2022. szeptember 15. és 17. között Szegeden rendezték meg a Történetek az irodalom médiatörténetéből. Mélyfúrások a magyar irodalmi sajtótörténetben: lapok, szerzők, szerkesztők; szövegek és olvasók című konferenciát, amelyen könyvtárunk tudományos kutatója, Dede Franciska Kiss József népszerű hetilapja, A Hét első huszonöt évének szépirodalmi szerzőiről tartott előadást.
Az előadás első diája
Statisztikai adatokon alapuló expozémban Kiss József népszerű hetilapja, A Hét első huszonöt évének szépíróit vizsgáltam, és különböző kérdések és szempontok felvetése mellett az elemzés problémáira és nehézségeire is kitértem. Röviden áttekintettem, hogy a lapban az olvasók hol találkozhattak szépirodalmi alkotásokkal, majd – részben korábbi kutatásaimra támaszkodva – az 1889 és 1914 közötti két és fél évtized szépirodalmi anyagát és szépíróit (a megjelent lírai és prózai alkotások arányát, a hazai és külföldi alkotókat, a legtöbbször közölt szerzőket, a női alkotók műveinek számát stb.) tekintettem át.
Az anyaggyűjtés elsődleges forrásait A Hét féléves tartalomjegyzékei jelentették, ezt egészítette ki a teljes huszonöt évfolyam tételes átlapozása és az adatok ellenőrzése, valamint a Galambos Ferenc 1954-es repertóriumával való esetenkénti összevetés. A statisztika összeállításakor számos kérdéssel és problémával szembesültem. A különböző hiányokat, kihagyásokat és a kisebb hibákat viszonylag könnyű volt pótolni (a tartalomjegyzék esetleges hiányosságait és tévesztéseit a tételes átnézéssel lehetett javítani). A műfaji besorolás következetlenségeire vonatkozóan azonban döntést kellett hozni, illetve megoldást kellett találni arra a kérdésre is, hogy időnként egy cím alatt több, önálló közlemény is szerepel. Az egyik legnagyobb kérdést a terjedelem érzékeltetése jelentette, hiszen cím alapján egy rövid vers éppúgy egy közleménynek számít, mint egy több mint harminc számon keresztül közölt regény. Ezért a megjelenéseknél (természetesen elsősorban a prózai művekre vonatkozóan) zárójelben a terjedelmet is megadtam. A szerzők tekintetében az álnévhasználat jelentett pluszfeladatot. Bár ez nagyrészt a belső munkatársak gyakorlata volt és elsősorban nem a szépirodalmi munkákra vonatkozott, nem egy szerző (főleg költő) élt az álnévhasználat gyakorlatával (ezeket az álneveket sok esetben sikerült feloldani, néhány esetben további kutatásokra van szükség). Az egyik legnehezebb kérdést azonban a külföldi irodalmak meghatározása jelentette: vajon a szerző születési helyét, állampolgárságát, írói nyelvét vagy nemzetiségét vegyem figyelembe a nemzeti irodalmak meghatározásánál? Bár a válasz a legtöbb esetben egyértelmű, néhány szerzőnél problematikus. Közülük az egyik legszemléletesebb példa Lafcadio Hearné, aki ír apától és görög anyától származott, Görögországban született, Dublinban nevelkedett, élt Amerikában, majd Japánba költözött, ott nősült meg, felvette a japán állampolgárságot és a Yakumo Koizumi nevet. (Végül A Hét francia irányultságára vonatkozó tanulmányomban alkalmazott megoldást használtam itt is. Lásd D. F., A Hét et la France. Influences et présences françaises dans les vingt premières années de la revue. In: Revue d’Études Françaises 23(2019), pp. 46‒61.)
Az előadás egyik diája. Írók A Hét címlapján
Az így összeállított statisztikák alapján több szempontú következtetéseket vontam le a lírai és prózai szépirodalmi művek arányáról, ezek hazai és külföldi szerzők szerinti megoszlásáról, a külföldi irodalom és idegen szerzők nemzeti(ségi) megoszlásáról, valamint a női és férfi szerzők arányáról is. Röviden érintettem a címlapok kérdését (közlik-e szépírók arcképét) és kitértem két jelentős jubileumi számra is (az 1899-ben, A Hét tizedik évfordulóján, valamint az 1913-ban, a huszonötödik évfordulón megjelent ünnepi számra).
Az előadás egyik diája: A Hét jubileumi számai: 1899 és 1913
A statisztikai adatokkal alátámasztott előadás végén néhány konkrét példát említve kitértem az író- és költőnők jelenlétére, a fiatal írógárda számára biztosított megjelenési lehetőségre és a szerkesztő kapcsolati hálójára, valamint „kéziratszerző” gyakorlatára is. Bár Kiss József számos módszert alkalmazott, hogy évtizedeken át hétről hétre igényes tartalommal tölthesse meg a lapját, befejezésül egyetlen levélrészletet idéznék egy kissé talán rendhagyó eszköz, „trükk” bevetésének illusztrálására:
„Az új darabod témájára annak idején én figyelmeztettelek és te nekem az ötletért 100 havannát kötöttél le. Ennek usque két esztendeje. Idő közben az orvosok eltiltottak a szivarozástól és én a szivarjaidat igénybe nem vehetem. Ha azonban a »Deryné ifjasszonyból« egy alkalmas korfestő részletet átengednél A Hétnek – ezzel kiegyenlitettnek tekinteném a szivar-kontónkat. Áll?”
Kiss József Herczeg Ferenchez, [1907.] február 3. – Kézirattár, Levelestár, 6. sz. levél. Közli D. F., A Hét kerekasztala. Gondolatok a szerkesztőről, a szerzőkről és a lapról a tízéves jubileumi szám kapcsán. In: Biró, Annamária; Boka, László (szerk.) Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások 3., Budapest, Magyarország, Nagyvárad, Románia, Partium Kiadó, Reciti, 2018, 155. Az idézetet betűhíven adom közre.)
Az előadás írott változata várhatóan 2023-ban jelenik meg.
Dede Franciska (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)
