120 évvel ezelőtt, 1905. december 15-én született a kétszeres Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, érdemes és kiváló művész, a Zeneakadémia legendás zeneszerzéstanára, Farkas Ferenc (1905–2000). Tanulmányait a Zeneakadémián Siklós Albertnél (1878–1942) és Weiner Leónál (1885–1960), majd ösztöndíjasként Rómában, a Santa Cecilia Akadémián Ottorino Respighinél (1879–1936) folytatta. Hosszabb külföldi tartózkodását követően a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában tanított, majd 1943-ig a kolozsvári Állami Zenekonzervatórium zeneszerzéstanára volt, ahol később egy ideig az igazgatói feladatokat is ellátta. Kolozsváron ráadásul ebben az időszakban az ottani Nemzeti Színháznál karigazgatóként is működött. Ezt követően 1945 és 1946 között a budapesti Operaház karigazgató-helyetteseként dolgozott, majd a székesfehérvári zeneiskola igazgatója lett.
Pedagógusi pályafutása aranykorának az 1949 és 1975 közötti időszakot tekinthetjük, amikor a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakának vezetőjeként és tanáraként olyan, később jelentős pályát befutott komponistákat tanított, mint Ligeti György (1923–2006), Kurtág György (1926), Kocsár Miklós (1933–2019), Durkó Zsolt (1934–1997), Bozay Attila (1939–1999), Szokolay Sándor (1931–2013), Petrovics Emil (1930– 2011) vagy Jeney Zoltán (1943–2019).
A sokoldalú zeneszerző szinte valamennyi zenei műfajban alkotott, amelyet hátrahagyott életműve is tanúsít: operákat, zenekari és versenyműveket, miséket és kantátákat, kórusműveket, dalokat, kamara- és szólóműveket, színpadi kísérőzenéket, valamint filmzenéket is. A zeneszerző hagyatékát 2015-ben fia, a külföldön élő karmester, Farkas András (1945) ajándékozta a nemzeti könyvtár zenei gyűjteményének, amely nem csupán a Farkas-életmű óriási zenszerzői termését – több, mint 800 kompozícióját –, de jelentős sajtódokumentációt és a komponista levelezését is magába foglalja. A gyűjtemény egyes unikális példányai között ráadásul más zeneszerzők egy-egy művét is megtalálhatjuk – nem csupán egykori mestere, a nemzetközi hírű olasz zeneszerző, Ottorino Respighi néhány soros autográfját, de tanítványai és pályatársai művei közül is néhányat.

Farkas Ferenc és Ottorino Respighi Rómában (1929). A kép forrása: Farkas Ferenc hivatalos honlapja

Farkas római tanulmányútja idejéből származik az a kézirat, amely mestere és Farkas Ferenc kézírásában maradt fenn. A dokumentum a zeneszerzésórák mementójaként egyfajta stílusgyakorlatot rögzít: Farkasnak Paolo Quagliati (c. 1555–1628) villanelájára – egy olasz, reneszánsz népies dallamra – kellett változatokat írnia. A lenti kottakézirat kezdetén a Quagliati-mű részlete látható Respighi kézírásában.

A zeneszerzésórák egyik mementója: a Quagliati-mű Respighi kézírásával, alatta pedig a fiatal Farkas feldolgozásának variációi láthatók. Jelzet: Ms. mus. 18.177 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Római tanulmányainak unikális dokumentuma mellett néhány saját tanítványának kézirata is fennmaradt Farkas Ferenc hagyatékában.
Kocsár Miklós, aki 1954-ben, 21 évesen került Farkas Ferenc osztályába, egy kedves zongoraművel tisztelgett egykori mestere előtt 90. születésnapján. Az Omaggio á Ferenc Farkas című zongoraműve első oldalán az alábbi ajánlást olvashatjuk 1995. október 8-i dátummal: „Szeretett mesterem, Farkas Ferenc 90. születésnapjára”.

Kocsár Miklós: Omaggio per Pianoforte – Farkas Ferenc 90. születésnapjára. Jelzet: Ms. mus. 18.179 – Színháztörténeti és Zeneműtár

A hagyaték Farkas két nagy tanítványa – a második világháborút követő időszak két legfontosabb zeneszerzője –, Kurtág György és Ligeti György egy-egy különleges kéziratát is megőrizte. Bár a Zeneakadémián először mindketten Veress Sándor (1907–1992) zeneszerzésosztályába kerültek – ahol Ligeti 1945 őszén, Kurtág pedig 1946-ban kezdte meg tanulmányait –, Veress 1948 végi távozása után végül mindketten Farkas növendékei lettek. A nemzetközi zeneéletben is elismertté vált zeneszerzők Farkas-hagyatékban fennmaradt kéziratai más-más szempontból tekinthetők jelentősnek. A Bihari román táncok Ligeti-féle átirata azért is bír nagy jelentőséggel, mert bár a zeneszerző fiatalkori műveinek jegyzékében szerepel, a szakirodalom azonban mindeddig nem tudott a különleges kézirat hollétéről.

A Bihari román táncok Ligeti-féle feldolgozása Farkas Ferenc hagyatékában. Jelzet: Ms. mus. 17.611/a/4 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Kurtág György 1992. márciusi datálású kézirata Farkas Ferencnek szóló ajánlást tartalmaz: a ... Még az édes méz is... című kompozíció feliratán az alábbi sorok olvashatóak: „a nehéz napokban szeretettel / Farkas Ferencnek.” A mű mellékleteként – amelyet valószínűleg Farkas később csatolt a kompozícióhoz – Kurtág György egy korábbi, Farkas Ferencnek szóló rövid levele található. Az 1973-as datálású (válasz)levélben Kurtág köszönetet mond mesterének, s mint írja: „Köszönöm soraidat és köszönöm azt, ahogy a szakmát vezetéseddel megtanulhattam.” A Farkas-hagyatékban őrzött Kurtág-mű egyébként nem ismeretlen, hiszen a nyomtatásban is megjelent Játékok hatodik füzetének a 27. darabja.
A most előkerült Kurtág-kézirat azért is különleges, mert a 2026-ban születésének 100. évfordulóját ünneplő zeneszerző művei közül a nemzeti könyvtár zenei gyűjteménye ezen kívül csak egyetlen Kurtág-kézirattal büszkélkedhet: az op. 11-es Pilinszky János verseire írt 4 dal kéziratos partitúrájával (Ms. mus. 6060). Másolói példányban ugyan, de Kurtág autográf bejegyzéseit tartalmazó op. 1-es 1. vonósnégyes partitúrája is érdekes dokumentuma az állománynak (Ms. mus. 12.773).

Kurtág György: „... Még az édes méz is...” – a Játékok hatodik füzetének zongoradarabja Farkas Ferenc hagyatékából. Jelzet: Ms. mus. 18.182. – Színháztörténeti és Zeneműtár

Rajtuk kívül Farkas személyes-szakmai kapcsolatainak dokumentumaként Pongrácz Zoltán és Takács Jenő egy-egy kézirata is fennmaradt a gazdag gyűjteményben.
A Kodály-tanítvány Pongrácz Zoltán, az elektronikus zene magyarországi úttörőjének egyik fiatalkori kompozíciója, Az ördög ajándéka című egyfelvonásos táncjáték részlete – az I. kép, 4. jelenetének – zongorakivonata szintén a Farkas-hagyaték része. Kérdéses azonban, hogy hogyan és miért pont ennek a korai kompozíciónak a kézirata került Farkas tulajdonába.

Pongrácz Zoltán: Az ördög ajándéka című táncjáték részletének zongorakivonata Farkas Ferenc hagyatékából. Jelzet: Ms. mus. 18.181. – Színháztörténeti és Zeneműtár

A bécsi Zeneakadémián tanult Takács Jenőt Farkassal személyes-szakmai kapcsolatukon túl közös érdeklődési körük is összekötötte: szinte mindketten egy időben kezdek el élénken foglalkozni a korábbi korok, jelesül a 17. század kottakézirataival és készítettek belőlük átiratokat. A Farkas-hagyatékban megőrzött Takács-autográf bal oldalán olvasható bejegyzés szerint a kotta tartalma „Takács Jenő Régi magyar zenetörténeti emlékek című előadásának végén zongorán játszandó”. A „Soproni kottáskönyv”-ből származó zenei anyagot, mint a kéziraton olvasható: „másolta és a Magyar Rádió részére kiválogatta Takács Jenő”. Nem tudható, hogy hogyan juthatott Farkas birtokába a Soproni kottáskönyv Takács által lemásolt foliópárja, az viszont bizonyos, hogy Farkas is készített feldolgozást az említett könyvben található dallamokból, mégpedig a Régi magyar táncok a XVII. századból című kompozíciójának első tételében.

Válogatás a Soproni daloskönyv dallamaiból Takács Jenő kézírásában Farkas Ferenc hagyatékából. Jelzet: Ms. mus. 18.180 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Bár a 2015-ben a nemzeti könyvtár zenei gyűjteményében elhelyezett hagyatékrész – még – nem tartalmaz fényképeket, a Színháztörténeti és Zeneműtár színházi gyűjteményében található néhány olyan felvétel, amely szorosan kapcsolódik a zeneszerző működéséhez: ezek közül két fényképet érdemes kiemelni, amelyen maga Farkas is szerepel. Az egyik Verdi Aidájának 1942. május 19-i kolozsvári előadásán került megörökítésre, ahol Farkas mint karigazgató szerepel a szereplőgárda és a karmester, a kolozsvári Magyar Opera igazgatója, Vaszy Viktor (1903–1979) társaságában.

Farkas Ferenc, Vaszy Viktor és a szereplőgárda tagjai Verdi Aidájának 1942-es kolozsvári előadásán. Jelzet: SZT KA 3545/7 – Színháztörténeti és Zeneműtár

A másik dokumentum szintén a színháztörténeti gyűjteményben, ám annak feldolgozatlan anyagrészéből került elő idén. Az 1958 májusa végén, Farkasék otthonában rögzített felvétel nagy valószínűséggel a Vők iskolája című operett előadása után készülhetett. A fényképen a zeneszerzőn kívül felesége, Kammel Margit és fia – az örökös, Farkas András –, a rendező, Egri István, valamint a szereplőgárdából Zentai Anna, Thúry Éva és Fónay Márta is szerepel.

Farkas Ferenc családjával és a Vők iskolája szereplőgárdájával az 1958. május 31-i előadás után a zeneszerző otthonában. Jelzet: SZT KA 13.127 – Színháztörténeti és Zeneműtár

A 120 éve született Farkas Ferenc életműve előtt a nemzeti könyvtár a zeneszerző kottakéziratból egy 120 tételes válogatással tiszteleg Copia elnevezésű online tartalomszolgáltatási felületén. A kéziratos anyag közzétételének engedélyezéséért fiának, Farkas Andrásnak tartozunk köszönettel.

Laskai Anna
(Színháztörténeti és Zeneműtár)

Felhasznált irodalom:

• Farkas Ferenc hivatalos honlapja
• Gerencsér Rita: Kocsár Miklós. Magyar zeneszerzők 13., Budapest, Mágus Kiadó, 2001.
• Halász Péter: Kurtág György. Magyar zeneszerzők 3., Budapest, Mágus Kiadó, 1998.
• Kovács Ilona: Pongrácz Zoltán. Magyar zeneszerzők 29., Budapest, Mágus Kiadó, 2004.
• Friedemann Sallis: An Introduction to the Early Works of György Ligeti, Köln, Studio, 1996.