Szeged a katasztrófa előtt. Belvárosi egyház és Rozália-kápolna. In: Vasárnapi Ujság, 26. évf. 12. sz. (1879. március 23.), 188. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
Immár harmadik állomásához érkezett a Délvidék Kutató Központ Sajtó és nyilvánosság a Délvidéken című konferenciasorozata, amelyet 2025. december 4-én rendeztek meg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar épületében. Az eseményen, ahol összesen huszonhárom kutató ismertette sajtótörténeti vonatkozású tudományos eredményeit, könyvtárunk Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoportjának két munkatársa is plenáris előadást tartott.
Bárány Zsófia plenáris előadást tart a Délvidék Kutató Központ Sajtó és nyilvánosság a Délvidéken című konferenciáján 2025. december 4-én
Bárány Zsófia a Délvidékhez kapcsolódó felekezeti feszültségekbe kívánt bepillantást engedni az 1848. évi kultuszminisztériumi leveleken keresztül, különös tekintettel az érdekellentétek nyilvánosságban való megjelenéseire. 1848-ban a gróf Batthyány Lajos miniszterelnök vezetésével megalakult első független, felelős magyar kormányban báró Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszterként vállalt szerepet. Több egyházi személy, így például Erdélyi Vazul nagyváradi görögkatolikus püspök élénk kapcsolatot kívánt fenntartani a minisztériummal. Már az első leveleiből kitűnnek a felekezeti és nemzetiségi összetűzések, a teljes helységeket érintő unió, azaz az ortodoxia Rómához való visszatérésének, térítésének kérdése. A konfliktusok csillapításához a főpap pásztorlevélben fordult papjaihoz.
De nem csupán a közösségeknek akadtak felekezeti gondjai a déli területeken 1848-ban. Júniusban arról értesült a miniszter, hogy az egyéni, a református vallásra való áttérést a katonai vezetők akadályozzák arra hivatkozva, hogy a vallásügyi törvények a határvidékre nem vonatkoznak. A problémát a sajtóban megjelenő miniszteri rendelettel igyekeztek volna orvosolni. Arra is akadt példa, amikor a felekezeten belüli nézeteltérést kellett volna rendezni, amely konfliktust csak tovább mélyítette a témához kapcsolódó újságcikk.
Szerb főpap. In: György Aladár: A Föld és népei. Népszerű földrajzi és népismei kézikönyv, Budapest, Méhner, [1894]–1905. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum
Különösképpen felértékeli a délvidéki felekezeti konfliktusok 1848-as szerepét, hogy a kultuszminisztériumban a kormány elleni mozgalmak elsősorban az ortodox egyházi vezetőknek a kormány – és ezen belül a VKM – rendeleteivel szembeni ellenállásában testesültek meg.
Klestenitz Tibor plenáris előadást tart a Délvidék Kutató Központ Sajtó és nyilvánosság a Délvidéken című konferenciáján 2025. december 4-én
Klestenitz Tibor előadásában az 1909-es szegedi katolikus nagygyűlés sajtóreprezentációját vizsgálta meg. A katolikus nagygyűlések műfaja eredetileg német nyelvterületen született meg 1848-ban, majd kisvártatva európai jelenséggé vált. A nagygyűlések a modernitás kihívásaira adott válaszként jöttek létre, hogy a katolikusok a terjedő vallási közömbösséggel és az antiklerikalizmussal szemben erőt demonstráljanak. A nagygyűlések 1900-ban jelentek meg intézményes formában Magyarországon is, és gyorsan a hazai katolikus közélet legfontosabb eseményei közé emelkedtek. 1947-ig 33 rendezvény megtartására került sor, amelyek helyszíne két esetet leszámítva mindig Budapest volt. Az egyik kivételt az 1909. augusztus 29 és 31. között Szegeden rendezett országos katolikus nagygyűlés jelentette.
Az előadás rámutatott arra, hogy a kérdéses időszak politikai szempontból rendkívül feszült volt, ami a nagygyűlés sajtóvisszhangján is éreztette hatását. Habár a közvélemény számára legérdekesebb tömegrendezvény, az eucharisztikus körmenet imponáló módon zajlott le Szeged utcáin, ennek pozitív hatásait szinte teljesen semmivé tette a vezető katolikus politikusok, Rakovszky István és gróf Zichy János közötti, botrányos körülmények között végbemenő nyílt kenyértörés, valamint a szlovák katolikusok – végül nem megvalósuló – nyilvános politikai tiltakozásától való félelem.
Csernoch János, az új esztergomi érsek. In: Vasárnapi Ujság, 59. évf. 50. sz. (1912. december 15.), – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
A nagygyűlés tapasztalatai arra indították Csernoch János csanádi püspököt, az esemény házigazdáját, hogy a nyilvános demonstrációk fontosságát hangsúlyozza. Néhány évvel később, 1913-ban, már mint esztergomi érsek és hercegprímás, azt javasolta Zichy Jánosnak, hogy az általa vezetett Katolikus Szövetség igyekezzen minél látványosabb körmeneteket szervezni a nagygyűléseken, hiszen „a mai kor társadalma, amely a szociáldemokrata tömegek fölvonulásainak hatása alatt áll, akkor fog megint nagy bizalommal a katolicizmus felé tekinteni, ha mi is tömegeket mozdítunk meg.” Ez a javaslat később, az 1920-as években, a katolikus egyházi tömegrendezvények rendszeressé válásával öltött testet. A mára már szinte elfeledett, kommunikációs szempontból felemásan sikerült 1909-es szegedi nagygyűlés tapasztalatai tehát hozzájárultak a Horthy-korszak neobarokk szellemiségű katolikus egyházi önreprezentációjának formálódásához.
Bárány Zsófia ‒ Klestenitz Tibor
(Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)
Vonatkozó blogbejegyzések:
