A celebritás, avagy az arisztokrácia diszkrét bája – Gróf Apponyi Sándorné Esterházy Alexandra portréja. 3.

2025. július 17. 06:00 - nemzetikonyvtar

Apponyi Sándor-emlékév. 5. rész

A könyv- és történelemszeretők itthon és a világon egyaránt ismerik Apponyi Sándor, a tudós bibiofil, a nagylelkű mecénás, a múzeumalapító nevét, aki a nemzeti könyvtárra hagyta mintegy 15.000 dokumentumot tartalmazó teljes bibliotékáját. De a nagyközönség vajon tudja-e, mi mindent köszönhetünk ennek a jelentéktelennek tűnő, kedves öregúrnak? A gróf halálának 100. évfordulója alkalmából elindított Apponyi-emlékév című, kéthetente jelentkező sorozatunk az ő munkásságának bemutatása révén a bibliofília és a régi könyvek különleges világába enged bepillantást.

A múlt század fordulóján elsősorban az arisztokrácia (és még csak részben a művészvilág) testesítette meg a széles tömegek számára elérhetetlen ideált, ezért voltak tele a lapok társasági rovatai a róluk szóló hírekkel. Mit tudunk meg ezekből a forrásokból Apponyi Sándorné Esterházy Alexandráról?

Csillagkeresztes palotahölgy

Az Osztrák–Magyar Monarchiában a legexkluzívabb rendezvények az udvar szervezésében zajlottak, csakhogy rendkívül szigorúan szabályozták, hogy ki és mikor jelenhetett meg az udvari eseményeken. A hölgyek csak akkor lehettek udvarképesek, ha csillagkeresztes-, palota-, vagy alapítványi hölgy kinevezéssel bírtak. Alexandra csillagkeresztes palotahölgyként szerepel a bálok névsorában. Mit jelent ez pontosan?
A Csillagkeresztes Rendet (Ordo Stellatae Crucis) Gonzaga Eleonóra magyar királyné alapította a 17. században, miután keresztereklyéje sértetlen maradt egy tűzvészben. A rend tagjai katolikus vallású, férjes, vagy özvegyasszonyok lehettek, akik őspróbát tettek (azaz apai és anyai ágon is meghatározott számú nemesi felmenőt tudtak igazolni). További feltétel volt, hogy a leendő tag férje kamarás legyen. A legmagasabb védnökasszony (általában a császárné) által irányított rend tagjai a vallás szolgálatára, a Szent Kereszt tiszteletére, a vallási szertartásokon való részvételre, az erényes és méltányos életre, továbbá az irgalmasságra és jótékonykodásra vállaltak kötelezettséget. Ez magába foglalta a pénzadományozást, a kórházlátogatást, a szenvedőkkel és betegekkel való foglalkozást is.

A Csillagkeresztes Rend legismertebb jelvénye a Salus et gloria (Üdv és dicsőség) jelmondattal. A kép forrása: Wikikönyvek

Alexandrát emellett Erzsébet (Sissi) magyar királyné palotahölgyévé választotta. A magyar udvartartás palotahölgyei az osztrákéhoz hasonlóan a legelőkelőbb családokból kerültek ki, s az különböztette meg őket az udvarhölgyektől, hogy férjes asszonyok is lehettek.

Apponyi Sándorné 1926 előtt, Strelisky. In: Tolnai Világlapja, 1926. szeptember 15., 4. – Törzsgyűjtemény

A kinevezés hatalmas megtiszteltetésnek számított, hiszen azok, akik megkapták ezt a címet, részt vehettek az udvari ünnepségeken, udvari bálokon, társaloghattak magával a királynéval, illetve meghívást kaphattak az udvari díszebédekre és vacsorákra. Emellett Erzsébet példáját követve – aki több jótékony intézmény védnöke is volt Magyarországon – a palotahölgyek is számos egylet vezetői és tagjai voltak, segítették a rászorulókat, jótékonysági programokat: hangversenyeket, bálokat, vásárokat rendeztek. Alexandra nem lehetett sokáig Sissi palotahölgye, ugyanis az erről szóló döntés 1898 szeptemberében született, a kinevezést pedig három héttel a királyné halála után kapta kézhez, a titulust azonban megtarthatta.

Társadalmi élet

A bálok szervezése és lebonyolítása szigorú etikett szerint zajlott. A meghívók kézbesítésének, az ülésrend kialakításának, a táncrendnek és a vendégek bemutatásának mind megvolt a maga szabálya.

„Már maga a puszta megjelenés cselekvés, az arisztokrata életmód egyik legsajátosabb megnyilvánulása. … A hatalom működésének ugyanis a láthatóság az egyik legfontosabb funkcionális összetevője. Mivel pedig az arisztokrata reprezentáció eszerint az alattvalóknak szólt, így ennek egyfelől jól láthatónak kellett lennie … másfelől kábítóan pompázatosnak, ugyanakkor a szimpla földi halandó számára megközelíthetetlenül és mereven szertartásosnak, végletesen szabályozottnak is. … [a korszakunkban] még él ez a hagyományos értelemben vett reprezentálás, és emiatt érdekli az embereket a lapok társasági rovataiban olvasható híranyag az arisztokraták viselt dolgairól.”

Baji Etelka – Csorba László: Kastélyok és mágnások: Az arisztokrácia világa a Monarchia Magyarországán, Budapest, Panoráma, 2006, 67. – Törzsgyűjtemény

Hosszas szervezés előzte meg például azt az 1893-ban, Szekszárdon megrendezett, Alexandra által védnökölt „táncvigalommal egybekötött művészestélyt”, amelyre meghívták a korszak ünnepelt színésznőjét, „hazánk legnagyobb élő tragikáját”, Jászai Marit is. (Tolnavármegye, 1883. június 18., 3.) A találkozás bizonyára jól sikerült, mert Apponyi Sándor egy később, az Andrássy úti lakásból írt levelében megköszöni azt a Jászai Mari ex librisével ellátott első kiadású Krúdy-kötetet, amit a művésznő nekik küldött.

Apponyi Sándor Jászai Marihoz, Budapest, é. n. IV. 21. – Kézirattár, Levelestár

Alexandra „társasági értékét” bizonyítja, hogy 1895-ben a millenniumi kiállításon hölgybizottsági tagnak választották:

„Az ezredéves országos kiállítás néprajzi, háziipari és amateur kiállítását tudvalevőleg egy külön faluban állítják ki, amelynek az építéséhez most fogtak hozzá. A faluban elhelyezett háziipari -és amateur-kiállítás védnökségének elfogadására Dániel Ernő, kereskedelmi miniszter Izabella főherczegnőt, Frigyes főherczeg nejét kérte meg, aki el is fogadta a védnökséget. A főherczegasszony ezúttal jóváhagyta az eléje terjesztett tervet egy hölgybizottság alakítására, amely a háziipar kiállításának rendezését a kezébe venné. E tervezet szerint a bizottság elnökévé herczeg Pálffy Miklósnét, szül. Zichy Margit grófnőt kérik fel, s a bizottság tagjai lesznek: … gróf Apponyi Sándorné…”

Fővárosi Lapok, 1895. június 23., 1977. – Törzsgyűjtemény

Később évenként értesülünk olyan fővárosi vigalmakról, amelyeken a házaspár is részt vett. 1907-ben az elit bálok elhalványult ragyogásának visszaidézésére rendeztek magyar bált az Operaházban. A hazai ipar fellendítését támogató rendezvény egyik háziasszonya Apponyi Sándorné volt. (Budapesti Hírlap, 1907. február 12., 11–13.) 1908-ban udvari táncestélyt tartottak a budai várban, ahol Alexandra a Habsburg-terem legelőkelőbb asztalánál, Mária Valéria főhercegnő társaságában foglalt helyet. (Pesti Napló, 1908. február 23, 9-10.) 1909 januárjában aztán egy József főherceg és felesége által adott jelmezbálra került sor, amelyen Alexandra szintén a legelső asztalnál ülhetett Auguszta főhercegné társaságában.

„Vacsora után vidáman folyt tovább a tánc, amelyben a királyi hercegi pár ismét részt vett. Auguszta királyi hercegasszony Budik-Barkóczy Endre gróffal, József királyi herceg Apponyi Sándorné grófnéval táncolta a második négyest.”

Budapesti Hírlap, 1909. február 23, 8. – Törzsgyűjtemény

Még ugyanebben a hónapban (szintén a főhercegi pár fővédnöksége alatt) technikus-bált rendeztek a Royal-szálló nagytermében, amelynek „Lady patroness”-ei között találjuk a grófnőt. (Pesti Hírlap, 1909. január 26., 16.) Hasonlóan nagyszabású udvari bálon voltak még jelen Apponyiék 1910-ben és 1911-ben is a budavári palotában. (Utóbbin Alexandra „spanyol öltözékben”.)

Apponyi Sándorné, 1890, ismeretlen fényképész. A kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár TF_71_820_Nr001_2

Elmondható, hogy az arisztokrácia öltözködése ekkor kulcsszerepet játszott a bálok pompájában. A nők báli ruhái a korszak divatjának csúcspontját képviselték: elegáns, földig érő, gyakran uszályos ruhaköltemények voltak, finom selyemből, muszlinból vagy csipkéből, gyakran kézzel hímzett vagy gyöngyökkel díszített részletekkel. A ruhákat kesztyű, legyező, ékszerek és gyakran tiara vagy díszes hajékszer egészítette ki. A dekoltázs mélyebb volt, mint a nappali öltözékeknél, hiszen a báli ruha célja az volt, hogy lenyűgözze a társaságot – természetesen a jó ízlés határain belül. A férfiak szmokingot vagy frakkot viseltek, keményített fehér inggel, mellénnyel és csokornyakkendővel. Az öltözetet lakkozott cipő, selyemzokni és fehér kesztyű tette teljessé.
Alexandra ruhakölteményeiről több helyen is olvashatunk:

„Mesés pompa és művészi ízlés nyilatkozott meg a hölgyek öltönyein. … íme a legkiválóbb toilettek leirása: … Gróf Apponyi Sándorné. Világoskék nehéz minőségű valódi magyar selyem, beleszövött magyar virágrajzzal, mely külön ez egy ruhára készült. Szabása a grófné nemes alakjának megfelelően egybeszabott princesse és dacára, hogy modern, mégis eredeti magyar jellegű benyomást tett, mit leginkább kiemel a gyönyörű antique arany hímzés, melynek eredete és rajza Rákóczi-korabeli. A toilette valójában remeke volt az összeegyeztetett stylnek.”

Pesti Hírlap, 1907. február 12., 12. – Törzsgyűjtemény

Apponyi Sándorné 1926 előtt, ismeretlen fényképész. In: Pesti Hírlap, 1926. szeptember 3., 10. – Törzsgyűjtemény

„Az estélyen megjelent hölgyek szebbnél-szebb toalettjei közül néhánynak a leírását a következőkben adjuk: … gróf Apponyi Sándorné: lila crépe-chionból készült kék latin-duchesse-re dolgozott pompás estélyi ruha, melyen gazdag ezüstszegés és gyöngyhímzés szolgált díszül, a corsage-on valódi duchesse-csipkék egészítették ki a toilette-et, összhatását pedig remek smaragd-collier és diadém fokozták.”

Pesti Napló, 1910. január 25., 17. – Törzsgyűjtemény

Apponyi Sándorné 1926 előtt, Strelisky. In: Új Idők, 1926. szeptember 12., 300. – Törzsgyűjtemény

„Árvay János és Társa számos pazar fénnyel és páratlan ízléssel kiállított estélyi toalettet készített, melyek közül különösen kiemeljük a következőket: … Gróf Apponyi Sándorné: Türkisz-muszlin, valódi aranybrokat-toalett gazdag arany-csipke és czobolyszőrme díszítéssel.”

Magyarország, 1911. február 24., 13. – Törzsgyűjtemény

Apponyi Sándorné 1926 előtt Strelisky? In: Az Est, 1926. szeptember 5. Címlap – Törzsgyűjtemény

A házaspár nem csak a bálok rendszeres vendége volt. Részt vettek a Ferenc József uralkodásának 40. évfordulójára rendezett koronázási jubileumon, valamint 1916-ban IV. Károly koronázásán is. Utóbbin Apponyi Sándor (valódi belső titkos tanácsos és királyi tárnokmester, az Aranygyapjas Rend lovagja) a koronával kapcsolatos teendőket végzett, míg Alexandra Zita királyné uszályát vitte a Mátyás-templomban (herceg Esterházy Irmával közösen). Az itt viselt gálaruhája a korabeli divatirányzatok szerint népviseleti hatást mutatott. A bársony mente selyemhímzésének mintája a parasztasszonyok bundakabátjainak kiskunsági stílusát idézi.

Részlet Apponyi Sándorné IV. Károly magyar király koronázásán viselt gálaruhájából (1916). A kép forrása: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, XT 186. üvegnegatív

Emellett Apponyiék rendszeresen jártak Semmeringen és Karlsbadban a korban divatos kúrákra, amiről a Wiener Salonblatt beszámolóiból tudunk, ahogy arról is, hogy megjelentek például az 1911-es Liszt-centenáriumi emlékév rendezvényein. (Apponyi Sándor híres zenerajongó volt, Dézsi Lajos szerint 80 éves korában is egész operarészleteket tudott fejből.) Rangjukat jól mutatja még, hogy Ferenc Ferdinánd és felesége ünnepélyes gyászmiséjén is jelen voltak 1914-ben. Apponyi Sándor a szentélyben, Alexandra pedig a koporsó mellett a csillagkeresztes palotahölgyeknek fenntartott padon foglalt helyet a Mátyás-templomban megtartott gyászszertartáson. (Alkotmány, 1914 július 5., 5.)

Apponyi Sándorné, az 1900-as évek eleje, ismeretlen fényképész. In: Gyűjtők és gyűjtemények: A Nemzeti Könyvtár gyűjteményes kincsei és történetük, szerk. Boka László, Ferenczyné Wendelin Lídia, Budapest, Kossuth–OSZK, 2009, 122. – Törzsgyűjtemény

Ahogy láthattuk, sokszor és sok helyen említik a társasági rovatok Apponyiékat, dacára annak, hogy ők maguk valószínűleg igyekeztek nem feltűnőnek lenni. Alexandrát, noha elsősorban jótékonysági munkájával szerzett érdemeket, társadalmi rangja a hozzá hasonló státuszú hölgyekkel együtt celebritássá tette a maga korában. Ezt az arcát ugyan mára elfelejtettük, mégis érdemes felidézni a róla alkotott teljes kép kedvéért.

Irodalom: