„Különös mámor”

2021. szeptember 27. 06:00 - nemzetikonyvtar

100 évvel ezelőtt született Jancsó Miklós filmrendező

Évfordulós összeállításunkban különgyűjteményeink dokumentumaiból és a Magyar Elektronikus Könyvtár állományából válogattunk.

jancso_miklos_portre_opti.jpgJancsó Miklós. Fotó: Borsos Mihály. A kép forrása: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.). – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép eredeti megjelenési helye: „Legendárium”. Századvégi arcképcsarnok. Borsos Mihály fotográfiái. Magyar Nemzeti Galéria-Pannon GSM, Budapest, 1999, 61. kép. – Törzsgyűjtemény

„Jogi tanulmányok után bölcsészetet tanult, majd elvégezte a filmfőiskolát. Az 1950-es évek végén, többéves dokumentumfilmes és filmhíradós gyakorlattal a háta mögött debütált. Első nagy sikerét az Oldás és kötés jelentette 1963-ban. Ettől a filmtől kezdve állandó alkotótársa Hernádi Gyula író.”

Vajdovich Györgyi: A magyar film 1918-tól 1945-ig: Jancsó Miklós. In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.). – Magyar Elektronikus Könyvtár

oldas_es_05_opti.jpgLatinovits Zoltán. Jelenetfotó. Oldás és kötés. (Lengyel József azonos című novellája alapján). Rendezte: Jancsó Miklós. 1963. Fotó: Rajnógel Imre – Történeti Fénykép- és Videótár

„A magyar »új hullám« legfőbb sajátossága, hogy széles történelmi perspektívában veti fel ember és társadalom kapcsolatát. Ez elmondható az Oldás és kötéstől kezdve valamennyi Jancsó-Hernádi filmről is, de ezek abban térnek el az „új hullám” többi alkotásától, hogy filozofikus, érzékletességükben is elvont műalkotás-modellekben ábrázolják egyén és közösség, valamint forradalmi és reakciós hatalom lehetséges viszonyrendszereit.”

Szekfű András: Fényes szelek, fújjátok! Jancsó Miklós filmjeiről, Budapest, Magvető, 1974, 4. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„A második világháború végén játszódó Így jöttem (1964), majd a Rózsa Sándor betyárjainak befogását és megtörését kőkemény történelmi modellbe sűrítő Szegénylegények (1965) a félreismerhetetlen jancsói világkép és formajegyek találkozásának első remekművei.”

Vajdovich Györgyi: A magyar film 1918-tól 1945-ig: Jancsó Miklós. In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.). – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Jancsó arra késztet bennünket, hogy részt vegyünk az eseményekben, mintha akkor éltünk volna, mintha magunk is belekeveredtünk volna a dologba. Ezért tűnhet a filmje spontán, közvetlenül megélt kalandok elbeszélésének, amely a lövöldözések véletlenje és a váratlan támadások forgataga szerint alakul. Naivul és akaratlanul is, olyan filmet szerettem volna látni, amely megegyezik azzal, amit én 1967-ben tudok a nagy októberi forradalomról, amely egy szép mozzanatát ragadja ki a történelemnek. Nos, nem ezt kaptam, nem a forradalom utólagos történetét láttam, mégcsak nem is krónikáját, az eseményeknek ezt az értelmes megformálását. Nem, egyszerűen egy nyers tanúvallomást kaptam. Rajtam állt, hogy elfogadom-e ezeket az új szemeket, ezeket az 1917-es szemeket, amelyeket a rendező kínált, – vagy elutasítom őket.”

Roland Desné: Parttalan humanizmus. Jegyzetek a Csillagosok, katonák bemutatójához. Részlet. In. Jancsó Miklós életműve [CD-szövegkönyv] – Magyar Elektronikus Könyvtár

pkg_1967_0375_jancso_csillagosok_katonak_opti.jpgCsillagosok, katonák. Rendezte: Jancsó Miklós. 1967. A film plakátja – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

„Allegorikus, erősen koreografált történelmi munkái (Égi bárány, Még kér a nép) után az 1970-es években sokáig Olaszországban élt és alkotott (A pacifista, Technika és rítus, Magánbűnök, közerkölcsök). Az Allegro barbaro és a Magyar rapszódia kettőse összefoglalta a jancsói történelmi modellek nagy sorozatát.”

Vajdovich Györgyi: A magyar film 1918-tól 1945-ig: Jancsó Miklós. In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.). – Magyar Elektronikus Könyvtár

jancso_miklos_portre_allegro_barbaro_opti.jpgJancsó Miklós az Allegro barbaro forgatásán, 1981. Fotó: Esti János. A kép forrása: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica; 9.). – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép eredeti megjelenési helye: Gerő András–Pető Iván: Befejezetlen szocializmus. Képek a Kádár-korszakból, Budapest, Tegnap és Ma Kulturális Alapítvány, 1997, 186. kép. – Törzsgyűjtemény

„A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon (1981) már a kegyetlen irónia és a színjáték irányába indult el. Az 1980-as években készült munkái a késő kádári Magyarország víziós-szarkasztikus-apokaliptikus körképei (Szörnyek évadja). Ez a hangvétel folytatódik a rendszerváltás utáni filmekkel is (Kék Duna keringő, 1991).” „[Az ezredfordulón készített] nagy trilógiája a felszabadult játékosságot, a temetői humort és az abszurd, pikareszk történeteket hozza össze (Nekem lámpást adott kezembe az Úr, Pesten, 1999, Anyád! ...a szúnyogok, 2000, Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél, 2001).”

Vajdovich Györgyi: A magyar film 1918-tól 1945-ig: Jancsó Miklós. In. A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001. (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.). – Magyar Elektronikus Könyvtár

Jancsó Miklóssal 2007-ben az Országos Széchényi Könyvtárban Hanák Gábor készített interjút Nyíri Béla operatőr kamerája előtt. Az itt közölt interjúrészletben a rendező arról beszél, hogy egy filmes számára a szabadságban alkotni valószínűleg nehezebb, mint elnyomás idején: „... a Szegénylegényeket csak akkor lehet megcsinálni, hogyha vasfüggöny van, különben nem érdekes.”



Hanák Gábor interjúja
Jancsó Miklóssal. Részlet. Készült 2007-ben az Országos Széchényi Könyvtárban. Operatőr: Nyíri Béla. – Történeti Fénykép- és Videótár

„Persze akárhogy is: marha jó érzés forgatni. A fene tudja miért, ha nagyon mély akarnék lenni, azt mondanám, hogy kreativitás, mert létrehozol valamit, ami megmarad. A színházban az a tragikus, hogy elmúlik, a szezonban lement a darab, kész, emlékek, kritikák maradnak, meg néhány fotó és vége. A film megmarad. Lehet, hogy baj is, hogy megmarad, mert ha az ember megnézi egy régi filmjét, nem biztos, hogy minden olyan nagyon stimmel, amint hitted, amikor készült. De tényleg marha jópofa dolog a forgatás, furcsa az atmoszférája, különös a feszültsége. Lehet, hogy azért is, mert döntesz, tehát igazából a hatalomkiélésnek egy fajtája, nem véres fajtája, nem bántasz meg vele senkit.
Igen jó dolog forgatni, együtt dolgozni egy csomó emberrel, akik csak a vége főcímen vannak rajta kisbetűkkel, mégis az életüket teszik rá. Ez egy fantasztikus szakma, mint a rendőröké, vagy a drogkereskedőké. Forgattam a világ sok táján, félszavakból értettük egymást.
Különösen idehaza baráti társaságként csináljuk mindig ezeket a filmeket. Társasjáték, amelyben mindenki részt vesz a kellékestől a szkripteslányig, a világosítótól a rendezőig. Különös mámor. Forgatni jó. Hát ennyi.” 

Csendes kiáltás – Bacsó Péter beszélgetései Jancsó Miklóssal. In. Jancsó Miklós életműve [CD-szövegkönyv] – Magyar Elektronikus Könyvtár

 Szakirodalom a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Szerk.: M. J.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr5616700766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása