Akár a Tabán felől, akár az Erzsébet híd felől közelítjük meg a Gellért-hegyet, egy historizáló villaépület akaratlanul is odavonzza tekintetünket. A későbbi tulajdonosa után csak Hegedüs-villaként hivatkozott ingatlan építtetője az a Schoch Frigyes vállalkozó volt, aki amatőr fényképészként több száz sztereófelvétel segítségével örökítette meg az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó békés éveit. A sztereófelvételek üveglemezei a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában találhatók, azok széles körben ismertek a publikum előtt, a kizárólag családi fényképeket tartalmazó fényképalbum azonban további bepillantást enged egy nagypolgári família századfordulós hétköznapjaiba.

Schoch Frigyes a 19. század közepén született, de primer források sem születési helyéről, sem pontos születési dátumáról nem tájékoztatnak. A különféle internetes bejegyzések és a fiatalkorából származó portrékép tanúsága szerint 1856-os születésű, svájci származású. A mérnök végzettségű fiatalember Nagybányáról és Máramarosszigetről indulva építette fel vállalkozói karrierjét. 1893-ban már ott ült a Máramarosi Só-vasút Részvénytársaság igazgatóságában olyan nagynevű vállalkozók mellett, mint Chorin Ferenc és Lánczy Leó, és tagja volt a Magyarországi Kárpátegyesületnek mint nagybányai lakos.

A fiatal Schoch Frigyes portréja. Louis Zipfel felvétele, Zürich, 1875 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FTA 03210

Későbbi apósa egy bányaigazgató volt, s mivel a kitermeléshez elengedhetetlen a megfelelő vasúti vonal kiépítése, könnyen feltételezhető, hogy feleségét, Prugberger Máriát a szakmai-gazdasági kapcsolatok révén ismerte meg. A Prugberger família a társadalmi felemelkedés képzeletbeli ranglétráján egy generációval már előrébb járt. Prugberger József (1818–1889) nyugdíjazása idején, 1887-ben nyerte el a nemesi címet, karvai prédikátummal. A jogot és bányászati iskolát végzett Prugberger lényegében végigjárta a hivatali lépcsőfokokat, bányagyakornokból lett bányatiszt, 1868-tól pedig bányaigazgató, később miniszteri tanácsos. Feleséget magának a fajkürti Kürthy, tehát nemes családból választott.

A Schoch-házaspár műtermi portréja Mária kislányukkal. S. Letzter felvétele, Bécs, 1895. – Történeti Fénykép- és Videótár, FTB 00649

Schoch Frigyes és Prugberger Mária házasságkötésének ideje nem ismert előttem, az 1890-es évek elején azonban Máramarosszigeten éltek. Ekkor már megszületett József, Frigyes és Mária nevű gyermekük, ugyancsak ekkor fogott hozzá a családfő első önálló vállalkozásának beindításához. Egy bécsi építésszel, Heider Hugóval 1891 tavaszán jegyeztették be építési vállalatukat. A Schoch család valamikor az 1890-es évek közepén Budapestre költözött, lakóhelyük a Váci utca 55. szám alatt, a második emeleten volt. Életszínvonaluk jócskán meghaladta a minimum három szoba középosztályi nívót, mivel az egész emeletet bérelték az ingatlan tulajdonosától, a ház aljában pékséget működtető Rutterschmidt családtól.

Schoch Frigyes kezdeti próbálkozásai a századfordulóra egyértelműen révbe értek. Ugyan a Heider építésszel való kapcsolat nem maradt fenn sokáig, 1895-től új partnerekre talált a „mérnök-vállalkozó”, ahogy a korabeli egyesületi tagsági névsorok (Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet) nevezték. A Gfrerer, Schoch és Grossmann cég eredetileg a Magyar Délkeleti Helyi Érdekű Vasút építési vállalataként alakult, de ugyancsak ők nyerték el a Sopron és Pozsony közötti vasút kivitelezését 1897-ben. Az építési munkálatok további igazgatósági pozíciókat, azok pedig társadalmi presztízst hoztak a vállalkozónak.

Schoch Frigyes ünnepi öltözetben a körfolyosón. Budapest, 1895 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FTB 00656

A vasúti építési vállalat jól jövedelmezett, Schoch Frigyes felhalmozott tőkéjét mindenekelőtt ingatlanokba fektette. Az Andrássy úton található iroda nem, de számos más ingatlan a házaspár nevére volt bejegyezve. 1900-ban az I. kerületi Dezső utcában, valamint a Naphegyen bírt telkekkel Schoch Frigyes, illetve felesége. Egy évtizeddel később már több mint húsz ingatlan volt a házaspár nevén, ennek egy része eredetileg Schoch Frigyes tulajdonát képezte, ám 1910-ben, egy adásvételi szerződés keretében a férj „eladta” Prugberger Máriának több beépítetlen telkét.

A Schoch család a Bérc utcai nyaraló kertjében. Budapest, 1905 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FTA 03156

A most bemutatott, a Történeti Fénykép- és Videótár gyűjteményét gyarapító fényképek családi fényképek. A vizuális antropológiából származó hármas fogalmi keretrendszer értelmében az amatőr, a privát és a családi fotók nem szinonim kifejezések egymással. Fontos a különbségtétel. A hivatásos fényképészek által készített felvételeket a család rendelte meg, vitte haza, őrizte meg, hogy aztán szűkebb körben vagy társasági esemény alkalmából nézegesse azokat. A családi képekhez egyaránt besorolható az a fénykép, amin családtagok és rokonok láthatók, és az is, amin ugyan nem a családhoz tartozó személy szerepel, de a család megőrizte és olykor nézegette. Az értelmezés szerint a kép készítőjének személye alapjaiban határozza meg a fénykép műfaját. Az amatőr fényképész például szabadidős foglalatosságként készít fényképeket, mindennapi foglalkozásától függetlenül.

Értelemszerűen nem a fényképezés hivatásából élt Schoch Frigyes sem, talán emiatt is nehéz pontosan meghatározni amatőr fényképészete mögött húzódó motivációit, még úgyis, hogy a 19. és 20. század fordulóján az amatőr fotográfia még egyáltalán nem volt tömegjelenség. A szakirodalom megállapításai szerint az amatőr fényképészet egyszerre jelenti az egyéni élet és az egyén státuszának dokumentációját, mint ahogy az önmegvalósítás egyik fontos eszköze is egyben. Ez a fajta fényképészet mind az „individuális”, mind a „szociális szükségletek” kielégítésére törekszik, különösen az emberek egymás közti kapcsolatára, egymás felé fordulásra, valamilyen csoporthoz vagy társasághoz, esetükben pedig legfőképp egy családhoz való tartozásra fókuszál. Schoch Frigyes tehát ennek értelmében az 1900 körül vásárolt Gaumont típusú sztereó-fényképezőgépével egyszerre elégítette ki „individuális” és „szociális szükségleteit”, a fényképfelvételek segítségével tette meg (nagy)polgári életstílusából fakadó vizuális vallomásait. Az általa készített fényképek privát és amatőr fotók, ám a család hagyatékában fennmaradt képek messze nem kizárólag amatőr felvételek. A korszak divatos trendjeihez hűen a Schoch család is látogatta a hivatásos fényképészek műtermeit, még akkor is, amikor a családfő már jelentősnek mondható jártasságra tett szert a fényképészet területén.

Schoch Frigyes és lánya, Mária műtermi mellképe. Strelisky Sándor, Budapest, 1908. – Történeti Fénykép- és Videótár, FTA 03211

A mérnök-vállalkozó felvételei mint sztereófényképek ismertek a publikum előtt, ezek szabadon böngészhetők a legjelentősebb magánkézben lévő virtuális adatbázisban. A sztereófényképek egyfajta paradigmaváltást idéztek elő fotótörténeti szempontból a fényképezésben, hiszen a felvételekhez használt, viszonylag kisméretű lemezek rövidebb megvilágítási időt igényeltek a korábbi technikákkal szemben. A felvételek elkészítésekor kevesebb ideig kellett mozdulatlanul állni a fényképezett alanyoknak, ezáltal sokkal jobb minőségű képek készülhettek immár a műtermeken kívül is. A sztereotípia (térfénykép) gyökerei ugyan az ókorig nyúlnak vissza, de a korszerű eljárást a 19. század derekán találtak csak fel, 1841-ben jelentek meg a sztereó-dagerrotípiák, és a képek nézegetéséhez szükséges lencsés sztereónéző készüléket is az 1840-es évek végén alkották meg. A sztereotípia ugyanis olyan kettős fotó, amelynek két felét két szemmel egy időben nézve térhatású képet látunk, ezt a térélményt azonban csakis egy speciális eszköz, az úgynevezett sztereoszkóp segítségével élvezhetjük.
A sztereóképek előfordulása alulreprezentált a családi fényképalbumban, abba alig néhány esetben került csak beragasztásra ilyen térhatású fénykép. Persze könnyen előfordulhat, hogy a többi felvétel is a Gaumont fényképezőgéppel készült, s csak a beragasztás alkalmával esett át a fénykép „csonkításon”.

Sztereófotó ifj. Schoch Frigyesről és Máriáról. Schoch Frigyes felvétele, Budapest, 1905 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FTA 03176

A fényképezéskor kardinális tényező a fényviszony, a családi képek jelentős része ezért nem meglepő módon olyan környezetben született, ahol a kellő fényerő rendelkezésre állt. Az egyik legkedveltebb helyszín egyértelműen a Váci utca 55. szám alatt található 2. emeleti lakás körfolyosója volt. Ezen a gangon készültek a családi csoportképek, a gyerekekről készült portrék, s itt vették le a családnál dolgozó szolgálókat és cselédeket is.

Schoch Frigyes Mária nevű lányával és egy kislánnyal a gangon. Budapest, 1905 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FTA 03153

Enteriőr felvételek mindazonáltal csak kevés esetben készültek. Ezek a belső felvételek legtöbbször valamilyen családi eseményhez kapcsolódóan születtek. Ilyen eseménynek számított a karácsony, amikor mindenki a legcsinosabb ruháját öltötte magára. A szobabelsőkről készített fényképek fontos forrásul szolgálnak a nagypolgárság, polgárság lakhatási viszonyainak, lakberendezési szokásainak kutatásához. A karácsonyi ajándékok és a nagypolgári szobabelső prezentálása mellett azonban legalább ilyen szembetűnő a családi fényképezés egyik jól ismert alapmotívuma, az arckifejezés kötetlen formája, a mosoly vagy éppen a grimasz.

A Schoch gyermekek karácsonyi csoportképe. Schoch Frigyes, Budapest, 1913. – Történeti Fénykép- és Videótár, FTA 03195

A Váci utcai lakás mellett gyakorta fordult elő egy másik helyszín is a fényképeken, jelesül a Gellért-hegy oldalában, a Bérc és az Orom utca között fekvő nyaraló, illetve annak kertje. A Fortepan oldalon fellelhető képek adatai szerint már 1900-ban készült itt fénykép a családról. Ez azért különösen érdekes, mert a szakirodalom szerint a nevezett nyaralót csak 1905-ben vásárolta meg a családfő, ezt az évszámot erősíti meg a budapesti cím- és lakásjegyzék is. Ennek ellenére egy sor családi fénykép keletkezési ideje bizonyítja, hogy már 1905 előtt a család birtokában volt az említett ingatlan. A nyaraló vásárlása mögött akár valamilyen közös befektetési koncepció is meghúzódhatott, hiszen Schoch Frigyes cégtársa ugyanekkor vásárolta meg a szomszédos birtokot az Orom utcában. Talán már ekkor felmerült körükben a Gellért-hegyi sikló megépítésének gondolata. A nagyívű tervek egy része az 1910-es években valósult meg, ekkor vette kezdetét az itáliai mintára megálmodott villa építése. Bár a kastély ikerpárja és a sikló végül soha nem készült el, a Schoch–Hegedüs villa mind a mai napig meghatározza a Gellért-hegy látképét.
A Gellért-hegy oldalában található nyaraló pompás kilátást kínált a budai Várra és a Dunára egyaránt, az itt készült fényképek jelentős része a telek közepén álló kisház előtt készült, ez szolgált a családi fényképezéshez elsődleges színtérül.

A már ismert, többnyire Budapesten készült sztereóképek többségénél megfigyelhető a családtagok, különösképp a három gyermek szereplése a felvételeken. A most bemutatott családi anyag csak erősíti azt a feltevést, miszerint Schoch Frigyes nemcsak megörökítette a 20. század eleji fővárost mint egyfajta külső szemlélő, de egyben saját magát és családját is belehelyezte a városi élet szövetébe. A fényképeken megjelenő helyszínek tehát nem függetleníthetők a Schoch család mindennapi életétől.

Schoch Frigyesné Prugberger Mária gyermekeivel a Gizella téri földalatti lejáró előtt. Schoch Frigyes, Budapest, 1905 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FTA 03185

Egy utolsó szempontra mindenképp szükséges felhívni a figyelmet. Számos, családi körben készült felvételen ugyanis látható maga a családfő. Amennyiben elfogadjuk, hogy nem kizárólag a családfő kezelte a fényképezőgépeket (lásd például az alábbi felvételt, ahol is ifj. Schoch Frigyes egy fényképezőgéppel pózol), akkor további észrevételek merülhetnek fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire nemcsak Schoch Frigyesről, hanem az egész család fényképészethez való viszonyáról is új információkat szolgáltatnak ezek a családi fényképek.

Schoch Frigyes családjával a Bérc utcai nyaraló kertjében. Budapest, 1905 k. – Történeti Fénykép- és Videótár, FTA 03159

A mérnök-vállalkozó még megélte a Monarchia összeomlását, fényképezőgépével a Tanácsköztársaság május 1-jei ünnepségére való készülődést is levette, későbbi évekből azonban nem maradt fenn fényképe. A trianoni békediktátum és a gazdasági nehézségek nem kedveztek a vasúti építővállalatnak. Schoch Frigyes 1924-ben öngyilkosságot követett el, ezzel pedig egy nagypolgár vizuális vallomásai is véget értek.

Felhasznált források és irodalom:

• A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjai. In: Frohner József (szerk.): A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet évkönyve.15. évfolyam. Budapest, 1934.
• A Magyarországi Kárpátegyesület Évkönyve, 12. Igló, 1885.
• Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület tagjainak névsora. Bányászati és Kohászati Lapok, 69. évf. 1. sz. 1936. január 7.
• Budapest Főváros Levéltára (BFL) IV. 1411. b. 2281/1916. Hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyve, hagyatéki leltár (Schoch Frigyesné Prugberger Mária)
• BFL VII. 12. b. 179625/1924. Schoch Frigyes hagyatéki ügye
• BFL VII. 216. 1347/1910. Adásvételi szerződés (1910. október 31.)
• Budapesti Czim- és Lakásjegyzék. XII. évfolyam (1900)–XXVI. évfolyam (1914). Budapest, Franklin-Társulat.
• Gfrerer, Schoch és Grossmann közkereseti társaság. Központi Értesítő, 21. évf. 18. sz. 1896. március 1. 405.
• Gyászlap. Nagybánya és Vidéke, 27. évf. 12. sz. 1901. március 24. 2.
• Heider és Schoch építési vállalat. Központi Értesítő, 17. évf. 15. sz. 1892. február 21.
• Hirdetmény. Budapesti Közlöny Hivatalos Értesítője, 58. évf. 177. sz. 1924. augusztus 20. 5.
• Magyar Compass. Pénzügyi Évkönyv. XVII–XLII. évfolyam, 1889–1914. Ambruster Jakab – Galánthai Nagy Sándor (szerk.) Budapest.
• Thurzó Gábor: Belváros és vidéke, Budapest, Magvető, 1977.
• Boerdam, Jaap – Oosterbaan Martinius, Warna: Családi fényképek – szociológiai megközelítésben. In: R. Nagy József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., Miskolc, Miskolci Egyetem, 2000. 154–172.
• Bogdán Melinda: „Itt küldöm neked egész családunkat…”. Egy budapesti polgárcsalád fényképei a századelőn. In: Bán András (szerk.): Körülírt képek. Fényképezés és kultúrakutatás, Miskolc–Budapest, Miskolci Galéria–Magyar Művelődési Intézet, 1999. 89–94.
• Elek Orsolya: A fénykép történeti forrásként való alkalmazhatóságáról. Korall, 19. évf. 73. sz. 2018. 5–17.
• Heidtmann, Frank: Széljegyzetek az amatőr-fotográfiához. In: R. Nagy József (szerk.): Családi album. Vizuális antropológiai szöveggyűjtemény I., Miskolc, Miskolci Egyetem, 2000. 25–30.
• Herczeg Renáta – Prakfalvi Endre: Két ház Budapesten: I. kerület Vérmező utca 6., Orom utca 4. Műemlékvédelem, 58. évf. 3. sz. 2014. 204–217.
• Horváth Csaba Sándor: A sopron-pozsonyi HÉV építéstörténete. Korall, 14. évf. 52. sz. 2013. 43–68.
• Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Noéh–Quiwal, VIII. kötet, Budapest, 1914.
• Kéri Gáspár: Időutazás három dimenzióban. Magyar Krónika, 7. évf. 11. sz. 2020. 76–82. https://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3540749
• Sidó Anna: Privát családi fényképezés a 19-20. század fordulóján. Per Aspera ad Astra, 8. évf. 2. sz. 2021. 35–51.
• Szakács Margit: Sztereóképek a századfordulón. Fotó, 30. évf. 2. sz. 1983. 71–73.

Papp Viktor (Történeti Fénykép- és Videótár