Páratlanul gazdag irategyüttest őriz könyvtárunk Kézirattára: a kiváló műfordító, református lelkész publicista Máthé Elek hagyatéka ez idáig kevesebb figyelmet kapott, pedig tartalma miatt igazán megérdemli, hogy odafigyeljünk rá. A néhány hete megkezdett feldolgozás pedig most különösen aktuális, hiszen Máthé Elek 1895-ben szeptember 6-án látta meg Pécsett a napvilágot.
Máthé Elek portréja egyetemi leckekönyvéből – Kézirattár, Máthé Elek hagyatéka
Az ifjú Máthé Elek számára nem volt kérdés, hogy milyen hivatást választ: édesapja, valamint anyai nagyapja is református lelkészek voltak, így ő is ezen az úton indult el és a budapesti Református Teológia Akadémián 1917-ben szerzett segédlelkészi oklevelet, majd 1920-ban szentelték lelkésszé. Időközben a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára is felvételt nyert, ahol latin és görög filológiából nyert tanári képesítést 1919-ben. Az egyetemen osztálytársa volt a magyar klasszika-filológia egyik legismertebb egyénisége, Kerényi Károly, akivel össze is barátkozott.
Máthé Elek egyetemi leckekönyvei – Kézirattár, Máthé Elek hagyatéka
Teológiai tanulmányait elmélyítendő 1922 októberétől 1924 márciusáig Skóciában volt hosszabb tanulmányúton, előbb Edinburgh-ben majd Glasgow-ban. A skót református egyházzal a későbbiekben is szoros kapcsolatot ápolt, amiről a hagyatékban található levelezése tanúskodik. Külföldi tanulmányait egy három hónapos genfi tanulmányúttal zárta le 1924 júniusában.
Még skóciai tanulmányai megkezdése előtt a Lónyai utcai Budapesti Református Főgimnáziumban kezdett tanítani latin és görög nyelvet, melyet hazatérése után is folytatott egészen 1940-ig. Tanítványa volt többek között Devecseri Gábor, Szilágyi János György és Cs. Szabó László is, Devecseri Gábor épp Máthé Elek hatására fordult az antik irodalom felé:
„Azok közül, akik az egyetemi évek előtt az ókortudomány felé tereltek, pontosabban, akik megerősítették bennem az efféle igen korán irányuló vágyat, jelentős szerepe volt Máthé Eleknek. S nem egyedül az én, a mi szellemi érdeklődésünk csiholója volt. Az az ifjú tanár, akiről Cs. Szabó László szép emlékezésében szó van, a növendékeinél alig idősebb nevelő, aki oda-odaülve melléjük a padba, magyarázta nekik és kedveltette meg velük magától értetődő közvetlenséggel az antikvitást, ugyancsak ő volt, Máthé Elek.”
Devecseri Gábor: Tanáromról, Máthé Elekről. In: Köznevelés, 23. évf. 13–14. sz (1967), 512. – Törzsgyűjtemény
Cs. Szabó László is hálásan emlékszik az iskolai évekre egy 1966-ban Máthé Eleknek küldött levelében:
„Ismétlem: igen hálás lennék, ha könyveddel a kezemben megint visszaülnék az iskolapadba. Hiszen csak tegnap múlt, hogy vállra vetett kabátban besétáltál közénk. De hogyan bírtuk ki a folytatást?”
Cs. Szabó László levele Máthé Elekhez, 1966 – Kézirattár, Máthé Elek hagyatéka
Máthé Elek életútjának kiemelt eseménye az 1940-es négy hónapig tartó amerikai körútja, melynek során végiglátogatta az ottani magyar református gyülekezeteket. Előadásokat tartott, prédikált, valamint angol nyelvű előadásokat tartott az NBC rádiójában. Tapasztalatait az Amerikai magyarság nyomában címmel írta meg, amely 1942-ben jelent meg a Dante Kiadónál.
1940. március 31-én a kiskunhalasi református gyülekezet hívta meg lelkipásztorának: pozícióját az Egyesült Államokból való visszaérkezése után töltötte be egészen 1945-ig, amikor is saját kérésére nyugdíjazták.
Nyugdíjazásának hátterében nem a magas életkor, hanem a református egyház vezetőségével való konfliktusa állt: a háború idején világi és egyházi törvényeket megszegve keresztelt meg 40 zsidó vallású nőt, férfit és gyermeket 1944 nyarán a fővárosi Fasori templomban. Mindezt Szabó Imre esperes felrótta neki és végül Ravasz László püspök is elítélte tettét. Máthé Elek azonban bátran vállalta cselekedetét, melyről így írt Szabó Imréhez:
„Tiszta a lelkiismeretem, vállaltam és vállalni fogom érte a felelősséget, amit tettem, még ha a legsúlyosabban el is ítélsz érte, magánemberként is és hivatalos minőségedben is. Ha tudni akarod, én bizony bementem még a gettóba is és ott is kereszteltem. És Imrém, történjék velem bármi is, ezt a szolgálatomat soha nem fogom elfelejteni és a konvent mind a tíz püspöke és főgondnoka elítélhetne, a palástomat is elvehetné, de tudom, hogy az én Uram Krisztusom és a gettóban prédikáló Pál apostol felmentene, ha hozzájuk appellálnék. El is határoztam, hogyha Isten elsegít még egyszer Edinburghba, a General Assembly „atyái és testvérei” előtt el fogom mondani ezt a gettóban való keresztelésemet és mindazt, ami személyes megtapasztalásom volt a zsidók itteni, március 19-e óta tartó üldöztetésével kapcsolatban.”
Máthé Elek: Zsidómisszió vagy zsidóüldözés. In: Theológiai Szemle, 3. évf. 1–2. sz. (1960), 46.
A teljes történetet 1960-ban a Theológiai Szemlében írta ki magából Zsidómisszó vagy zsidóüldözés címmel.
A húszas évektől kezdődően publikált, elsősorban külpolitikai tárgyú cikkeket, tanulmányokat, és dolgozott a Magyar Rádió munkatársaként is 1926-tól, sőt 1935-1939 között saját műsora volt Világhíradó címmel, melyben kéthetente adott elő a világi távoli és kevésbé távoli pontjain történt érdekes eseményekről. Az előadások szövegeinek jelentős részét megőrizte a hagyaték. Másik műsorában hazai eseményekről pedig a külhoni, elsősorban az amerikai magyarságnak számolt be Heti híradó az óhazából címmel.
A hagyaték egyik, ha nem a legérdekesebb darabja Máthé Elek publikálatlan, angol nyelvű önéletrajza, a Tempest over the Danube, melyben a második világháborús történéseket írta meg, rövid történeti-politikai bevezetővel. A visszaemlékezést az Egyesült Államokban szerette volna publikálni, ám az – ahogy a levelezéséből tudjuk – végül meghiúsult.
Máthé Elek: Tempest over the Danube. Kézirat – Kézirattár, Máthé Elek hagyatéka
Nyugdíjba vonulása nem azt jelentette, hogy felhagy minden munkájával, hanem épp az ellenkezőjét: ekkor indult be műfordítói pályafutása. Ahogy a cím is mondja, ekkor vált a klasszikusok tolmácsává. Az amerikai irodalom jelentős szerzői Máthé Elek értő tolmácsolásában kerültek a magyar olvasók kezébe. Olyan időtlen klasszikusok, mint a Nagy Gatsby, a Ne bántsátok a feketerigót, vagy épp az 1984 is Máthé Elek fordításában jelent meg először. Fordított ezenkívül Hemingway-től, Walter Scott-tól, Irwin Shaw-tól és Graham Greene-től. A színpadi világ sem volt idegen számára, Arthur Miller drámái is az ő hangján szólaltak meg a magyar színpadokon, közülük is a Pillantás a hídról a legjelentősebb, de lefordította az Egy ügynök halálát és a Salemi boszorkányokat is. John Osborne Luther című drámája személyes kedvence volt, amit élete végén fordított le.
Legnagyobb fordítói tevékenysége azonban visszavitte a kezdetekhez, az antikvitás szeretetéhez: Plutarkhosz monumentális opusát, a Párhuzamos életrajzokat sok éven keresztül, több részletben fordította le, ám az elkészült mű igen gazdag forrásként szolgál az ókor iránt érdeklődők számára. Fordítását Devecseri Gábor „könnyeden csevegőként” és „tartalmasan elvenként” jellemzi.
Máthé Elek hagyatéka mindezeket a fordításokat tartalmazza, a javításaival ellátott kéziratokat, betekintést engedve fordítói működésébe. Fiatalkori naplói sokat elárulnak a pályakezdő pedagógus és újságíró lelki vívódásairól, anyagi nehézségeiről, jegyzetei a precíz kutatót, a mindenre odafigyelő tudóst mutatják be nekünk:
„Adatszerző pontossága a fordításaiban eleganciával ötvöződött, ezért tisztelték meg irodalmár barátai az „elegáns műfordító” ranggal.”
Bottyán János: Emlékek Máthé Elekről. In: Theológiai Szemle, 11. évf. 3-4. sz. (1968), 118.
Megjelent cikkeit is eltette, így ennek köszönhetően még jobban megismerhető újságírói tevékenysége is.
Máthé Eleket 1968 januárjában, 72 éves korában érte a halál. A Theológiai Szemle hasábjain Bottyán János búcsúzott tőle, aki mint kiváló pedagógust, elmélyült teológust és nagyszerű fordítót méltatta Máthé Eleket:
„…sokaknak volt egyszerűen Lexi, mert sokan szerettük és ő sokunknak tudta azt viszonozni.”
Bottyán János: Emlékek Máthé Elekről. In: Theológiai Szemle, 11. évf. 3-4. sz. (1968), 118.
Felhasznált irodalom:
- Bottyán János: Emlékek Máthé Elekről. In: Theológiai Szemle, 11. évf. 3–4. sz. (1968), 117–118.
- Devecseri Gábor: Tanáromról, Máthé Elekről. In: Köznevelés, 23. évf. 13–14. sz. (1967), 512–514.
- Máthé Elek: Zsidómisszió vagy zsidóüldözés. In: Theológiai Szemle, 3. évf. 1–2. sz. (1960), 43–48.
- Máthé Elek hagyatéka, MNMKK OSZK Kézirattár
Janzsó Miklós
(Kézirattár)
