Emigráns kézikönyv, forráskataszter és új kutatócsoport

Az OSZK gondozásában 2023. március elején megjelent Magyar emigrációtörténeti kézikönyvem több évtizedes kiterjedt kutatás nyomán egy, a rendszerváltás óta várt, sokféle adathiányt pótolni hivatott, átfogó történeti munka, amely térben és időben teljes áttekintést kínál az elmúlt két évszázad hét nagyobb magyar emigráns hullámáról, azok historiográfiájáról, hozzáférhető hazai és külföldi forrástárairól s egy minden korábbinál teljesebb bibliográfiával e téma szerteágazó magyar- és idegennyelvű irodalmáról. Örömmel és a sikeres folytatás ígéretével tölt el, hogy a hazai és külföldi szakma s a nagyközönség egyként jól fogadta a könyvet, ami alig fél év alatt elkelt, s így már a második bővített, javított kiadását készítjük elő, ami jó egyharmaddal bővebb adatközlést, számos újabb archív képet, és mintegy másfél ezres bibliográfiát foglal majd magában. Reményeink szerint a nagy gonddal előkészített 2. kiadás még az idén napvilágot lát.

Nóvé Béla: Magyar emigrációtörténeti kézikönyv, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 2023. – Törzsgyűjtemény

Mindez sokban új lendületet adott házon belüli további kutatómunkánknak, csakúgy, mint a hazai és nemzetközi együttműködés hatékonyabb szorgalmazásának. Míg korábban a nyugati magyar diaszpórakutatás a néhai Dr Kovács Ilona kezdeményezésére az átfogó hungarikagyűjtés keretén belül csupán a katalogizált nyugati magyar könyvtári források feltárására és a nyugati magyar diaszpóra-kiadványok eseti – jórészt papíralapú – katalogizálására fókuszált, a digitális emigráns forrásfeltárás nem terjedt ki sem a könyves és a periodika-törzsanyag, sem a fél tucat érintett házon belüli különgyűjtemény emigráns érdekű forrásainak módszeres leválogatására. Ezzel szemben csak az elmúlt két évben kezdeményezésemre önálló emigráns forrásjegyzékek, adatbázisok és bibliográfiák készültek közel két tucat értő gyűjteménygazda és érintett munkatárs aktív részvételével, melynek nyomán e sorok írója az OSZK történetében először tett kísérletet tett arra, hogy átfogó igénnyel felmérje és jegyzékelje a nemzeti könyvtár szerteágazó emigráns forráskataszterét. Mi több, főigazgatói kezdeményezésre egy önálló, 3-4 fős magyar emigrációtörténeti kutatócsoport létrehozása is komolyan felmerült, melynek komplex feladatkörére részletes munkaterv készült, fiatal emigrációkutatók körében a módszeres tájékozódás is megindult a lehetséges munkatársak felkutatására. E program érdemi folytatásához még további egyeztetések szükségesek összevont intézményeink új Szervezeti és működési szabályzata jegyében.

Eredményeink és további terveink

Mint azt fentebb jeleztem, finisében tart emigrációtörténeti kézikönyvünk 2. bővített, javított kiadása. Később ennek már csupán digitalizált változatát tervezzük folyamatosan frissíteni saját készítésű emigráns adatbázisunkkal összhangban. Felmerült egy angol nyelvű kiadás is, bár az első kiadású kötet már most is kellő tartalmi áttekintést és érdemi kivonatot közöl négy nyugati világnyelven: angolul, franciául, németül és spanyolul.

Magyar menekültek, 1956–1957. Kézikönyvem tervezett 2. kiadásának borítóképe

Magyar emigráns forráskataszterünk mintegy 200 oldalon közöl jegyzékeket és alapadatokat az OSZK érintett törzsgyűjteményéről és különgyűjteményeiről. Gazdag és sokszínű emigráns forrásai közül elég itt talán csak néhányat kiemelni, így azt, hogy az OSZK Kézirattára közel 100 testületi és személyi emigráns fondot őriz, hang- és filmtárunk több mint 600 emigráns interjút archivál, s ezen kívül fontos és bő emigráns forrásanyagok találhatók a Történeti Fénykép- és Interjútárban, a Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtárban, sőt, a Színháztörténeti és Zeneműtárban is. Emigráns sajtónk jó 700 periodikumot tartalmaz, papíron, mikrofilmen és digitalizálva, többé-kevésbé teljes folyamokban, duplumokkal. Az OSZK Törzsgyűjtemény emigráns érdekű könyvállományáról – az jókora anyag sokrétű és nehezen leválogatható volta miatt – teljes összesítés még nem készült, a részadatokat alább közlöm.
A magyar emigráns szerzők szép- és szakirodalmi adatbázisa a Nemzeti Névtér, illetve saját adatbázisunk számára folyamatosan készül, eddig jó 2000 magyar szerzői nevet számlál, összességében több mint tízezer potenciális kötetcímmel. Ámbár még ez a kontingens is várhatóan megsokszorozódhat, ha majd a magyar emigráns érdekű, de nem magyar szerzők listáját és publikációit is sikerül felvennünk az adatbázisba. Ez azonban sok aprómunkát igénylő valódi hosszútávú csapatmunka.
Itt kell kitérnem a Mikes Kelemen Program hozadékára, ami még sokban ma is gondos hatáselemzésre s a bekerült anyagok módszeres feldolgozására szorul. A kilenc éven át (2014-től 2023-ig) folytatott világméretű forrásgyűjtés nyomán közel félmillió diaszpóradokumentum került az OSZK raktáraiba. Közülük jelentős a még rendezetlen személyi és testületi kéziratanyag, ahogy különleges értéket képvisel az a mintegy 15 raklapnyi emigráns periodika is, amely még bontatlanul vár feldolgozásra.
Itt kíván említést a leginkább érdekelt hazai társintézmények köre: az MNM, PIM, MNL-OL, BFL, és az MTA Kézirattár, amely jelentős emigráns forrásanyagok gazdája évtizedek óta. Ezek összehangolása sürgető feladat lenne a fenyegetett diaszpóraértékek szakszerű fogadása, rendezése, itthoni és külföldi digitalizálása, e feladatok közös gondjainak megosztás érdekében. Korábban, jó egy évtizede, pár éven át működött egy e célra létesült ad-hoc szakmai grémium – ennek kezdeményezője és tevékeny önkéntese voltam magam is – az OSZK, a PIM, az MNM és az MNM-OL részvételével. Legfőbb ideje lenne újrakezdeni az intézményközi együttműködést, közös jegyzékek, forráskatalógusok közzétételével.
Az elmúlt két évben több tucat hazai, külföldi kutató keresett fel közös programok, kiadványok, illetve szakmai tanácsok, pályázati ajánlások ügyében. Ebből is jól látni, hogy továbbra is nagy szükség lenne rendszeres konzultációkra, hazai és külföldi műhelyvitákra, mint azt számos szakmabeli kutató kollégám is sok felől sürgeti. Tavaly nyáron Dányi Éva munkatársammal aktívan részt vettünk a Debreceni Egyetem Amerikai Tanulmányi Intézete által rendezett, háromnapos „Johnson Reed 100” című nemzetközi konferencián, melynek apropója a tengerentúli bevándorlás szigorításának 100. évfordulója volt. Idén nyáron már két további szakmai tanácskozáson is részt vettünk, ami jól jelzi az emigrációkutatás megéledését. Kivándorlók öröksége címmel a hazai kutatások legújabb eredményeit mutatták be a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpontban. A rendezvényen közel negyven történész, könyvtáros, levéltáros és kulturális antropológus vett részt. A tanácskozást a Debreceni Egyetem és a Szegedi Tudományegyetem Angol–Amerikai Intézeteinek közös kezdeményezése hívta életre házigazdaként a Néprajztudományi Intézettel karöltve, ám az Egri Esterházy Károly Egyetem is képviseltette magát. A résztvevők újszerű, hálózati megközelítésben tekintették át az emigráns közösségek kapcsolattörténetét s a vonatkozó kutatások legfrissebb módszertani irányait.  néhány napra rá pedig az Amerikai Magyartanárok Egylete (AHEA) tartotta meg ezúttal a Pécsi Egyetemen éves találkozóját.
Jelenleg egyik kiemelt projektünk a két éve elhunyt Kovács Ilona könyv- és irathagyatékának rendezése, jegyzékelése, melynek gazdag, válogatott anyaga terveink szerint hamarosan az OSZK Kézirattárába kerül. Ennek különleges forrásbecsét szintén a tengerentúli páratlanul gazdag hungarika-diaszpóraanyagok adják, melyeket a szorgos emigrációkutató fél évszázadon át gyűjtött, kutatott és feldolgozott – többek között New Yorkban, Pittsburghben, Chicagóban, Saint Louisban és New Brunswickban.
Ami a jövőt illeti, az adatbázis-építés, forrásrendezés, jegyzékelés napi munkájához feltétlen szükség lenne még két vagy három, a témában járatos, értő és elkötelezett munkatársra. „Elindultam szép hazámból” címmel már leadtam első tervezetét egy az OSZK-ban rendezendő magyar emigrációtörténeti kiállításnak, amely a szélesebb közönség élménygazdag és szakszerű bevonását célozza e témába. Ezen kívül katalógusok, jegyzékek, forráskiadványok sorozatát is tervezzük közreadni önálló kiadványként, vagy más intézményekkel társulva

Dr. Nóvé Béla
(Kutatási és Különgyűjteményi Titkárság)