Kölcsey Ferenc 14 évig a Debreceni Református Kollégiumban tanult. A Himnusz 200 éves évfordulójának előestéjén, 2023. január 21-én koszorúzással, kiállításmegnyitóval, és emléküléssel tisztelegtek a 200 éves Himnusz költője előtt a közel 500 éves intézményben. Az emlékülésen Rózsa Dávid, a nemzeti könyvtár főigazgatója is beszédet mondott, ahol átadta a Himnusz nemesmásolatát Debrecen városának, facsimile másolatát pedig három debreceni intézménynek.
Főtiszteletű Püspök úr! Tisztelt Államtitkár úr, Alpolgármester úr, Rektor úr, Elnök úr, Képviselő asszony!
Tisztelt Emlékező közösség, Hölgyeim és Uraim!
Holnap lesz 200 éve, hogy Kölcsey megírta a Himnuszt. Megközelítően ugyanennyi idő telt el Kossuth Lajos ügyvédi oklevelének kézhezvétele, Liszt Ferenc első fővárosi hangversenye, Bolyai János nemeuklideszi geometriájának felfedezése vagy Petőfi Sándor és Madách Imre születése óta.
Kölcsey Ferenc a Debreceni Református Kollégiumba járt, és annak könyvtárában tett szert páratlan műveltségére. Költői mesterségének gyökerei is ide nyúlnak vissza, éppen ezért, ha a Himnuszról kívánunk gondolkozni, nem tekinthetünk el a debreceni évektől. A Himnusz költői jellem és nemzeti karakter ritkán megvalósuló rezonanciájának egysége. Korszakot zár és korszakot nyit ez a vers, amely 1828 decemberében jelent meg Kisfaludy Károly Aurorájában, és azóta megannyi különböző fénytörésben láttuk. Történeti adottságként van jelen, rólunk és azokról beszél, akik ebben a percben máshol ünneplik a magyar kultúra napját. Tartós monumentumként nyúlik a jelenbe, amellyel önmaga is egyidejű. Egyidejű a mai délutánnal és a holnapi nappal is egyidejű lesz. Olyan tapasztalatban részesít bennünket, amely kizárja az emberek egymástól való elszigetelődését.
Az ünnep közösség, s magát a közösséget ábrázolja, mutatja meg annak tökéletes formájában. A Magyar Kultúra Napja mindenki számára ünnep Sepsiszentgyörgytől Debrecenen át Sopronig, Eperjestől Újvidékig – olyan ünnep, amelynek eredete a Himnusz. Heidegger óta tudjuk, hogy „valaminek az eredete nem más, mint lényegének származása.” Éppen ezért a mai esemény lényege közvetlenül mi magunk vagyunk, közvetetten pedig azok az intézmények, amelyek a magyar kultúra archívumai.
Az Országos Széchényi Könyvtár büszke azokra az együttműködésekre, amelyeket kialakított a Méliusz Juhász Péter Könyvtárral, a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárral, valamint Hajdú-Bihar Vármegye Önkormányzatával. A jó kapcsolatok jövőbeli megtartását legalább annyira elsőrangúnak tartja az intézmény, mint a magyar kulturális örökség dokumentumainak megőrzését és közvetítését. Feldolgoztuk, digitalizáltuk és digitális tartalomszolgáltató felületeinken közzétesszük a nemzeti könyvtárban őrzött Kölcsey-fond és Petőfi-fond kéziratos forrásait, legfőképpen leveleket, szerzői verskéziratokat, mindezt a Kölcsey és Petőfi nevével fémjelzett 2023-as jeles évfordulók előtt tisztelegve. Jól bánni ezekkel a szövegekkel és más kincseinkkel, szűnni nem akaró felelősség, amelynek tudatában van mindenki, aki az Országos Széchényi Könyvtár mindennapjait alakítja. S mindemellett erősít bennünket a tudat, hogy Magyarország Kormánya nagy becsben tartja azt a gazdag kulturális örökséget, amelynek dignitása ebben a percben is ékesül.
Derrida Az idő adománya című szövegében leírja, hogy „az ajándék csak attól ajándék, csak akkor ad, ha időt ad. Az ajándékozásért felelősséget kell vállalni, ahogy az ajándékért is. Felelősnek kell lennünk azért, amit adunk, és amit elfogadunk.” Ezt meggondolva szeretném átadni Hoppál Péter államtitkár úr társaságában a Himnusz nemesmásolatát Puskás István alpolgármester úrnak, facsimile másolatát Győri Jánosnak, a Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményei igazgatójának, Karácsony Gyöngyinek, a Debreceni Egyetemi és Nemzeti Könyvtár igazgatójának, és Kovács Béla Lórántnak, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatójának.
Az ajándékozáskor az ajándékozó is ajándékozottá válik, hiszen megkapja az ajándékozott figyelmét, és idejét. Köszönöm, hogy meghallgattak!
