Kiss József lapjába a korabeli irodalmi élet színe-java írt. Nemcsak a belső munkatársak, hanem a kor számos, már nevet szerzett vagy akkor induló – sőt, nemegyszer épp a szerkesztő által felfedezett – költője, írója neve olvasható a tartalomjegyzékben.
„Nem volt a kilencvenes éveknek megállapodott vagy jelentkező tehetsége, kit Kiss József A Héthez oda nem édesgetett – Ambrus Zoltán és Petelei István, Tolnai Lajos és Jékey Aladár, Justh Zsigmond és Malonyay Dezső, Szemere Attila és Keszler József, Kozma Andor, Bródy Sándor és Herczeg Ferenc mind írt neki. Nála tűnt fel Gárdonyi Gáza, nála Kemechey Jenő, Papp Dániel és Cholnoky Viktor – Kóbor Tamást és engemet, Kaffka Margitot és Heltai Jenőt ő kezdett íratni, s az inas A Hétben ugyanoly szabadon és teljesen hallathatta szavát, mint a mester.”
Ignotus: Kiss József és kerekasztala. In Kiss József és kerek asztala, Budapest, Kiss József prózai munkáinak kiadóvállalata, 1934, 127. A névsort kiegészíthetjük még az alábbi nevekkel (a teljesség igénye nélkül): Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Surányi Miklós. – Törzsgyűjtemény
Faragó József karikatúrája A Hét jubileumi számában. A karikatúrán hét munkatárs (balról jobbra: Heltai Jenő, Ambrus Zoltán, Tóth Béla, Kóbor Tamás, Papp Dániel, Ignotus és Bródy Sándor) emeli a magasba a szerkesztő Kiss Józsefet A Hét egyik, pajzsként feltartott példányán. In A Hét, 1899. december 24., 871. – Törzsgyűjtemény
A belső munkatársak gyakran írtak álnéven (valószínűleg éppen azt elkerülendő, hogy azonnal szembetűnjön, mennyi szöveg született ugyanazon szerzők tollából). Bárki írta is azonban a különböző témájú és hosszúságú, sőt, műfajú krónikákat, rövid krokikat (a lapra jellemző Innen-Onnan rovat írásait), a különböző színházi, zenei, irodalmi és képzőművészeti kritikákat, megfogalmazásuk igényessége mindenképpen avatott tollat és szakértelmet, íráskészséget igényelt. Ahhoz pedig, hogy a lap hétről hétre időre megjelenjen, rendszeres – és nemegyszer lázas munkára volt szükség.
„Itt készül A Hét minden szerdán délelőtt. Ekkor van a szerkesztőségi konferencia. Ami abból áll, hogy mindenki hoz egy témát – valaki másnak, és mindenki kijelenti, hogy a neki szánt témát nem fogja megírni. Ebben történik a megállapodás. Így azután A Hét pontosan készen van minden szerdán. Amiből logikusan következik, hogy soha sincs készen szombaton. Ah, az a szombat! A börze híres fekete szombatja is lehetett valami, de mi volt ez A Hét szombatjaihoz képest! Ez a szombat maga a kétségbeesés. Ez a szombat maga a megtestesült utolsó óra! Rémület, láz, gyötrelem, halál. […] A Hét, amely szerdán készen volt az utolsó sorig, szombaton egyszerűen – nincs. A kolumnák üresen tátongnak. Nincs krónika, nincs vers, nincs novella, nincs Innen-onnan és nincs is kilátás, hogy legyen. […] Vasárnap van. […] Készen van teljesen, tele van egészen és csak az nincs benne, ami már nem fért belé. Igaz, hogy egy szó sincs benne abból, ami szerdán kontemplálódott, de benne van mindaz, ami szombaton hiányzott belőle. Ki csinálta meg? A dzsinnek. A Hét saját külön ördögei, amelyek ennek az újságnak fekete sorait hétről-hétre telehordják tüzes szikrákkal és sugarakkal. Hogyan készül A Hét, ez A Hét legtitkosabb titka.”
Szőllősi Zsigmond: Fekete szombat. In A Hét, 1899. december 24., 876. – Törzsgyűjtemény
Kiss József egyik visszaemlékező írásában úgy fogalmazott, hogy a lapban való megjelenés egyetlen kritériuma a tehetség volt. Aki végiglapozza A Hét évfolyamait, meggyőződhet a kijelentés igazáról. S bár a lap az évek, évtizedek során lassan elveszítette kezdeti meghatározó helyét, jelentősége és hatása vitathatatlan.
„A Hét ajtaja fölé arany szöveggel egy feliratos tábla van odaszegezve: Tiszteld a tehetséget! Tiszteld minden formájában, minden kialakulásában, és ha nem érted meg mindjárt, légy azon, hogy megértsd.”
Kiss József: Egy lapról, egy évfordulóról és egy szerkesztőről. In A Hét, 1899. december 24., 845. – Törzsgyűjtemény
A költő és lapszerkesztő alakjáról, személyiségéről, egyéniségéről a kortársak visszaemlékezései mellett saját szövegei is sokat elárulnak, így például az a rövid, az otthonát, környezetét bemutató írása, amely lapja huszonötödik jubileumának ünnepi számában jelent meg. A szerkesztő ekkor már a Népszínház utcában lakott.
„Mi, kényesebb gyermekei egy követelőbb kornak, el sem lehetünk a fényűzés egy bizonyos foka nélkül. A szemünk megkívánja, a lelkünk megkívánja, hozzátartozik egyéni jól érzésünkhöz, mint a tiszta ing vagy a selyemharisnya. Mi eljárunk a műtárlatokra, megfordulunk az antikváriusoknál, statisztálunk a különböző aukciókon, mi természetesebb, mint hogy megszáll bennünket is a gyűjtés vágya, mi is részt kérünk a nemesebb gazdagok kiváltságaiból és érzésünk jogán jusst formálunk ahhoz, amiből anyagi tehetetlenségünk kizár bennünket. Palotában lakom, igaz, a más palotájában, de az a tér, amelyet benne megfizetek, az enyém és a luxus olyan természetes! Azt mondják, hogy az én műhelyem inkább hasonlít egy festő műhelyéhez, mint egy puritán író remetelakához. Pályáztam én valaha a puritán erénydíjra? Mondtam egy szóval is, hogy nem érzem magamat piktornak vagy szobrásznak? Ebben a puha fészekben jól találom magamat és ez a fő.”
Kiss József: Az én dolgozószobám. In A Hét, 1913. december 28., 861. – Törzsgyűjtemény
Kiss József dolgozószobája a Népszínház utcai lakásban. In A Hét, 1913. december 28., 845. – Törzsgyűjtemény
Az írók, költők, különböző irodalmi és művészi körök ünnepi számokkal, köszöntésekkel, ünnepségekkel emlékeztek meg nemcsak a lap jelentős évfordulóiról, hanem Kiss József születésnapjáról, költői jubileumáról is, jelezve a költő (és szerkesztő) jelentőségét a kortársak számára.
Kiss József-matiné a Népoperában 1914. január 25-én. Kiss József mellett Jászai Mari és Fedák Sári. In Uj Idők, 1914. február 1., 143. – Törzsgyűjtemény
Kiss József kötetei között több jelent meg „költemények”, „újabb költemények”, „összes költemények” címmel, de adtak ki versválogatásokat is tőle (nem említve természetesen az önálló címmel megjelent köteteit). A kiadványok közül talán az 1897-ben megjelent díszkiadást érdemes külön kiemelni, amelyet a Révai Testvérek jelentettek meg és a nagybányai művészek illusztráltak. A nagy alakú, aranyozott albumot hatvan illusztráció gazdagítja.
„A »nagy, albumszerű kötet, melyet Révaiék szokatlan fényűzéssel, pazar költekezéssel állítottak ki és a nagybányai művésztelep piktorai a mi művészeinknél szokatlan odaadással, ambícióval és tudással ékesítettek fel«, a művészcsoport első közös jelentkezése volt. Öt festő – Hollósy Simon, Ferenczy Károly, Réti István, Iványi Grünwald Béla és Thorma János – 1896-ban, az első Nagybányán töltött nyár közepén kapta meg a Révai Testvérek kiadójának felkérését.”
Gábor Zsuzsa: Illusztrációk Kiss József Költeményeinek 1897-es díszkiadásához. In Nagybánya művészete: Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából, Budapest, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1, 141. Az idézeten belüli idézet: Kiss József: Az én könyvemről. In Kiss József és kerekasztala, Budapest, 1934, 15. – Törzsgyűjtemény
Thorma János illusztrációja a költő Simon Judit című balladájához. In Kiss József költeményei Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Hollósy Simon, Réti István, Thorma János képeivel, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság [1897], az 52. és 53. oldal között – Törzsgyűjtemény
A költői életműből néhány verscímet érdemes külön is kiemelni, természetesen a teljesség igénye nélkül. Kiss József balladái közül 1868-ban jelent meg a Dal a szegény Árjéról, a Simon Judit pedig 1875-ben hangzott el a Kisfaludy Társaság már említett ülésén. Ezeket a műveket követi a De profundis (1876) és az Ágota kisasszony (1878), és mindenképpen meg kell említeni a tiszaeszlári per idején született Az ár ellen (1882) című költeményt is. A Gedővár asszonya (1882), a Mese a varrógépről, a késői szerelmet megéneklő Ó mért oly későn, a Nápolyi emlék, a Jehova (1887), a Stanzák (1902) és A gnóm (1915) című költemények után kivételként talán ide kívánkozik még a költő Jokli című elbeszélése is.
Kiss József arcképe. In Uj Idők, 1922. január 8., 25. – Törzsgyűjtemény
Kiss József halálakor többen utaltak a költő Szilveszter éjjelén című versére, amelyben mintha megjövendölte volna, hogy az év utolsó napján fog távozni az élők sorából. Most mégsem e sorokkal, hanem a nagy világégés idején született verse, A gnóm utolsó strófájával zárom ezt a rövid írást. (E vers egyik sora adta a rövid „mozaikok” címét is.)
„Ti azt mondjátok, halkitva a szót,
S egymásra néztek: meghalt az öreg!
Mesebeszéd! – mint tengeren hajó,
Én csak elmentem, én csak elmegyek:
Köd előttem, köd utánam,
Köd az örökkévalóságban...”
Kiss József: A gnóm, részlet – Magyar Elektronikus Könyvtár
Az idézeteket (a költemény kivételével) a mai helyesírás szabályai szerinti átírásban közlöm.
Válogatott irodalom:
- Dede Franciska: A Hét kerekasztala: Gondolatok a szerkesztőről, a szerzőkről és a lapról a tízéves jubileumi szám kapcsán. In Biró Annamária, Boka László (szerk.): Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások 3., Budapest, Nagyvárad, Partium Kiadó, Reciti Kiadó, 2018, 151‒
- Gábor Zsuzsa: Illusztrációk Kiss József Költeményeinek 1897-es díszkiadásához. In Nagybánya művészete: Kiállítás a nagybányai művésztelep alapításának 100. évfordulója alkalmából, Budapest, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 1996/1, 141–151.
- Ignotus: Kiss József és kerekasztala. In Kiss József és kerek asztala, Budapest, Kiss József prózai munkáinak kiadóvállalata, 1934, 125–131.
- Kosztolányi Dezső: Arcképvázlat Kiss Józsefről. In Kiss József és kerek asztala, Budapest, Kiss József prózai munkáinak kiadóvállalata, 1934, 137–141.
- Krúdy Gyula: Mese a varrógépről [1925]. In Uő: Irodalmi kalendáriom: Írói arcképek, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989, 210–218.
- Rubinyi Mózes: Kiss József. I. rész, Népszerű Zsidó Könyvtár 9., Népszerű Zsidó Könyvtár kiadása, [1926].
Dede Franciska (Kutatási és Különgyűjteményi Főosztály)
Az összeállítás első része.
