A Magyar Könyvtárosok Egyesülete 52. Vándorgyűlésén számos könyvtárszakmai díj átadására is sor került. Munkatársaink közül elismerésben részesült Dr. Amberg Eszter jogi- és stratégiai főigazgató-helyettes, Bessenyei Ágnes, a Színháztörténeti és Zeneműtár könyvtárosa és Békésiné Bognár Noémi Erika, az OSZK Könyvtári Intézet könyvtárosa. Elsőként Bessenyei Ágnessel, könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtára könyvtárosával készült interjút adjuk közzé, aki A Nemzeti Színház XIX. századi szövegkönyvei az Országos Széchényi Könyvtárban. A színházi szövegkönyv mint egyedi dokumentum katalogizálása című munkájával elnyerte Az Év Fiatal Könyvtárosa díj 2020-as különdíját.
Bessenyei Ágnes, könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtárának könyvtárosa. Fotó: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu
Gyakran órákat, vagy akár napokat vesz igénybe, hogy egy-egy bejegyzés alapján kiderítse egy bemutatott színházi előadás helyét és idejét, vagy a szövegkönyv eredeti tulajdonosának kilétét. Bessenyei Ágnes számára mégis a feldolgozatlan szövegkönyvek katalogizálása a legfontosabb feladat. A Színháztörténeti és Zeneműtár munkatársa 2020-ban nyerte el „Az év fiatal könyvtárosa” pályázaton a Kovács Máté Alapítvány-különdíját, de az előző évi vándorgyűlés elmaradása miatt idén, az online vándorgyűlés nyitó plenáris ülésén köszöntötték.
A Nemzeti Színház XIX. századi szövegkönyvei az Országos Széchényi Könyvtárban. A színházi szövegkönyv mint egyedi dokumentum katalogizálása című pályamunkával nyerted el 2020-ban az elismerést. Miért ezzel a témával foglalkoztál tanulmányodban?
Tizenkét éve dolgozom az Országos Széchényi Könyvtárban, ez alatt az idő alatt a Színháztörténeti és Zeneműtárban található feldolgozatlan szövegkönyvek katalogizálása vált a legfontosabb feladatommá. Elsőként az Állami Bábszínháztól a rendszerváltás idején a Tárba áthelyezett szövegkönyvtárat katalogizáltam, majd a József Attila Színháztól több hullámban beérkezett szövegkönyveket, és végül a munkatársaim rám bízták a Nemzeti Színház szövegkönyvtárának katalogizálását. Ez, a korábbiakkal ellentétben, nem feldolgozatlan anyag, de eddig csak cédulakatalógus formájában volt hozzáférhető a kutatók számára. Szerettem volna valamilyen módon felhívni a könyvtárlátogatók figyelmét arra, hogy milyen csodálatos kincsek találhatók a gyűjteményünkben, ezért 2019-ben a Kutatók Éjszakáján tartottam egy előadást a témában. Ennek az előadásnak a javított és bővített változataként született meg végül a pályamunka, amellyel egyrészt a gyűjteményben található különlegességeket szerettem volna bemutatni, másrészt bepillantást akartam engedni egy átlagostól eltérő katalogizálási munkafolyamatba.
A tanulmányod bevezetőjében azt írod: a színházi szövegkönyv nem klasszikus értelemben vett könyv. Minden egyes példány egyedi, és nem csak könyvtári, hanem muzeális értéket is képvisel. Ez nehezítette, vagy inkább könnyebbé tette a munkát?
Egyértelműen nehezítette, de ezeknek a dokumentumoknak az egyedisége teszi érdekessé a munkát. A színházi szövegkönyvek között nincs két egyforma, még azok is különböznek egymástól, amelyeket ugyanazon az előadáson használt ugyanaz a társulat. A bennük található bejegyzések teszik őket egyedivé, az előadásra és a résztvevőkre vonatkozó adatok, amelyek alapján a kutatók képesek rekonstruálni az előadás körülményeit. Gyakran órákat, vagy akár napokat vesz igénybe, hogy egy-egy bejegyzés alapján kiderítsük a bemutatott előadás helyét és idejét, vagy a szövegkönyv eredeti tulajdonosának kilétét. Ezeket az adatokat azonban egy könyvtári katalógusban jelölni komoly kihívást jelent.
Miben más egy színházi szövegkönyv, mint egy nyomtatott könyv?
A színházi szövegkönyv nemcsak az írott szöveg miatt érdekes, hanem azért is, mert minden egyes példány más szerepet töltött be egy előadás során. Másféle bejegyzések vannak egy rendezőpéldányban, mint egy súgó-, vagy ügyelőpéldányban, vannak példányok, amelyeket a résztvevők illusztráltak, és olyanok is, amelyekben magánjellegű bejegyzések találhatóak. Ezek színháztörténeti szempontból nem feltétlenül érdekesek, abból a szempontból azonban mégis fontosak, hogy a segítségükkel könnyebben magunk elé képzelhetjük azt a korszakot, amelyben a darab színpadra került. Ez adja a szövegkönyvek muzeális értékét. Nemcsak a színdarab szövegét tartalmazzák, hanem azoknak az embereknek a történeteit is, akik ezeket a szövegkönyveket egykor használták.
A Nemzeti Színház szövegkönyvtárának katalogizálása milyen szakmai kihívások elé állított?
A Nemzeti Színház szövegkönyvtára elvileg a színház elődjének, a Pesti Magyar Színháznak az 1837-es megalapításától az 1952/53-as évadig tartalmaz szövegkönyveket. Gyakorlatilag azonban nagyon sok olyan szövegkönyv található benne, amelyeket a 19. század első felében vidéki vagy vándorszíntársulatok használtak. Ezek a szövegkönyvek is tartalmaznak bejegyzéseket, az ezekben közölt előadásadatokat is fel kell tüntetni a katalógusban, de a pontos adatok kiderítése sokkal nehezebb, mint a Nemzeti Színház jól dokumentált előadásai esetében. Előfordul, hogy csak egy név vagy egy évszám áll rendelkezésünkre, és abból kiindulva, zsebkönyvek, színlapok vagy más források alapján kell kideríteni a pontos előadásadatokat. Ez nagyon időigényes munka, de ha sikerül, a katalógus elkészültével minden példányhoz pontos adatok állnak majd a kutatók rendelkezésére.
2019-ben egy év alatt 284 darab szövegkönyvet sikerült katalogizálni. Hogyan befolyásolta a pandémia a katalogizálás menetét? Mik a jövőbeli tervek?
Sajnos a koronavírus-járvány a katalogizálási folyamatot is megakasztotta egy időre. A könyvtár zárvatartása és az otthoni munkavégzés ideje alatt született tavaly a pályamunka. Az első év még nagyrészt a kihívások megismeréséről és a hozzájuk való alkalmazkodásról szólt, mostanra azonban szerencsére gyorsabbá vált a munkatempó. A rövidtávú cél egyelőre a teljes nemzeti színházi szövegkönyvtár katalogizálása, később pedig remélhetőleg a digitalizálásukra is sor kerül majd. A Színháztörténeti és Zeneműtár raktárában még mindig található feldolgozatlan anyag, amiből a jövőben is előkerülhetnek érdekes kincsek...
Szilágyi Magdolna (Főigazgatói Kabinet)
Bessenyei Ágnes díjnyertes tanulmánya:
Vonatkozó blogbejegyzésünk:
