Holland Van Gelder vagy diósgyőri papír? Apponyi Rariora katalógusának papírtörténete. 1.

2025. november 27. 06:00 - nemzetikonyvtar

Apponyi Sándor-emlékév. 13. rész

A könyv- és történelemszeretők itthon és a világon egyaránt ismerik Apponyi Sándor, a tudós bibiofil, a nagylelkű mecénás, a múzeumalapító nevét, aki a nemzeti könyvtárra hagyta mintegy 15.000 dokumentumot tartalmazó teljes bibliotékáját. De a nagyközönség vajon tudja-e, mi mindent köszönhetünk ennek a jelentéktelennek tűnő, kedves öregúrnak? A gróf halálának 100. évfordulója alkalmából elindított Apponyi-emlékév című, kéthetente jelentkező sorozatunk az ő munkásságának bemutatása révén a bibliofília és a régi könyvek különleges világába enged bepillantást.

Apponyi Sándor élete végéhez közeledve kérte fel a fiatalabb bibliofil nemzedékhez tartozó Végh Gyulát, hogy rendezze és tegye közzé különleges ritka kincseit. „Könyvszeretetem hozott közelebb Apponyi Sándorhoz, a kedves tudóshoz… az ő megbízásából szerkesztettem a Hungarica körén kívül eső könyvgyűjtemények katalógusát” – írja naplójában Végh Gyula.
Fitz József, nemzeti könyvtárunk későbbi igazgatója, így mutatja be a könyvet: „Ezt a katalógust már nem Apponyi maga írta meg, itt a magyar bibliofilek királyát a Magyar Bibliophilek Társaságának elnöke, Végh Gyula tolmácsolja. Bevezetésében feltárja azokat a kapcsolatokat, melyek a Rariora et Curiosa-t a Hungaricá-hoz fűzik. A 24 kézirat és öt század 516 nyomtatványának címléírásaihoz pedig bibliográfiai és a példányokat jellemző jegyzeteket csatolt. Apponyi megismeréséhez a Rariora et Curiosa elengedhetetlen, s a boldog örökségnek a Magyar Nemzeti Múzeumnak természetes kötelessége volt, hogy kiadja. De az ő kiadása egyszerű és szerény.
A Magyar Bibliophil Társaság azonban merített papíron, húsz képpel díszített száz számozott lenyomatot készíttetett belőle a hívei számára, s megadta neki az Apponyihoz méltó külsőt és zártköriségével a ritkaság becsét.”
A merített hollandi papír a katalógus elején is fel van tüntetve.

Végh Gyula: Rariora et curiosa gróf Apponyi Sándor gyűjteményéből, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1925. Jelzet: M 402.866=60 – Törzsgyűjtemény

Csakhogy a „merített papír” megnevezés már ekkor is sokféle minőséget takart. Reiter László grafikus, az Amicus Kiadó alapítója a Magyar könyvkultúrában is megemlíti a Rariora katalógus merített papírját: „…a katalógus 100 számozott példánya holland van Gelder-papíron jelent meg.” A van Gelder papír jellegét szerencsére megismerhetjük magának a Magyar Könyvkultúrának a lapjairól, hiszen az első ötven példánya annak is ilyen holland merített lapokra készült, és könyvtárunk a 31. exemplárszámú példányt őrzi.
A tapintásra is merített papír vízjele sajnos csak töredékesen maradt fenn a lapok sarkaiban. Ám az ábra ezekből a töredékekből is a holland papírkészítők kedvelt vízjelére, az amszterdami címerre emlékeztet, még ha nem is teljesen azonos vele. Magát a vízjelet egyelőre nem sikerült azonosítani sem a nyomtatott katalógusok, sem a digitális adatbázisok alapján, és az „AS” monogram sem segít. Mindezek ellenére teljes mértékben hihetünk a kolofón feliratának, hogy valóban a Van Gelder cég merített, vízjeles papírjáról van szó. Az 1783-ban papírkészítésbe fogó Pieter Smidt van Gelder vállalkozása a következő századokban Hollandia legnagyobb papírgyártó cégbirodalmává nőtte ki magát, és a 20. századra az összes hollandiai papír felét ők állították elő. A gyártás mellett mindvégig megtartották a kézi papírmerítést is, amelyet különleges kiadványokhoz és oklevelekhez alkalmaztak. Magyarországon is különösen kedvelt volt a 19. és 20. század fordulóján a merített Van Gelder-papír, és rendelésre bármilyen vízjelet elkészítettek, vagyis a vízjelkincsük koránt sincs még teljesen feltárva.

Azért foglalkoztunk fentebb részletesebben azzal a kérdéssel, hogy valóban holland Van Gelder papírból készült-e Reiter kötete, mert a Rariora bibliofil kiadásának holland eredete nem igazolható, hiába áll a kötet elején, hogy „merített hollandi papíron” adták ki a számozott példányokat. Valódi merített papír csupán a logóval ellátott karton előzéklevél.

Végh Gyula: Rariora et curiosa gróf Apponyi Sándor gyűjteményéből, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1925. Jelzet: M 402.866=60 – Törzsgyűjtemény

A belívek tapintásra sem tűnnek merítettnek, és az átnézet is gépi előállításra vall. A rejtélyt azonban a kötet lapjain töredékesen felbukkanó vízjel egy csapásra megoldja.

A nagy méretű vízjel egy hegyes pálcára feltekeredő kígyót ábrázol. A pálca tetején szárnyas sisak helyezkedik el, Hermész/Mercurius attribútuma. A pálca bal oldalán díszes betűkkel az „Old”, a jobb oldalán a „Style” felirat olvasható. Ezt a jól dokumentált vízjelet nem holland cégek használták, hanem a magyarországi Diósgyőri Papírgyár Rt., méghozzá merített és gépi papírokon egyaránt.

Pelbárt Jenő: Hét évszázad vízjelei Magyarországon 1310–2010. Budapest, Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság, 2021. – Törzsgyűjtemény

Jelen esetben nemcsak a tapintás és az átnézet, hanem az a tény is a gépi előállítást bizonyítja, hogy egyetlen lapon azonos távolságban ismétlődik a vízjel-ábra, vagyis a motívum a vízjelnyomó hengeren helyezkedett el. Bátran kimondhatjuk, a Rariora számozott példányait nem merített holland papírra, hanem diósgyőri síkszitán gyártott jóminőségű géppapírra nyomtatták. A téves információ oka továbbra is kérdés marad, de tény, hogy a Bibliophil Társaság előszeretettel készíttette kiadványait diósgyőri papírból.
Az 1929-ben a Társaság gondozásában megjelent Régi magyar bibliofilek című kiadvány is ugyanezen diósgyőri vízjeles papírból készült, sőt a Társaság 1928-as évkönyvének végén reklám is hirdeti a gyár termékeit.

A Magyar Bibliophil Társaság évkönyve I. 1921–1928, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1928 – Törzsgyűjtemény

Források:

A Magyar Bibliophil Társaság évkönyve I. 1921–1928. Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1928.
Fitz József: Rariora et Curiosa. Gróf Apponyi Sándor gyűjteményéből, in: Magyar Bibliophil Szemle, 1925. IV. évf., 4. szám, 61-62. p.
Pelbárt Jenő: Hét évszázad vízjelei Magyarországon 1310-2010. Budapest, Magyar Papír- és Vízjeltörténeti Társaság, 2021.
Reiter László: Magyar könyvkultúra, Budapest, Amicus, 1828, 8. p.
Szebelédi Zsolt: A Műbarátok Körének kisebb és nagyobb vízjele a Van Gelder Zonen cég papírjaiban, in: Magyar Vízjel, 2025. XIII. évf., 66. szám, 31-33. p.
Végh Gyula naplója, OSZK Kézirattár, Quart. Hung. 3682, 5-6. köt., 52-53. p.
Végh Gyula: Rariora et curiosa gróf Apponyi Sándor gyűjteményéből, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1925.