„[…] a történetet megmásítani nem lehet semmiféle politikából.”
Szádeczky Lajos: Az utolsó erdélyi fejedelmek diadalútja. Az Erdélyi Irodalmi Társaság Rákóczi-ünnepén felolvasta Szádeczky Lajos. Különnyomat az „Ujság „1906. évi 326, 327, 328, 329. számaiból, Kolozsvár, Gombos Ferencz Könyvnyomdája, 1906, 7. – Törzsgyűjtemény
Kis Domokos Dániel a 2025. október 2-án és 3-án megrendezett Bercsényi Miklós és kora. XXVII. Sárospataki Művelődéstörténeti konferencia résztvevője. Fotó: Mészáros Kálmán
Bercsényi Miklós hamvainak feltárása és az 1903-ban megrendezett országos zarándoklat címmel tartottam előadást Sárospatakon, az október 2-án és 3-án az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma és a Tokaj-Hegyalja Egyetem által megrendezett Bercsényi Miklós és kora. XXVII. Sárospataki Művelődéstörténeti konferencián. A résztvevőket Tamás Edit, az MNMKK MNM Rákóczi Múzeuma igazgatója és N. Kis Tímea, a Tokaj-Hegyalja Egyetem Kulturális Örökség Tudományok Tanszék tanszékvezetője köszöntötte, aki Szent István és Szent László királyunk tisztelete a 16-17. századi Rómában címmel előadást is tartott.
Sárospatak. Rákóczi vár, 1930.07.15. Képeslap – Térkép- Plakát és Kisnyomtatványtár. A kép forrása: Hungaricana
Az előadás elsődlegesen Bercsényi Miklós földi maradványainak 1903 őszén az 1903-ban végbemenő zarándoklat szervezője, Szádeczky Lajos kolozsvári egyetemi tanár által történt feltárásáról, a rodostói görög templomban Sibrik Miklós és Esterházy Antal sírja és márványtáblája mellett elhelyezkedő sírjának felnyitását, csontjainak kiemelését, majd ideiglenes visszazárását, végül pedig a hamvak 1904-ben, Thallóczy Lajos közreműködésével való végleges feltárását mutatta be.
A fejedelem és bujdosótársai hamvainak hazahozatala körüli vitákra is kitért az előadás.
Az ásatásokban segédkező és Rákóczi és bujdosótársai emlékhelyeinek megörökítésében részt vevő magyar származású, rodostói fogorvos, dr. Szeim eredeti fényképeit is sikerült meghatározni, a Vasárnapi Ujságban Szádeczky Lajos tudósítását illusztráló képek eredeti fényképeit megtalálva.
A három Rodostón (Tekirdağ-ban) elhunyt bujdosó sírját rejtő rodostói – Panagia Pneumatokratoria – görög templom leghitelesebb ábrázolása a Thallóczy Lajos által hivatalosan kiküldött Edvi Illés Aladár eredeti fényképe, ahogy annak szerzőségét az előadó beazonosította, és az ennek alapján készült grafikája. A két kép szinte tökéletes megegyezését most a konferencia népes és illusztris közönsége is láthatta.
A sír feltárásáról Szádeczky Lajos több ízben is beszámolt:
„[…] harmadmagammal elmentem Rodostóba s felkutattuk Rákóczi és bujdosó társai ott még romjaiban meglévő műemlékeit: Rákóczi kápolnáját, házát, Bercsényi házát (remek műemlék maradványaival), a magyarok földjét, kútját, a bujdosók sírjait. És sikerült ez alkalommal (a mit Thaly Kálmánnak 1888-ban nem engedtek meg), fölemeltetnünk az ottani görög templomban Bercsényi Miklós sírkövét és megállapítanunk, hogy csontjai most is az ő hatalmas márvány sírköve alatt nyugosznak.
A sírban talált csontokat lefényképeztettük s egy új sírládába tettük, melynek kulcsát kegyelettel őrzőm.”
Szádeczky Lajos: Rákóczi és a bujdosók hamvai. In: Erdélyi Múzeum, 21. évf. 5. szám (1904), 285. – Elektronikus Periodika Archívum
A rodostói görög templom, Bercsényi sírjának feltárása, 1903. Dr. Szeim felvétele. Szádeczky Lajos: Rákóczi Rodostón. In: Vasárnapi Újság, 50. évf. Karácsonyi melléklet (1903), 31–35. kép, 44.
Szádeczky Rákóczi és bujdosótársai földi maradványainak hazahozatala kapcsán pedig már 1904-ben hangsúlyozza:
„Az ő működése nem egy-egy országrésznek szólt: az ő eszménye a független nagy Magyarország, az egységes erős nemzet volt. Ennek az eszmének ideálja az ország fővárosából teljesítheti leginkább azt a nagy missiót, melyet az ő hamvai hívatva vannak betölteni. Ott kellene állania Rákóczi és a kuruczok pantheonának – a szabadság templomának – az ország szívében. Addig is, míg ez fölépülne, ideiglenesen elhelyezhetők hamvai a Mátyás-templomban, hova III. Béla hamvait is temették.”
Szádeczky Lajos: Rákóczi és a bujdosók hamvai. In: Erdélyi Múzeum, 21. évf. 5. szám (1904), 287. – Elektronikus Periodika Archívum
Bercsényi személyét kiemelve 1906-ban méltatlankodva jegyzi meg:
„A most hazatért bujdosók még a köpenyegét sem láthatták Erdélynek. Pedig két erdélyi fejedelem volt közöttük: az utolsó választott erdélyi fejedelmek.
Igaz, hogy ezeknek a választásoknak jogszerűségét a bécsi udvar akkor el nem ismerte, de ha most már belenyugodott hamvaik hazahozatalába, bizonyára nem kötötte ki, hogy az Erdély elkerülésével történjék. A rendezők azonban nemcsak az erdélyi fejedelemség határait kerültették el az egykori fejedelmekkel, hanem még a rehabilitáló törvénycikkből is kihagyták a fejedelem címeket és kihagyták Bercsényi nevét és külön megemlítését, pedig a kiközösítő 1715 iki törvénycikkben, (melyet az új törvénycikk eltörölni kíván) Bercsényi külön meg van nevezve és bélyegezve. Ám a történetet megmásítani nem lehet semmiféle politikából.”
Szádeczky Lajos: Az utolsó erdélyi fejedelmek diadalútja. Az Erdélyi Irodalmi Társaság Rákóczi-ünnepén felolvasta Szádeczky Lajos. Különnyomat az „Ujság „1906. évi 326, 327, 328, 329. számaiból, Kolozsvár, Gombos Ferencz Könyvnyomdája, 1906, 7. – Törzsgyűjtemény
Az említett két törvénycikk: 1906. évi XX. törvénycikk, „II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hamvainak hazahozataláról” és az 1715. évi XLIX. törvénycikk, „bűnbocsánat a szatmári megegyezésben kitűzött határidőn belől hazatértek részére, s másoknak, kik arra a határidőre vissza nem tértek, száműzetése”.
Kis Domokos Dániel
(Színháztörténeti és Zeneműtár)
Irodalom:
- Szádeczky Lajos: Rákóczi és a bujdosók hamvai. In: Erdélyi Múzeum, 21. évf. 5. szám (1904), 283–288.
- Szádeczky Lajos: Az utolsó erdélyi fejedelmek diadalútja. Az Erdélyi Irodalmi Társaság Rákóczi-ünnepén felolvasta Szádeczky Lajos. Különnyomat az „Ujság „1906. évi 326, 327, 328, 329. számaiból, Kolozsvár, Gombos Ferencz Könyvnyomdája, 1906.
- Zágoni Mikes Kelemen törökországi levelei. A bevezető tanulmányokat írták Négyessy László, Thaly Kálmán, Beöthy Zsolt, Erődi Béla. A leveleket az eredeti kézirat alapján kiadja Miklós Ferenc. A képeket, eredeti felvételei alapján festette s a díszítéseket rajzolta Edvi Illés Aladár, Budapest Franklin-Társulat, 1906,
