Márki Sándor (1853–1925) és Lukinich Imre (1880–1950) történészek életművére és munkásságuk fő állomásaira emlékezve – Márki Sándor halálának 100., Lukinich Imre halálának 75. évfordulója alkalmából – 2025. június 3-án tudományos konferenciát rendezett a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár. A konferencia helyszínét az utóbbi intézmény adta.
Márki 100 – Lukinich 75. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár konferenciájának meghívója. In: A Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár honlapja
„Márki Sándor pályája a Viharsarokból indult, Nagyváradon Pozsonyban, majd Budapesten tanult, pályája csúcsán pedig a kolozsvári, végül a szegedi egyetem tanáraként tevékenykedett. Lukinich Imre Temes vármegyében született, a kolozsvári egyetemen tanult, majd a pozsonyi, illetve a Pozsonyból Pécsre menekített tudományegyetemen tanított. Egy ideig az Országos Levéltár, majd az Országos Széchényi Könyvtár élén állt. „Párhuzamos életrajzuk” és életművük (például Erdély és a Rákóczi-kor történetének kutatása) is több ponton kapcsolódik egymáshoz, ezért haláluk kerek évfordulója jó alkalmat kínál arra, hogy a téma ismerői rájuk és munkásságukra emlékezzenek.”
Márki 100 – Lukinich 75. Tudományos konferencia. In: A Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár honlapja
Kis Domokos Dániel, Színháztörténeti és Zeneműtárunk tudományos kutatója Lukinich Imre az Országos Széchényi Könyvtár élen címmel tartott előadást a konferencián.
Kis Domokos Dániel Lukinich Imre az Országos Széchényi Könyvtár élen című előadása prezentációjának nyitóképe
„Rajtatok a sor, hogy a kidőlt vagy fáradt öregek helyett egész erővel s az övéknél nagyobb hatással dolgozzatok.”
Márki Sándor levele Lukinich Imréhez, Szeged, 1924. november 21. – Kézirattár, Fond 116/1078; fol. 14
Lukinich Imre, az Országos Levéltár 1923. február 5-én kinevezett korábbi igazgatója 1924. február 7-én került az Országos Széchényi Könyvtár élére, majd 1929-ben, amikor a budapesti tudományegyetemen a kelet-európai tanszék vezetésére kapott megbízást, távozott könyvtárigazgatói beosztásából.
Lukinich Imre könyvtárigazgatói munkássága sokban a Hóman Bálint által tervezett intézkedések, újítások, átszervezések folytatását, részben végrehajtását jelentette.
A könyvtár felújítása és bővítése is jórészt Lukinich idejére esik. Hóman Bálint még a könyvtár igazgatójaként bízta meg Nyireő Istvánt a könyvtár átalakításának a megszervezésével, melynek munkálatai 1926-ban folytatódtak. A Nyireő által a könyvtár átszervezéséről készített megvitatott tervezetet Lukinich 1928-ban megküldte Hóman Bálintnak, a Nemzeti Múzeum főigazgatójának. Az átalakítási terveket Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter személyesen is felügyelte, a könyvtárat többször is meglátogatta.
Lukinich főigazgatói idejére esik 1924 októberében a Kossuth-emlékkiállítás és 1925 májusában a Jókai emlékkiállítás megrendezése is. A Jókai Mór-jubileum alkalmából rendezett nagyszabású kiállítást dr. Rédey Tivadar „könyvtárnok”, irodalmár és színháztörténész. rendezte, aki 1929-től a könyvtár hírlaptárának vezetője volt. Ő volt a szerzője a Nemzeti Színház történetét bemutató monográfiának is.
1925-ben került a Széchényi Könyvtárba az Ehrenfeld-kódex, a legrégibb kéziratos magyar nyelvű könyv, melyet „a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának, Hóman Bálintnak és könyvtárigazgatójának, Lukinich Imrének buzgó és fáradhatatlan közbenjárására” 1450 angol font vételáron vásárolt meg a Magyar Nemzetgyűlés, s ajánlotta föl a Könyvtárnak. A kódexet a Jókai-centenárium alkalmából nevezték el Jókai-kódexnek. Ugyanebben az évben került a könyvtárba Apponyi Sándor hungarica-gyűjteménye is.
Kis Domokos Dániel tudományos kutató, Erdész Ádám történész, szerkesztő, a Békés Megyei Levéltár nyugalmazott főlevéltárosa, igazgatója, a konferencia egyik előadója és szekcióvezetője. Fotó: Mészáros Kálmán
Lukinich az Arcképgyűjtemény összeállítását is kezdeményezte, melynek csak fél sikere volt. Az elcsatolt területek nyomtatványgyűjteménye Sikabonyi Antal közreműködésével valósult meg. A nagyközönség használatára szánt kartotékkatalógus szakbeosztásának tervezetét Lukinich személyesen nézte át.
A külső raktárak problémája végigkísérte a két világháború közti időszakot is.
Lukinich Imre igazgatói mandátumához köthető a mai Zeneműtár létrejötte 1924-ben, illetve 1929-ben, melynek fő támogatója eredetileg Hóman Bálint volt. Az önálló osztályt végül Isoz Kálmán hozta létre.
Az új osztály rövid történetét 1928-ban maga Isoz foglalta össze a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárának a mindenkori főigazgató, tehát ebben az időben Lukinich Imre közreműködésével Rédey Tivadar által szerkesztett közlönyében, a Magyar Könyvszemlében:
„Dr. Isoz Kálmán múzeumi főtitkár, főkönyvtárnokká minősíttetvén át 1924-ben, a Nemzeti Múzeum főigazgatója által a Zenei Osztály felállításának előmunkálataival bízatott meg. E rendelkezés alapján tehát egybefűzte a könyvtár zenei anyagát. Mint a szakrendszer megállapításánál a meglévő anyaghoz való igazodás és a további fejlődés zavartalan lehetőségének biztosítása volt az irányadó elv, úgy a Zenei Osztály anyagának összeállításánál is a lehetőségek figyelembevétele és nem a délibábos elgondolások voltak a mérvadók.”
Dr. Isoz Kálmán: A Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményeinek kialakulása. In: Magyar Könyvszemle, 35. évf. 1. sz. (1928) 22. – Elektronikus Periodika Archívum
Az előadás felvillantotta Lukinich Imre szoros kapcsolatát, barátságát kedves professzorával, Márki Sándorral, és a másik kolozsvári professzor, Szádeczky-Kardoss Lajos és Márki sírig tartó, negyvenéves barátságának egyes, személyes, mondhatni családi dokumentumait is.
Kis Domokos Dániel tudományos kutató, Szabó Róbert történész és Rácz György, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa és tudományos igazgatója, a konferencia egyik előadója. Fotó: Mészáros Kálmán
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum – Mészáros Kálmán közreműködésével – és a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár – Kincses Katalin Mária szervőmunkája által – a Rákóczi Szövetség támogatásával – a 2025. június 3-án megrendezett egésznapos konferenciája, mely Márki Sándor és Lukinich Imre, e két neves, erdélyi kötődésű és sok tekintetben Erdély történetét kutató történettudósra emlékezett, méltó bevezetése volt a nemzeti összetartozás napjának.
Kis Domokos Dániel
(Színháztörténeti és Zeneműtár)
