Gózon Gyula (1885–1972) színész, operettbonviván, énekes és füttyművész, kabarészínész, színházszervező, zsánerszínész, filmszínész és a valósággá váló színpadi szerelem egyik szimbóluma 50 évvel ezelőtt, 1972. október 8-án hunyt el.
Leginkább talán az úgynevezett „régi magyar filmekből” emlékezünk rá, természetesen az 1930-as évekből, s később egész 1964-ig bezárólag, mert hisz a korai némafilmekben is szerepelt 1914-ben és 1916-ban. De talán sokunknak még személyes élménye is van a Nemzeti Színházból, ahol sok-sok éven át játszott, 1935-től élete végéig.
Gózon Gyula mint füttyművész?
Valóban, Gózon nagyszerűen fütyült, egész kis futamokat „játszott”, méghozzá a színpadon, az előadás részeként, kimondottan neki írt szerepekben. „Jaj, Gózon?! – gyönyörűen fütyült” – mondta egyszer nagyanyám, ki 1902-ben született, s hallotta még eredetiben a rászabott szerepben is… Pedig, ha meggondoljuk, az utcán vagy a társaságban való fütyülés nem volt annyira „szalonképes”. „Mit fütyülsz, mint egy suszterinas?!” – mondták kissé rosszallóan még néha nekem is az öregek, s az iskolában egyenesen tilos volt fütyülni.
De Gózon ebbéli tudományáról egy korabeli anekdota is fennmaradt, még 1914-ből:
Kálmán Imre Kis királyban című operettjében mint címszereplő, művészi fütyülésével is megörvendeztette a közönséget és művésztársait is. Bár az egyik irigy, a darabban épp nem játszó pályatárs rossz tréfával próbálkozva előtte citromot kezdett szopogatni s Gózonnak összefutott a nyál a szájában. A fütty hirtelen abbamaradt, de az éles szemű Mérei Adolf rendező észrevette, s eltávolította a csínytevőt, így sikerrel fejeződött be az amúgy nagyon népszerű szám. (Zozó, a táncosnő Berky Lili volt.)
Nagyvárad után, a Népopera mellett először Nagy Endre kabaréjában kezdte pályafutását, ilyen jellegű szerepeit, majd többek közt az Apolló Kabaréban is játszott. Az 1912-ben felépített Apolló Mozi később mozi-varieté lett, majd 1915-ben alakult át kabarévá.
S most képzeljük szemünk elé a keskeny, gömbölyű fénykör közepére, amint a reflektor rávilágít megnyerő alakjára, rokonszenves arcára. Az Apolló Kabaré új műsorában a Dal a fecskéről szóló számot énekelte, melynek dallamát Emőd Tamás szövegére Marthon Géza szerezte.
„Az utolsó refrént Gózon fütyülte. És ha Gózon fütyül – a közönség tapsol.”
Új műsor az Apollo Kabaréban. [Az 1916. október 1-jén először játszott műsorban.] In: Színházi Élet, 1916. október 1-től 8-ig. 34. sz., 19. – Törzsgyűjtemény
S ugyanitt, a Paradicsommadár címet viselő kis operettben, vagy inkább zenés bohózatban, melynek zeneszerzője Buday Dénes, szövegírója pedig Kőváry Gyula volt, kiemelkedő szerephez jutott Gózon különleges tehetsége:
„Gózon egy csinos, de szegény fiú, akinek vagyona egyetlen madárkalitka, amelyet most eladásra hoz. A kalitkát megveszi a madárkereskedő, és ott tartja Gózont is, mondván, olyan kevés a madár, és mert Gózon olyan szépen fütyül, itt tartjuk, hogy fütyüljön a madarak helyett.”
Kővári az Apollóban. In: Színházi Élet, 1918. január 6-tól 13-ig. 2. sz. 17. – Törzsgyűjtemény
Az egyik darabban pedig, szintén az Apollóban, A futóbetyárban – Kún László zenéjével és Emőd Tamás szövegével – Csehó Pista beszédes néven szerepelt.
A többi sikeres operettszerep mellett a talán a legnevezetesebb operett, a Böském főszereplője, „Muskát György” / „Gyuszi” már nemcsak mint szerelmes partnerével, hanem immár élete társával, Berky Lilivel, akit végül 1917-ben vett feleségül, 1919. január 31-én megnyitja a Muskátli Kabarét, a megbukott Modern Kabaré helyiségében, a Csengery utcában. Művészeti vezetője az író, Lengyel István lett, szcenikai vezetője pedig Gonda István. Az irodalmi kabaré vállalkozása sajnos kérészéletűnek bizonyult. Már 1920 elején bezárt. Pedig az akkori tudósítás szerint kiállta a tűzpróbát, az első előadásokat nagy sikerrel, telt házzal játszották.
„Gózonéknál jól lehet mulatni. A Terézváros finom és arisztokratikus kabaréja olyan pompás és jókedvű műsorral jött ki, hogy a közönség elejétől a végéig kacagja a műsort, csak ott, ahol a könnyű játék komolyba csap át, ott váltja fel a kacagást a könny. A műsor számai nagy igyekezettel, a közönség alapos ismeretével vannak összeválogatva, az izmos magyar fiatal irodalom legnevesebbjeinek munkájából, hiszen a műsoron Lovászy Károly, Emőd Tamás, Somlyó Zoltán, Losonczy Dezső, Békeffy László, Nádor Mihály, Buday Dénes adnak találkozót egymásnak, a színészek pedig mind-mind kedves kötelességüknek tartják, hogy amit az írók és muzsikusok elkészítettek, azt ízléses formában tálalják fel a közönségnek. A közönség hálás ezért az igyekezetért, és a Muskátli-Kabaré nézőterén minden esete dörgő taps reszketteti meg a falakat.”
Muskátli-Kabaré. In: Színház és Divat, 1919. 4. évf. 42. sz. (november 30.), 23. – Törzsgyűjtemény
Ma már nehéz lenne rekonstruálni a kezdeti sikert, az előadások hangulatát, színvonalát, még ha elolvassuk a színházi lapok, főként a Színház és Divat lelkes és részletes beszámolóit is.
Fénykép se nagyon maradt fönn az előadásokról, egy valami viszont igen, mondhatjuk, írásban és képben, mely mára már igazi különlegesség és remekmű is egyúttal:
„Egész Pest tele van ragasztva a Muskátli-Kabaré plakátjával. Itt is, ott is, mindenütt elénkbukkan egy-egy Muskátli-plakát, és ahányszor csak elékbukkan, újra és újra végigbámuljuk Major Henriknek ezt a kis remekét. Egy darab Párist adott a népszerű Sim is ebben a csodás plakátjában. A kis csámpássarkú masamódlány a hatalmas kalapdobozzal, amely tele van a Muskátli-Kabaré műsorát bámuló apró uraságokkal és hölgyecskékkel, a lehelletszerű finomsága, a flottsága, a könnyedsége nem is olyan, mint egy plakáté, hanem mint egy Biedermeyer-fametszeté. És a legkedvesebb az egészben az – tessék megfigyelni jól –, hogy a kalapdobozos kis masamód nem más, mint a Muskátli-Kabaré egyik aranyos tagja, Deák Flóri.”
Színház és Divat, 1919. 4. évf. 7. sz. (február 16.), 49-40. – Törzsgyűjtemény
Major Henrik: Megnyílt a Muskátli Kabaré. 1919. Plakát. PKG. 1919/63. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Gózon több más, talán még ma is ismert operettben fellépett, mint például a Katonadolog című háromfelvonásos operettben, melynek zenéjét Zerkovitz Béla komponálta, szövegét pedig Béldi Izor írta. Bemutatója szintén a Népoperában volt, 1913. október 25-én.
A jellegzetes, egyedülálló magyar operett kapcsán pedig – a Lehár nyomdokain elinduló Kálmán Imrét kiemelve – megjegyzendő:
„Nem sokkal a világháború kitörése előtt kezdte meg operettszerzői működését Zerkovitz Béla, aki a magyar főváros úgynevezett „slágereinek” a hangját vitte bele az operettmuzsikába, míg Gajáry István első operettjeiben (Kis katonák, Böském, Vörös ördögök, Katica) a pestiességet még magyar motívumokkal igyekezett gazdagítani.”
Gajáry István: A magyar operett. In. A magyar muzsika könyve, szerk.: Molnár Antal, Budapest, 1936, 81. – Törzsgyűjtemény
S mint mondottuk, Gózon Gyula egyik legnevezetesebb szerepe Gajáry István modern magyar operettjében volt, mint Muskát György, a festő. Partnere pedig nem más, mint a címszereplő, Böske, azaz Rázsó Domokos örmény tejnagykereskedő szépséges leánykája – Berky Lili.
A Böském című háromfelvonásos operettet (írta: Szomory Emil. Zenéjét Mérei Adolf verseire Gajáry István szerezte, és maga a dalszövegíró Mérei Adolf rendezte.) 1914. március 14-én mutatták be a Népoperában. Az eredeti, kéziratban fennmaradt és a rendező bejegyzéseit viselő szövegkönyv, és a fennmaradt korabeli hangfelvétel segítségével felidézhetjük Gózon Gyula jellegzetes orgánumát, énekes előadásmódját az operettnek, s mondhatjuk, ennek a korszaknak egyik legismertebb dalával. Közben képzeljük magunk elé az 1910-es évek, a versszövegben említett jellegzetességeit, az el-elvétve felbukkanó autómobilok közt a két ló vontatta fém, kicsit rombuszalakú szeméttároló kocsit, és a még viszonylag újnak számító találmányt, egy gramofont, mely éppen lejátssza nekünk a régi, különleges anyagból készült sellak lemezen lévő dalt.
E blogbejegyzés címében szereplő versidézet egy korabeli természeti–technikai–energiatörténeti érdekesség, jelenség, szenzáció lenyomata, vagyis az 1911-es nevezetes, Dél-Erdélyben bekövetkezett kissármási gázkitörés, melyről a korabeli pesti napilapok is részletesen beszámoltak. Ezekkel a szavakkal vezette fel későbbi szakvéleményét a legnagyobb magyar geológus, Lóczy Lajos.
„[1911] október hónap 29-én vasárnap virradóra, éjfél utáni két óra tájt Kissármáson megnyílt a föld és több nyílásból erupciós erővel több ezer köbméter mennyiségű száraz, rögös agyagmárga és szétzúzott törmelék repült a levegőbe. Az explozió színhelye kicsiny vulkáni parazita-kráterekhez hasonlít. Metángáz röpítette ki az altalajból a nagy földtömeget és a gáz meggyulladva hatalmas lánggal égett három napig. A jelenség széles környezetben érthető ijedelmet okozott és gyorsan szétterjedő híre országos érdeklődést keltett. A hírlapok hűségesen beszámoltak a katasztrofális explózióról; a szakférfiak is azon melegében nyilatkoztak róla; az elmélkedő fantáziának is alkalma volt a nyilvános megkeresés kényszere alatt az erupcióról és okairól nyilatkozni. Nevezetesen Cholnoky Jenő és Papp Károly a Budapesti Hírlap hasábjain közzétett cikkeikben a gázkitörést egyenesen a gázkút elzárásának tulajdonítják.”
Lóczy Lajos: A kissármási gázkitörés. In: Lóczy Lajos, a földtan és a földrajz tudósa, összeállító Nemerkényi Antal, Budapest, Neumann Kht., 2004. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Gyuszi, Muskát György festő – Gózon Gyula:
Akinek az Isten hivatalt ad, annak észt is ad hozzá. Akinek az Isten egy Böskét ad, az nem megy a szomszédba egy kis huncutságért.
Gajáry István: Böském. Operett. Bemutató: Népopera, 1914. március 14. Gózon Gyula mint Muskát György festő énekli „A Marcsa, Julcsa, Klári” kezdetű, vagyis a „Böském, én kis üdvöském” dalt – Színháztörténeti és Zeneműtár, HUB1 HN 43.811a. In: YouTube
További felvétel, melyben a dal második része hiányzik, de Berky Lili szövege szerepel, Nádor Jenő énekével hallgatható meg a Kiss Gábor Zoltán Gyűjtemény oldalán.
„A Marcsa, Julcsa, Klári, Panni
Másoknak szép lánynév [a kéziratban nőnév] lehet,
De nékem csúnya, csúf mindannyi,
És egy se izgat engemet.
Mert nékem csak a Böske név kell.
Hogy miért? világos mint a nap,
Merthát e névre keresztelte
Az én szerelmesem a pap.
Böském,
Én kis üdvöském!
Böském!
Oh légy az én babám.
Böském
Én kis üdvöském
Böském
Csókkal borulj reám!
Az ég fölöttünk hupikék
Úgy élünk, mint a gerlicék.
Én édes-kedves gödrösállú szöszkém
Szöszkém
Én kis üdvöském
Böském
Oh légy hát az én babám!
[Böske, Rázsó Domokos örmény tejnagykereskedő leánya – Berky Lili:
A levegő, amerre járok,
A Böske névvel van teli,
Az autótülkök mind ezt búgják!
A fecske ezt csiripeli,
A gramofonok ezt rotyogják,
És elhallgattam reggel én,
Hogy a szemetesek csöngője
Ezt csöngi Bözsi, Bözsikém.
Böském stb.]
[Ez a rész nem hangzik el az eredeti hangfelvételen. Egy másik, korabeli felvételen viszont ezt a részt énekli Nádor Jenő, viszont az utána levő rész lemaradt.]
Nem ég Erdélybe úgy a földgáz,
Amint én bennem ég a hév,
Mert szívembe van tetoválva
Tüzes betűkkel ez a név.
Böském, én édes kis galambom,
Képeddel alszom, ébredek,
Hogy leslek én, mint szombat [kéziratban péntek] este
A csillagokat a héberek.
Böském stb.”
Böském. Operett 3 felvonásban. Írta: Szomory Emil. Zenéjét Mérei Adolf verseire Gajáry István szerzette. Rendezőpéldány. Rendezte Mérei Adolf. Bemutató: Népopera, 1914. március 14. Kézirat. – Színháztörténeti és Zeneműtár, szövegkönyvtár MM 5278 – Dalbetét: I. felvonás, 14. kép.]
Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)
