„Olvass, akiről a múltkor olvastál. Illésről meg cimborájáról, a hollóról.”

2022. július 20. 06:00 - nemzetikonyvtar

Elmélkedés az Ószövetség legnagyobb prófétájáról, Szent Illésről

Illés próféta. In: Képes Biblia. Szemelvényes szentírási szövegek fiataloknak, Szeged, Agapé, 2012, 274–275. – Törzsgyűjtemény

Amikor a világ legnépszerűbbnek tartott könyvéről beszélünk, akkor senki ne gondoljon, valamiféle kurrens bestsellerre, amolyan Harry Potter-féle sorozatra. Bár sokan tudják, de sokan nem, hogy a világon minden idők legnépszerűbb és legnagyobb példányszámban megjelent és eladott könyve a keresztények/keresztyének alapművének számító – a zsidó vallás Tóráját is tartalmazó – Biblia. Maga a cím valójában nem túl beszédes, hiszen ógörög nyelven azt jelenti: „Könyvek”. Másfelől mégis beszédes, hogy egy gyűjteményes munkáról van szó, hiszen a római katolikusok számára 73, a protestánsok számára 66 önálló könyvből áll össze. Végső formáját az 4. század végén, az ún. kanonizációval, a 382-ben tartott római és a 397-ben tartott III. karthágói zsinaton nyerte el. A benne található művek igen változatosak, vannak köztük történeti művek, zsoltárok, próféciák, tanítások. Az erre szakosodott bölcs emberek óva intenek attól, hogy valaki „csak úgy”, mintha egy regényt olvasna, nekikezdjen.
Bár léteznek, elsősorban az ifjúság számára készült(?), kivonatolt változatai is, mint például a ’70-es, ’80-as, ’90-es évek nagy „sztárja”, a 2000-es évekig Magyarországon hivatalosan meg sem jelent „piros”, vagy más színárnyalatban „narancssárga” változat, amely a Képes Biblia. Szemelvényes szentírási szövegek fiataloknak címet viseli. Ez a Magyarországra eredetileg a Vajdaságból érkezett képes Biblia, nemcsak hogy minden plébánia, de katolikus „mivolta” ellenére még a legtöbb protestáns parókia hittantermének könyvespolcain is ott virított. Egy várható fizikafeleltetés alternatívájaként a rendszerváltás körüli idők másik nagy sztárjának „alkatrészeit” magam is láthattam a békéscsabai Kner Nyomdában, egy fakultatív iskolai látogatás keretein belül. Ugyanis akkortájt jelent meg a kifejezetten protestáns változat első magyar nyelvű kiadása, a 365 történet a Bibliából gyerekeknek. Őszintén szólva a mai napig sem tudom, ez a két kiadvány miért gyerekeknek készült változat. A jeleneteket ábrázoló képek sokszor művészi értékűek, a háborús történetekre jellemző, „vértől csöpögő” cselekmények pedig ugyanúgy megtalálhatók bennük mindenféle köntörfalazás nélkül. Az viszont igaz, hogy az ilyen formátumú változatok alkalmasak arra, hogy valaki „csak úgy”, valamiféle izgalmakkal teli kalandregény alternatívájaként fogjon bele a „Könyvek Könyve” olvasásába/megismerésébe, hiszen „csak amolyan” szórakoztató könyvnek ezek is oly terjedelmesek, hogy egy gyorsan olvasó (felnőtt) ember is eltölthet vele egy-két délutánt a kényelmes fotelben.
Egy izgalmas kalandregényeknek azonban mindig van/nak főszereplője/főszereplői is. Nem lehet ez másként ebben a 73/66 könyvből összeállított gyűjteményes munkában sem. Persze több könyv több történetet jelent és több történet több főszereplőt. A „Könyvek könyve” is bővelkedik főszereplőkben, ilyen személy például Noé, Ábrahám, Jákob, Mózes, Dávid, Eszter, Judit, Jób, Mária, Péter, Pál és János apostolok. De minden főszereplő közül nyugodtan mondhatjuk, hogy kiemelkedik a második rész, az Újszövetség központi alakja, Jézus Krisztus. Ha már kiemelkedik, akkor természetes, hogy odafigyelünk rá. Odafigyelünk mondandójára és cselekedeteire. Emellett a környezetére és az őt körülvevő emberekre. Kikkel, hol, mikor és mit csinált? A Jézus életét leíró evangéliumok egyik legmisztikusabb jelenete a „hegyen” zajlott le, ahol a Biblia első részének, az Ószövetségnek két másik, jóval korábban élt főhősével találkozott:

„… [Jézus] maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.
És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn.
És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés;
Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.
Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala.
És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egy néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.
És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.
És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok.
És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.”

Lukács írása szerint való Evangyéliom. 9: 28–36. In: Károli Gáspár (ford.): Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás, [Budapest], Arcanum, [1996]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Carl Bloch: Jézus színeváltozása [Mózes és Illés társaságában], 1872. A kép forrása: Wikimedia

Jézus mellett az Újszövetség más fontos személyével kapcsolatban is felmerül az Ószövetségben „aktív” Illés próféta neve. Keresztelő Szent János tevékenysége egy új korszak kezdetét jelezte az akkori időkben. Nem csoda hát, hogy felfigyelt rá a kortárs vallási elit Izraelben. A neki szegezett kérdésben is fel lehet figyelni egy fontos részletre:

„…a mikor a zsidók papokat és Lévitákat küldöttek Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt [Keresztelő Szent Jánost]: Kicsoda vagy te? És megvallá és nem tagadá; hogy: Nem én vagyok a Krisztus. És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.”

János írása szerint való Szent Evangyéliom. 1. 19-21. In: Károli Gáspár (ford.): Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás, [Budapest], Arcanum, [1996]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Még egy újszövetségi idézetként hadd álljon itt Jézus kereszthalálának utolsó epizódja:

„Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? Némelyek pedig az ott állók közül, a mint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez. És egy közülök azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén eczettel és egy nádszálra tűzvén, inni ád vala néki. A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?”

Máté írása szerint való Szent Evangyéliom. 27. 46–49. In: Károli Gáspár ford.: Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás, [Budapest], Arcanum, [1996]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Keresztelő Szent János és Jézus Krisztus mellett több apostol is említést tesz az akkor már több mint nyolc évszázada élt és tevékenykedett Illés prófétáról. Sőt, úgy tűnik, mintha személye afféle prioritást is élvezne a többi ószövetségi prófétával szemben. Hiszen Jézus „színeváltozásakor” nem az Illés lelkének kétszeresét kérő Elizeus; a Messiás eljövetelét megjövendölő Izajás (protestáns fordításban Ézsaiás); a Rembrandt híres festményén szereplő Jeremiás; vagy a Babits Mihály művéből is jól ismert „cetgyomorlakó” Jónás társaságában látható a hegyen és nem őket hívja kereszthalála idején. Keresztelő Szent Jánost sem velük akarják azonosítani, hanem Illéssel. Ki ez a próféta és mitől ennyire fontos a személye még nyolc és fél évszázad múlva is? Egy biztos. Nagyon népszerű emberről lehet szó, hiszen még Rózsa Sándor is csak róla akarja hallgatni a megjavítását célzó bibliai felolvasást. Legalábbis Krúdy Gyula elbeszélése szerint.

„Juliska a padláson talált egy öregbetűs Bibliát. Bizony nem azért volt ott, hogy imádkozzanak belőle.
Még a régebbi betyárvilágból, talán Ónodi-Angyal Bandi idejéből maradt ott, aki Bibliát adott az utasok kezébe, hogy készüljenek az utolsó órájukra, ha nem akarták előadni a pénzüket.
Talán vér is tapadt egyik-másik lapjához a szent könyvnek, de Juliska csak azokat a betűket látta, amelyeket Amerikát járt apjától korán tanult megismerni. A téli délutánban néha felhangzott egy iskolás lányhang a zúzmarás ablakpárkányon, amint Juliska fennhangon olvasott az alvást színlelő Rózsa Sándornak.
A haramjavezér sohase mondta, hogy ne olvasson Juliska azokról a szent óemberekről, akik Károli Gáspár Bibliáját benépesítik.
…
Másnap, mielőtt bealkonyodott volna, valamiképpen megenyhült a bolyongó Rózsa Sándor. Visszatért a csárdába, leült a kemence mellé, és azt mondta csendes, komoly hangon Juliskának:
– Olvass, akiről a múltkor olvastál. Illésről meg cimborájáról, a hollóról.”

Krúdy Gyula: Rózsa Sándor. A betyárok csillaga Magyarország történetében, Kisújszállás, Szalay Kvk. és Kereskedőház, 1998. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Illésnek, – több más prófétával ellentétben – a Bibliában nincs önálló könyve, a Királyok I. könyvének 17–21. részében és a Királyok II. könyvének 2. részében olvashatunk „kalandjairól”. Személye elég rejtélyes, szinte semmit nem tudunk családi eredetéről.

„Minden előkészítés és bevezetés nélkül kezdi el a szerző bizonyságtételét azokról a kijelentésekről, melyeknek hirdetője Illés próféta titokzatos személye lett. A bevezető „ekkor” nem egy dátum szerint rögzíthető idő megjelölésére szolgál, hanem egy korszak egész állapotát jelöli. … Abban a vallási és politikai helyzetben hívja és küldi el az Úr az Ő különös , belső tűzzel és erővel megáldott követét Illést. Származásáról csak annyit tudunk, hogy „tisbi”, aki Gildeában mint jövevény él. Ugyanis a mitsábé héber szó, a tósáb: „jövevény” szóból olyan valakit jelöl, aki nem otthon törzsközösségben él, hanem egy más törzs területén. (Nem äbäd „szolga” és nem gér „jövevény”)
Személye is titokzatos, von Rad kifejezése szerint: „történeti alak, emberfeletti nagyságban”. Személye háttérbe szorul az üzenet mögött, melynek hirdetésével megbízta az Úr.”

A Szentírás magyarázata. I. kötet. Általános tájékoztató a Szentírásról, az Ószövetség könyveinek magyarázata. Átd. kiad., Budapest, Kálvin, 1995, 395. – Törzsgyűjtemény

Szent Biblia az az Istennec O es Wy Testamentumanac prophétác és apostoloc által meg iratott szent könyvei. Magyar nyelwre fordittatott... [Károli Gáspár és mások által], [Vizsoly], Mantskovit Bálint, 1590, 322–323. RMK I. 236/4. péld. – Régi Nyomtatványok Tára. Online változat: OSZK Digitális Könyvtár

Illés próféta az ókori Izrael Királyságának két részre – Judeára és Izraelre – való szakadása idején élt. Komoly konfliktusba keveredett az izraeli Aháb királlyal (Kr. e. 875-854), aki a szidoni király lányát, Jezébelt vette feleségül. Az új ara a fővárosban, Szamáriában oltárt épített az ószövetségi zsidó nép istene, Jahve számára utálatos Baál istenségnek. Ekkor lép színre Illés és az Úr szavának közvetítőjeként közli Ahábbal, hogy évekig nem lesz eső az országban, amiért a nép és vezetőik letértek az egy igaz isten, Jahve tiszteletének útjáról. Hogy szolgájának ne legyen rossz, az Úr a Kerit patakhoz küldi Illést, ahol megparancsolja a hollóknak, hogy táplálják őt. Amikor a patak kiszáradt, Illés az Úr szavára Careftába ment, ahol egy özvegyasszony osztotta meg vele – éhhalál előtti – utolsó lepényét. Ezért a tettéért jutalomból – amíg újra eső nem fakadt – többé nem fogyott ki a liszt az özvegy szakajtójából és az olaj a korsójából. Sőt Illés még a halálos beteg fiát is meggyógyítja Isten erejével. Három esztendő szárazság után Illés felkeresi a bálványimádó Ahábot és a Kármel hegyén egy érdekes meccsre hívja ki a Baál papokat, szám szerint négyszázötvenet. Mindkét fél, mármint a Baál papok és – az egyszemélyes szabadcsapatként részt vevő – Illés oltárt építenek, amazok Baálnak, Illés Jahvének. A feladat egy-egy bikát égő tűzben feláldozni isteneiknek, de úgy hogy a tüzet az áldozati ajándék „címzettjének” kell meggyújtani. A Baál papok kezdik, de miután – Illés buzdítása és önmaguk vagdosása ellenére – estig sem történik semmi, abbahagyják a „műsort”. Ekkor Illés következik, aki helyreállítva az Úr oltárát ráhelyezteti a bika feldarabolt tetemét. Ezután, hogy fokozza a hangulatot még jól meg is locsoltatja az oltárt vízzel, úgy hogy a köré ásott árok is megteljék. Majd egy rövid imát követően rettenetes tűz támadt az oltáron elégetve Illés áldozatát és kiszárítva még a vizet is az azt övező árokból. Teljes győzelem. A Baál papok mondhatnánk jobban kikaptak, mint az angol futballválogatott annak idején Puskás Öcsi, vagy napjainkban Marco Rossi csapatától. Ha a próféta itt „leállt” volna, akkor valószínű megszűnik a Baál-kultusz Izraelben. De úgy látszik kibújt belőle a – későbbi korok lélekbúvár tudósai által – perfekcionizmusnak nevezett lelkület és ezért neki valahogy túl kellett teljesíteni a normát:

„És monda Illés nékik [mármint az odasereglett népnek]: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák őket, és alávivé őket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket.”

Királyok I. könyve 18: 40. In: Károli Gáspár ford.: Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás, [Budapest], Arcanum, [1996]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Illés és a Baál papok. In: Diós István (főszerk.): Magyar katolikus lexikon. V. kötet. Homo-J., Budapest, Szent István Társulat, 1993–2014, 227. – Törzsgyűjtemény

Ezután az incidens után hiába nyílnak meg az ég csatornái a kiszáradt föld öntözésére Illés közvetítése nyomán, a próféta az életét mentve menekülni kényszerül. Ugyanis a Baál papok legyilkolása miatt bosszúszomjassá vált Jezébel királynő megígéri neki, hogy papjai sorsára juttatja őt is. Menekülés közben történik a Bernardino Luini festményén is megörökített jelenet, mikor is egy rekettyebokor aljában, a kimerültségtől elgyötörten fekszik és egy angyal látogatja meg, vizet és ételt hozva neki. A magyar pasztoralpszichológia úttörője, Gyökössy Endre ezzel kapcsolatban a következőket fűzi hozzá a történtekhez:

„Itt nagyon óvatosan megjegyzem, hogy Illés nem egészen pontosan Isten akaratát hajtotta végre – vagy nem úgy, ahogy Isten akarta. Ezt a következőkből tudhatjuk: az imádságban azt panaszolta Istennek, hogy „Egyedül én maradtam meg” –úgy érti, hogy igaz hívőnek. Majd ezt mondja: ”Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni.”
Isten azonban azt válaszolja neki: Nem úgy van Illés, még hétezren vannak hívők rajtad kívül …
Illés olyan erős kritikával él, hogy egyedül tartja magát igaz hívőnek. …
Ez az „Illés-szindróma”, „Illés-neurózis”, aminek vége egy roppanás és halálos fáradság.”

Gyökössy Endre: Orvosság a fáradságra. 2. jav. kiad. Budapest, Szent Gellért Kiadó, 2013. 57-58. –Törzsgyűjtemény

Bernardino Luini: Illés és az angyal, 1521. A kép forrása: A Biblia a magyar képzőművészetben. In: Biblia.hu

Azt hiszem nyugodtan állíthatjuk, hogy Gyökössy „Bandi bácsi” kritikája nagyot „csattan”. Nem kevesebbet állít, minthogy bizony az Ószövetség egyik legnagyobb alakja is követhet el súlyos hibát, sőt jelen esetben bűnt. Ráadásul még az egoizmus, mint csöppet sem vonzó emberi tulajdonság is ott ólálkodik körülötte.
Ezután a nem túl szépen végződött kaland után még két esetben olvashatunk Illés „aktív” cselekedeteiről. Az egyik történetben az ingadozó Aháb ismét csúnya dologra vetemedett. Királyi kertjét bővítendő szemet vetett szomszédja, Nábot szemet gyönyörködtető szőlőjére, amit csak Jezébel közbenjárására tud megszerezni, az eredeti tulajdonos hamis perbefogása és kivégzése árán. Erre az akkor már Jahvéval „személyesen találkozó” és későbbi utódját, Elizeust tanítványává fogadó Illés az Úr haragját közölve megjelenik Ahábnak.

„Akkor szóla az Úr Thesbites Illésnek, mondván: Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli királynak eleibe, a ki Samariában lakik, ímé ott van a Nábót szőlőjében, a melybe lement, hogy azt elfoglalja; És szólj néki, ezt mondván: Így szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És szólj néki, mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek nyalják fel a te véredet is! ..
És Jézabel felől is szóla az Úr, mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kőfala előtt;
Azt, a ki Akháb házából a városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, a ki a mezőben hal meg, az égi madarak eszik meg.”

Királyok I. könyve 21:17–19; 23–24. In: Károli Gáspár ford.: Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás, [Budapest], Arcanum, [1996]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Aháb ezekre a szavakra zsákruhát öltve böjtbe kezdet. Őszinte bűnbánata miatt ő volt az egyetlen, akin Isten nem hajtotta végre ezt a szörnyű próféciáját. Legalább is nem olyan brutális módon, mint először tervezte. Évekkel később egy csatában egy eltévedt nyílvessző végez az álruhában harcoló királlyal és „mikor mosták az ő szekerét a Samaria mellett lévő tóban: az ebek nyalták az ő vérét, és paráznák fürödtek ott, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt.”
Illés életében utoljára akkor tűnik fel, amikor az őt elhagyni sehogy sem akaró Elizeussal „végső” útjára indul. A Jordán partjára érve a következő történik vele:

„És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg.
És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.”

Királyok II. könyve 2: 9-11. In: Károli Gáspár ford.: Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás, [Budapest], Arcanum, [1996]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Illés a tüzes szekéren. In: Képes Biblia. Szemelvényes szentírási szövegek fiataloknak, Szeged, Agapé, 2012, 285. – Törzsgyűjtemény

Ezt a tüzes szekéren való utat Elizeus természetesen látta, így beteljesülhetett kérése. Illésről ezután még sok helyütt olvashatunk, ugyanis bőven utalnak rá mind az Ó-, mind az Újszövetségben. Jézus hozzá fűződő viszonyáról már szó esett. Illés személye a zsidó- és a keresztény/keresztyén vallások kultúrájában a mai napig jelen van. A Diós István szerkesztette Magyar katolikus lexikon szerint Illés próféta a magyar néphagyományban is tovább élt az idők folyamán. Bár kultusza főként a Balkánon virágzott, Árpád-kori szakrális népéletünknek még bizánci rétegeiben gyökerezett. Először a 11. századi eredetű, Zágrábban őrzött Hahóti kódexben olvashatunk róla. Azonban Illés próféta személye több misenaptárunkból hiányzik, ebből arra következtethetünk, hogy kultusza – annak ellenére, hogy a parasztság körében gyakori kereszt- és családi névként megjelent – hazánkban nem volt egyöntetű. Személye kapcsán egészen elvadult – a Bibliához egyáltalán nem, vagy csak részben köthető – történetek is keringtek. A szegedi néphagyomány szerint ő hajigálta le a kevély angyalokat az égből. Mennyköveivel azóta is célozgatja őket. Sokszor azonban másokat is eltalál, mert a gonosz angyalok a jó emberek mellé húzódnak. Algyő öregei pedig egyenesen azt állítják hogy a világ teremtése után az Úr meg a Sátán együtt gyönyörködött a teremtett világ szépségében. Azonban az ember láttán a Sátánt irigység fogta el és Urának megcsúfolására maga is Ádámhoz hasonló emberalakot rajzolt a porba. Illésnek nevezgette és költögetni próbálta: Illés, kelj föl! A porember azonban meg se mozdult. Az Úr erre megszólalt: „Illés, kelj föl, hajigáld mög azt, aki tégöd alkotott!” Illés nyomban fölkelt és villámokkal dobálta meg a Sátánt. Ettől kezdve van villámlás és mennydörgés. Ezért mondogatják égiháború idején: „Illés csatáz a Sátánnal.” A szegediek úgy gondolták, a legnagyobb szárazságnak is véget kell vessen Illés napja. Ha még mennydörög is ezen a napon, akkor hemperegni kell a földön, hogy a hátunk ne fájjon. A dohánytermesztésből élő Csanádapáca lakossága az időjárás patrónusaként tisztelte, hiszen Jakab apostol írta róla:

„Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kéré, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: És ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld megtermé az ő gyümölcsét.”

Jakab apostolnak közönséges levele. 17–18. In: Károli Gáspár ford.: Szent Biblia. Azaz Istennek Ó- és Újtestamentomában foglaltatott egész Szentírás, [Budapest], Arcanum, [1996]. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Egyébként a csanádapácaiak szerint onnét tudható, hogy elérkezett az Apokaliptikus világvége ideje, hogy Illés földre száll, méghozzá Jónás próféta társaságában. Illés napja számukra a falu fogadalmi ünnepe is egyben. A Muravidéken úgy tartják Illés nevenapján nem szabad keresztet vetni. Ugyanis miután Isten megengedte neki, hogy az ördögöt szabadon üldözze, Illés egy sztahanovista munkást megszégyenítő módon oly buzgalommal teszi ezt, hogy az Úrnak kell fékeznie őt, különben vége lenne a világnak. Viszont az ördög annyira fél tőle, hogy a keresztvető embert használja „élő pajzsként” hogy mögé bújjék. Ezért kell vigyázni, mert ha keresztet vet valamely ember, még őt találják el Illés villámai.
Amint olvasható, a jámbor hívó néplélek számára – amellett, hogy elég sok fantazmagóriát is költött alakjához – Illés fontos szerepet töltött be. Hiszen a hétköznapi életük olyan nélkülözhetetlen dolgaival is összekapcsolták, mint például a termést meghatározó időjárás. Személye még több évezred távlatából is nemcsak a zsidók, de a keresztények/keresztyének, sőt az iszlám hívei számára is meghatározó prófétaként létezik a köztudatban.

Szent Biblia az az Istennec O es Wy Testamentumanac prophétác és apostoloc által meg iratott szent könyvei. Magyar nyelwre fordittatott... [Károli Gáspár és mások által], [Vizsoly], Mantskovit Bálint, 1590, 331–332. RMK I. 236/4. péld. – Régi Nyomtatványok Tára. Online változat: OSZK Digitális Könyvtár