmező birtokai mellett aztán csakhamar megengedhette magának, hogy kizárólag a tudomány támogatásának és gyűjteménye gondozásának, bővítésének szentelje magát. Utóbbi tudományos igényű feldolgozására is komoly erőfeszítéseket tett, miközben más tudományterületeken is publikált. Nagyszabású bibliográfiai munkáján, az 1533 és 1830 között nyomtatott magyar nyelvű szellemi termékeket számba vevő Universalis Bibliotheca Hungaricán 40 éven át fáradhatatlanul dolgozott. A hat kéziratos kötetre terjedő mintegy 30.000 könyvészeti tételt regisztráló munka 1832-ben már kiadásra kész állapotban volt, de rajta kívül álló körülmények miatt nem jelent meg. Széles körű érdeklődésről tesz tanúbizonyságot, hogy ő számolt be például elsőként a benepusztai honfoglalás kori sírleletről, de szenvedélyesen kutatta a régi magyar nyelvemlékeket, írt numizmatikai cikkeket, sőt, valószínűleg Jankovich volt az első, aki a magyarországi unitarizmus problémáival tudományosan foglalkozni kezdett.
Ezen kívül 1817 után a Tudományos Gyűjtemény című folyóirat körül kialakult szellemi műhely egyik meghatározó tagja volt, közreműködött a Magyar Tudós Társaság és a Pesti Magyar Színház megalapításában, s támogatta a nyelvújító mozgalmat is. Szerteágazó érdeklődéséhez vallási türelem párosult, erről tanúskodik, hogy a katolikus Jankovich a Kálvin téri református gyülekezetnek két nagyszabású augsburgi ezüstművet (ma a kecskeméti Ráday Múzeum őrzi őket), a kecskeméti református iskolának Sylvester János Újszövetség-fordítását (az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyvet), az Országos Evangélikus Levéltárnak pedig Luther Márton saját kezűleg írott végrendeletét adományozta.
A hamarosan bekövetkező gazdasági dekonjunktúra, valamint Miklós fiának adósságai következtében az idill azonban tönkrement: a gyűjtő a fizetésképtelenség szélére sodródott. Emiatt a rendkívül értékes, 1833-ig létrejött, úgynevezett első Jankovich-gyűjteményt, amely 63 ezer kötetnyi könyvet, 1400 kódexet, 4000 oklevelet, 12 ív országgyűlési iratanyagot, továbbá számos festményt, érmét, ékszert, ötvösremeket és régi fegyvert foglalt magában, pénzzé kellett tennie. Hosszas huzavona után 1836-ban József nádornak sikerült elfogadtatnia az országgyűléssel Jankovich kollekcióinak megvásárlását a Magyar Nemzeti Múzeum számára. A gyűjtő valódi áruk alatt vált meg kincseitől, hiszen ő maga is azt tartotta fő szempontjának, hogy az anyag méltó helyre kerüljön, s ne szóródjék szét.

2_kep_jank_opti.jpg

Petrus Ransanus (Pietro Ranzano): Epitome rerum Hungaricarum, 1489–1490 Nápoly – Kézirattár, Cod. Lat. 249, fol. 17r. A kódex a Bibliotheca Corvina Virtualis honlapunkon

Az adásvétel után Jankovich nem tudott belenyugodni abba, hogy könyvek és műtárgyak nélkül maradjon, így rögtön nekifogott egy újabb gyűjtemény összeállításának, amelynek során (mivel anyagi gondjai nem enyhültek a kényszerű eladás után) végül menthetetlenül csődbe jutott. Élete végét méltatlan körülmények között, vagyoni zárgondnokkal küzdve töltötte, 1845/46 fordulóján súlyos betegségbe esett, s néhány hónap múlva, április 18-án elhunyt. Második gyűjteményét halála után elárverezték, de ennek már csak töredéke jutott a Nemzeti Múzeumba. A család tulajdonában maradt műtárgyak közül viszont örökösei többet is a Nemzeti Múzeumnak adományoztak.

3_kep_jank_opti.jpg

Quintus Curtius Rufus: De gestis Alexandri Magni libri qui exstant III–X., 1467 (szöveg és illuminálás), 1485–1490 (kötés) Firenze (szöveg és illuminálás), Buda (kötés) – Kézirattár, Cod. Lat. 160, fol. 1r A kódex a Bibliotheca Corvina Virtualis honlapunkon

A könyvtár

A hatalmas bibliotéka eredetileg Bibliotheca Hungarica Universalisnak (azaz Általános Magyar Könyvtárnak) indult, de Jankovich gyűjtőtevékenysége már a századforduló előtt túllépte ennek a programnak határait. A gyűjtő nem tudott ellenállni a tágabb közép-európai művelődéstörténet írott emlékeinek, s a hazaiaknál művészibb kivitelű középkori kéziratoknak és újabb kori tipográfiai remekműveknek. Politikai-történeti érdeklődése pedig a germán és szláv történeti, könyvtörténeti emlékek felé terelte, gyűjtőtevékenységét ezért a hungarikumok mellett kiterjesztette a német és szláv kultúrterületek régi és ritka könyveire és kézirataira. Ugyancsak egyetemes gyűjtői célokról vallanak a gyűjtemény arab, perzsa, héber kéziratai is.
Jankovich könyveinek túlnyomó többsége az első gyűjteménnyel együtt érkezett be a Nemzeti Múzeum könyvtárába, hiszen a második gyűjtemény csak részben került magyar közgyűjteménybe. Összességében óriási számú közép- és újkori kézirat, magyar és nem magyar vonatkozású nyomtatott könyvről beszélünk – több dokumentum jutott ezzel a két vásárlással köztulajdonba, mint annak idején Széchényi Ferenc adományából.

4_kep_jank_opti.jpg

A Margit-legenda kötéstáblája, 1510, Margitsziget. Jankovich Miklós 1817 előtt műtárgycsere révén szerezte meg Viczay Mihálytól – Kézirattár, MNy 3 (A kódex adatlapja a Magyar nyelvemlékek honlapunkon)

Jankovich Miklós azonban sajnos nem tudta megvalósítani azt a szándékát, hogy tételesen, listával kísérve adja át az anyagot, ennek a következménye az, hogy bizonyos egységeket ma már egyáltalán nem tudunk az Országos Széchényi Könyvtár állományában azonosítani. Legjobban a kéziratok és az ősnyomtatványok agnoszkálhatók újra. Ezekből sokra rákerült Jankovich rombusz vagy ovális alakú gyűjteményi pecsétje, olykor pedig kézírásos bejegyzés emlékezik meg a szerzés módjáról.

5_kep_jank_opti.jpg

Jankovich Miklós rombusz alakú pecsétje

Ahol nem találunk ilyen pecsétet vagy a possessorra utaló kézírásos bejegyzést, ott sajnos csak az ebből a szempontból nem mindig teljes leltárkönyvekre vagy a szerencsés véletlenekre alapozhatunk, amelyek eligazítanak az egykori tulajdonlás kérdésében. Azért sem lehet a mai gyűjteményből egyértelműen rekonstruálni az egykori teljes Jankovich-kollekciót, mert (a többi híres gyűjtő köteteivel együtt) meglehetősen szabadon kezelték ezeket a 19. század folyamán. A feleslegesnek ítélt duplumokat ugyanis – Jankovichnak magának is voltak másodpéldányai, s azokat is eladta a Múzeumnak – elcserélték (esetleg eladták). Ily módon került Andreas Hess Chronica Hungaroruma (amelyet annak idején Jankovichtól Széchényi Ferenc sem tudott megszerezni) az Egyetemi Könyvtárba, miután a Múzeum egy épebb példányra tett szert. (A csere történetét l. egy korábbi blogbejegyzésünkben.)

6_kep_jank_opti.jpg

A Jordánszky-kódex töredéke (az ún. Jankovich-töredék), 1519. (Jankovich Miklós Nagyszombatból szerezte meg a Jordánszky-kódexről korábban levált két levélnyi töredéket) – Kézirattár, MNy 4 (A kódex adatlapja a Magyar nyelvemlékek honlapunkon)

Természetesen az azonosítható dokumentumok közt azért jócskán maradtak felbecsülhetetlen értékek. A kéziratok közül például elég Pietro Ransano A magyar történelem rövid foglalata című munkájának Mátyás király számára készült díszpéldányára vagy a budai királyi könyvtárból elszármazott Curtius Rufus-kódexre, de akár a nyelvemlékeknek minősülő Margit-legendára és a Jordánszky-kódex leveleire gondolnunk, és akkor még csak a töredékét említettük a gazdag anyagnak.

A blogbejegyzés 2. része itt olvasható.

(A blogbejegyzés címe részlet egy Jankovich Miklóst ábrázoló rézmetszet feliratából.)

Összeállította: Varga Bernadett (Régi Nyomtatványok Tára)

Felhasznált irodalom:

  • Berlász Jenő: Jankovich Miklós könyvtári gyűjteményeinek kialakulása és sorsa. In. Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1970–1971, Bp., 1973, 109–173.
  • Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei: Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, 2002. november 28 – 2003. február 16., a kiállítást rendezte, szerk. Mikó Árpád et. al., Bp., MNG, 2002, 10–12, 215–216.
komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8316501538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása