Európai utazók Magyarországon – Az Apponyi-hungarikagyűjtemény

2025. július 31. 06:00 - nemzetikonyvtar

Apponyi Sándor-emlékév. 7. rész

A könyv- és történelemszeretők itthon és a világon egyaránt ismerik Apponyi Sándor, a tudós bibiofil, a nagylelkű mecénás, a múzeumalapító nevét, aki a nemzeti könyvtárra hagyta mintegy 15.000 dokumentumot tartalmazó teljes bibliotékáját. De a nagyközönség vajon tudja-e, mi mindent köszönhetünk ennek a jelentéktelennek tűnő, kedves öregúrnak? A gróf halálának 100. évfordulója alkalmából elindított Apponyi-emlékév című sorozatunk az ő munkásságának bemutatása révén a bibliofília és a régi könyvek különleges világába enged bepillantást.

A tematikai hungarikaanyagnak egy fontos és jellegzetes részét teszik ki a külföldi utazók Magyarországról szóló beszámolói. Az alábbiakban Bél Mátyás munkájából közlök egy rövid szakaszt fordításban, amely megítélhetővé teszi, hogy miért kell és hogyan lehetséges felhasználni ezeket az útibeszámolókat.
Bél Mátyás (1684–1749), amikor belefogott nagy vállalkozásába, a korabeli Magyarország történeti-földrajzi leírásának elkészítésébe, elsőként egy úgynevezett „Prodromus” kötetet adott ki, egy olyan, nemzetközi piacra szánt kedvcsináló kötetet, amely betekintést nyújthatott a közönség számára, hogy milyen is lesz a készülő mű. A Prodromusban nemcsak a tervezett köteteke tartalmi felépítését vázolta fel, hanem mintaszövegeket is közölt a már elkészült részekből.

Matthias Belius: Hungariae antiquae et novae prodromus…, Norimbergae, sumtu Petri Conradi Monath, MDCCXXIII. 128–129. App. H. 2816 – Régi Nyomtatványok Tára

Bélnek a válogatásnál marketinges szempontokat is érvényesítenie kellett, így nem meglepő, hogy a kötetbe olyan témák, helyszínek kerülnek be, amelyek nemzetközi érdeklődésre is számot tarthattak, így például a gyógyfürdők témája. Magyarország ebben a korban már messze földön híres volt termálfürdői kiválóságáról. Bél két fürdőt mutat be részletesebben a Prodromusban, az egyik Szklenófürdő (ma Sklené Teplice, Szlovákia). A fürdők korabeli állapotának leírása mellett, illetve a vizükkel való kémiai vizsgálatokon túl, Bél természetesen fontosnak tartotta a fürdők történetének bemutatását is – itt azonban azzal kellett szembesülnie, hogy hazai forrásokat alig-alig talált, viszont annál gazdagabb volt a külföldi anyag.

Az Apponyi-hungarikagyűjtemény jelentőségét mutatja a gyűjtemény szinte teljes volta: a Bélnél idézett külföldi utazók művei mind megtalálhatók benne. Bél Mátyás a következőképpen vezeti be Szklenófürdő leírását:

„Kétségtelen, hogy a szklenói fürdőt, amelyről beszélni készülünk, a legősibb időkben is ismerték és használták, már amikor a szászok letelepedtek a Kárpátok ezen vonulataiban. De amilyen a mi Magyarországunk szerencsétlensége, hogy maga sem ismeri saját gazdagságát: alig találsz róla említést az auktoroknál. Amennyire tudom, elsőként Wernher tesz említést fürdőinkről:
»Ezekhez hasonlók vannak« – mondja, mert előzőleg a stubnyai meleg vizekről beszélt – »Körmöc és Selmec között, ami két jelentékeny település a bányavárosok között, amelyekről fentebb beszéltem. A hévíz egy olyan sziklából tör fel, amely természetes formájával fedelet és árnyékot nyújt a fürdőzőknek. Nem csak maga a víz szolgálja az egészséget, hanem üledéküknek is gyógyerőt tulajdonítanak, amit Plinius is a hévizek hasznai között sorol fel.«”

Matthias Belius: Hungariae antiquae et novae prodromus…, Norimbergae, sumtu Petri Conradi Monath, MDCCXXIII. [1723]. App. H. 2816 – Régi Nyomtatványok Tára

Georg Wernher (1490–1556): De admirandis Hungariae aquis hypomnemation, Viennae Austriae, excudebat Egidius Aquila, MDLI [1551] mense Septembri., App. H. 320 – Régi Nyomtatványok Tára

„Ezeket írja Wernher, ám a fürdő megnevezése nélkül, talán mert azt nem ismerte. Többet tanulhatsz Browne-nak, egy angol embernek az útleírásából. Nem kétséges, hogy ha a külföldiek nem figyeltek volna meg igen sok dolgot a különféle helyeken, és nem foglalták volna írásba, a helybeliek hanyagsága miatt most azok nélkülöznék a hírnevet, a róluk való megemlékezést és csodálatot, ahogy azt helyesen figyelte meg Herberstein. Tehát így ír a sokat dicsért Brown: »Ezt a helyet (németül Glashütten, szlovákul Skleno) sokan látogatják az itt feltörő meleg vizek gyógyhatása miatt. Öt medencéje van, melyekhez lépcsőn lehet aláereszkedni, és amelyek széles és elég magas tetővel vannak megerősítve az időjárás viszontagságai ellen. A melegvizes forrás áttetsző, de az üledék, ami a fenéken kiválik, vörös és zöld. A gerendákat és padokat valamiféle kőszerű anyaggal vonja be, és a belé mártott ezüst olyan színt ölt, hogy aranynak hazudja magát.« Eddig ő.”

Matthias Belius: Hungariae antiquae et novae prodromus…, Norimbergae, sumtu Petri Conradi Monath, MDCCXXIII. [1723]. App. H. 2816 – Régi Nyomtatványok Tára

Edward Browne (1644–1708) angol utazó műve: A Brief Account of some Travels in Hungaria, Servia, Bulgaria, Macedonia, Thessaly, Austria, Styria ... as also some observations on the gold, silver, copper ... mines, baths and mineral waters in those parts, London, T. R. for Benj. Tooke, 1673. App. H. 973. – Régi Nyomtatványok Tára

Ezt a gazdagon illusztrált és informatív útleírást rövid időn belül kiadták német és holland nyelven is, Bél minden bizonnyal az 1686-os német kiadásból (App. H. 2242.) fordította latinra az általa idézett szöveget.
Ezután Bél így folytatja:

„Elegáns és világos Jacobus Tolliusnak a mi fürdőnkről szóló helye. »Alig, sőt még alig sem viselhettem a barátoktól való elszakadást és a Selmecről való távozást, annyira rabul ejtett az ő szívélyes kedvességük és a bányákban felkutatott dolgok vonzereje. Végül mégis szomorú istenhozzádott mondva, rátértem a körmöci útra. Nagyjából az út felénél egy fürdő tartóztatott fel, és bírt rá, hogy elidőzzek ott. A hely neve a fürdőről a magyaroknál Teplitz, a németeknél pedig az üvegműhelyekről Glashütten. Körülbeül harminc vagy negyven forrás bugyog fel ott a földből, a természet csodálatos jótéteményéből. ezeket olyan örömmel szemléltem, a felszökkenésüket, folyásukat, a szegélyeken lerakódó sokszínű kérget, és az ezekhez kapcsolódó zöld mohát és a többi ilyesmit, hogy megfeledkeztem ételről és italról, és szolgámnak kellett figyelmeztetnie testem felüdülésére.« Így ír a mi fürdőnkről az igen ékesszóló szerző és a természet kiváló kutatója. Több nem jut eszembe, amit a külföldiek jegyeztek volna fel, és nekünk nem is lényeges most, amikor a szerzők ezen hiányát magunk igyekszünk most kitölteni.”

Matthias Belius: Hungariae antiquae et novae prodromus…, Norimbergae, sumtu Petri Conradi Monath, MDCCXXIII. [1723]. App. H. 2816 – Régi Nyomtatványok Tára

Jacobus Tollius (1630–1696): Jacobi Tollii epistolae itinerariae, ex auctoris schedis postumis recensitae, suppletae, digestae, annotationibus, observationibus et figuris adornatae, cura et studio Henrici Christiani Henninii, Amstelaedami apud Joannis Oosterwyk, 1714. App. H. 1511 – Régi Nyomtatványok Tára

És végül néhány kép, ami segít elképzelni, hogy milyen látványt, milyen színes, csillogó ásványi lerakódásokat próbáltak leírni Bél Mátyás és az általa idézett szerzők.