„…különös Isteni gondviselésből hozzám jutott …”

2026. január 19. 06:00 - nemzetikonyvtar

Adalék Árpád-házi Szent Margit ereklyéinek történetéhez egy pálos szerzetes testamentumából

Magyarország egyik legnagyobb szentjének, Árpád-házi Szent Margitnak az ünnepén (január 18.) egy pálos szerzetes által írt levél bemutatásával szeretnénk megemlékezni a szent életű királylányról. Ez a levél Szent Margit egyik ereklyéjét is említi.

Potyondi Ráfáel Ferenc Mihály második levele. Részlet. In: Jacobus de Voragine: Legenda sanctorum, Venundatur Lugduni [Lyon]: per Constantinum Fradin, anno Domini M.CCCCCXVIJ. vero XXVIJ. mensis Nouembris [27. Nov. 1517.]. Jelzet: Ant. 1551 – Régi Nyomtatványok Tára

A Szent Margitról szóló legendák szerint már életében számos csoda történt a királylány körül, és halála után is csodás események kapcsolódtak földi maradványaihoz és használati tárgyaihoz. Talán legismertebb ereklyéje az Esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött vezeklőöve (ciliciuma).
A magyar történelem korántsem békés századai során Margit féltve őrzött ereklyéi közül sok elveszett. Némethy Lajos 1884-ben megjelent munkája (Adatok Árpád-házi Boldog Margit ereklyéinek történetéhez) részletesen bemutatja, miként kerültek el a Nyulak szigetéről Szent Margit csontjai és használati tárgyai, többek között házi oltára, tunikája, zárdafátyla és skapuláréja a pozsonyi klarissza nővérekhez, majd onnan a budai klarisszákhoz. Leírja azt a különösen szomorú 1789. áprilisi napot is, amikor II. József rendeletére a magyarországi feloszlatott szerzetesrendektől elkobzott ereklyéket elégették, az értékes nemesfém foglalatokat pedig beolvasztották.
Egy ereklye azonban bizonyosan megmenekült. Erről Potyondi Ráfáel Ferenc Mihály (1750–1813) pálos szerzetes testamentumából értesülhetünk. A két különböző papírra írt levél egy Legenda Aurea, a szentek életét összegyűjtő Arany legenda kötet utolsó fóliójához lett beragasztva. (Ant. 1551)
Potyondi kétszer is leírta ugyanazt a szöveget, kisebb eltérésekkel. Az első változat az első folión félbemaradt, majd a második folión teljes egészében megírta a második változatot, és ez alatt fejezte be az elsőt is. Bár Potyondi egy évvel később, 1813-ban hunyt el, a levél keltezésekor, 1812. augusztus 20-án már érezhette élete közeledő végét.

Első levél

„Potyondi Ráfael Első Remete Szent Pál Szerzetbéli Áldozó Pap Szent Boldog Asszony Rendén lévő Tisztelendő Pesti Apátza Szüzeknek Áldást, és Békességet:

Boldog Szűz Margitnak Negyedik Béla Királyunk Leányának Erekléjét, melly hajdan a Szűz Szent Klára rendén lévő Szüzeknek Posonyi Monostorában nagy tiszteletben tartatott, és az előtt néhány esztendővel különös Isteni gondviselésből hozzám jutott, halálom előtt igaz állandó betsülöknek kezeikbe adni kivánám, eltekélettem magamban Tisztelendö Szüzek néktek ajándékozni. Méltónak tartalak reá nem tsak éltetek nemére nézve mint hozzá hasonló Apátzákat, s ha nem azon szíves fáradtságotokért is, mellyet ezen drága Ereklének kérésemre való díszes béfoglalásával tettetek. Légyen ez tehát azon imádságos könyvnek egy nyomtatványával, mellyet Boldog Szüz Margit teszteletére közre bocsátottam, mostantol fogva a’ Tietek, Ti pedig legyetek igaz és hív tisztelői, hogy azok az ártatlan Szüzetskék, kik Szülöiktől nevelésetekre bízattatnak példátok követésére gerjedezvén ezen érettünk Isten elött esedező Hazánk Leányának tiszteletét hová tovább terjeszszék hazánkban. Számtalan szükségimben, nyavalyás állapotimban érzettem én segedelmét; nem kevésbé Ti is fogjátok tapasztalni. Isten veletek!

Írám Válban Augustus 20án 1812 Esztendöben

Ezen érettünk Esedező Hazánk Leányának tiszteletét”

Második levél

„Potyondi Ráfael Első Remete Szent Pál Szerzetesbéli Áldozó Pap A’ Szent N. Rendén lévő Tisztelendő Pesti Apátza Szüzeknek áldást és békességet.

Boldog Szűz Margitnak Negyedik Béla Királyunk leányának erekléjét, melly hajdan a’ Szűz Szent Klára rendén lévő Szüzeknek Posonyi Monostorában nagy tiszteletben tartatott, és ez elött néhány esztendövel különös isteni gondviselésböl hozzám jutott, halálom előtt igaz és állandó betsülöknek kezeikbe adni kivánám, eltekélettem magamban Tisztelendö Szüzek! néktek ajándékozni. Méltónak tartalak reá nem tsak éltetek nemére nézve, mint hozzá hasonló Szüz Apátzákat s hanem azon szíves fáradtságotokért is, mellyet ezen drága ereklének kérésemre való díszes béfoglalásával tettetek. Légyen ez tehát azon Imádságos Könyvnek eggy nyomtatványával, mellyet Boldog Szüz Margit tiszteletére közre botsátottam, mostantól fogva a’ tietek, ti pedig legyetek igaz és hív tisztelői; hogy azok az ártatlan Szüzetskék, kik Szülöiktől nevelésetekre bízattatnak, példátok követésére gerjedezvén ezen érettünk Isten elött esedező Hazánk Leányának tiszteletét hová tovább terjeszszék édes Hazánkban. Számtalan szükségimben, nyavalyás állapotimban érzettem én segedelmét; nem kevésbé fogjátok ti is tapasztalni Isten veletek!

Írám Válban Augustus 20án 1812 Esztendöben”

Potyondi levelében magáról az ereklyéről nem közöl részleteket: csupán annyit tudunk meg, hogy a pozsonyi klarisszáktól kapta, és a pesti Szent Boldog Asszony rendjén lévő szerzetesnővéreknek adományozza, akik az ereklyét már korábban keretbe foglalták. Az ereklye további sorsa nem derül ki a bejegyzésből.
Potyondi az ereklye mellett egy Szent Margitról szóló imádságos könyvet is megemlít, melynek ő maga a szerzője. A művet kétszer adták ki: először 1805-ben, majd 1809-ben, melyet a szerző „más több áhitatosságokkal, különösen pedig I. remete Pálnak tiszteletével megbővített és újra kinyomtatott ugyanott”.

A szelíd lelkületű, kiváló szónoki képességgel megáldott Potyondi Ráfáel 1787-ig, a pálos rend feloszlatásáig a székesfehérvári rendházban tanított. Ezt követően Válon lett Ürményi József országbíró fiainak házi nevelője és a család házi papja.
Az Ürményi fiúk jogi oktatójaként a szintén Válon tanító Horvát István levelezéseiben gyakran említi Potyondit. Egyik levelében, amelyet egy barátjának írt, aki túlságosan pajzán verssel lepte meg, Potyondi Szent Margitról szóló könyvét ajánlja ellenszerül:

„Az Ének fölöttébb világi: Neked pedig minden világi dolgok hamar meg szoktak ártani. Veszedelmes a’ tűzre olajat önteni: inkább vizet keress a’ lángokra, mellyek szívedet égetik. … Lég hasznosabb volna Neked … a’ Margit könyvében lévő uj, és áhítatos Énekekben Keresztyéni módra gyakoroltatnál.”

Horvát István levele Ferenczy Jánosnak, Vál, 1807. január 5. In: Horvát István és Ferenczy János levelezése, szerk. Soós István, Budapest, MTA Magyar Irodalomtudományi Intézet, 1990, 65. – Törzsgyűjtemény

Másutt tréfásabb hangon utal Potyondi buzgó jámborságára:

„Tiszt. Potyondi Ráfael Ur most sem külömb, mint ez előtt volt. Eleget énekel, ’s énekeltet. A’ szegény szoba leányokból egész Apátzákat farag…”

Horvát István levele Ferenczy Jánoshoz, Vál, 1806. december 2. In: Horvát István és Ferenczy János levelezése, szerk. Soós István, Budapest, MTA Magyar Irodalomtudományi Intézet, 1990, 45. – Törzsgyűjtemény

Horvát István 1804. október 24-én, Potyondi Ráfáel névnapján egy disztichonokban írt alkalmi ódával köszöntötte tanártársát. A költemény sorai „nagy papként”, „bölcs nevelőként”, „jó polgárként” és „szerzeti lélekként” ábrázolva nemcsak a tanítót és lelki vezetőt dicsérik, hanem azt az embert is, aki szerény jövedelmét irgalmasan osztotta meg a rászorulókkal, és akit a váli közösség őszinte szeretettel vett körül.

Mind a testamentum szövege, mind Horvát István írásainak tanúsága szerint Potyondi Ráfáelnek szívügye volt a fiatalság vallásos nevelése és Árpád-házi Szent Margit tiszteletének ápolása. Aligha lehetett volna nála méltóbb őrzője a szent királylány egyik ereklyéjének.

Felhasznált irodalom: